2013. I-VI
 

Szabályozandó véleménypiac?

Időközben a szexre és az irodalomra éppúgy kiterjesztette jogászi pragmatizmusát, mint a legkülönfélébb napi politikai kérdésekre. Emiatt csak idő kérdése volt, hogy a véleménypiac is felkeltse érdeklődését, amelynek optimális minőséget kellene termelnie. E téren sokan kínálják a portékájukat, s az egyre gazdagabb választék miatt a vevők köre is bővül. Logikus volna, hogy aki az intellektuális elképzeléseivel újra és újra bakot lő, annak rövidesen hitelét kellene veszítenie a fogyasztók szemében. Csakhogy korántsem így áll a helyzet. Az eszmék piacán a csalárdságok közepette csődbe ment Enron nagyvállalat nem kivétel, hanem inkább a szabálynak felel meg. Posner a Közíró értelmiségiek: értekezés a hanyatlásról című legújabb könyvében fejezeteken át sorolja olyanoknak az eseteit, akiknek sosem kellett peres eljárás keretében megfizetniük az általuk közzétett téves jóslatokért, abszurd politikai álláspontokért, sőt, hazug állításokért. A jóslatok voltaképpen még jövedelmezőbbek is, ha nem válnak be. Francis Fukuyama világhírnévre tett szert, holott a történelem mégsem akar véget érni. Paul Kennedy az Egyesült Államok hanyatlását jövendölte meg, de a bírálóinak lett igazuk, ennek ellenére neki és kiadójának dicsőség és gazdagság jutott osztályrészül.
Posner egyszerű magyarázatot ad minderre. A vevők a véleménypiacon egyáltalán nem pontos információkat és szakértői véleményeket vásárolnak meg. A nagyközönség elsősorban szórakoztatásra vágyik, s arra, amit Posner „szolidaritási javak”-nak minősít, vagyis olyan vélekedésekre, amelyeknek olvasásakor a fogyasztók mindenekelőtt a saját nézeteiket látják megerősítve. Szerinte az értelmiségieknek nemcsak az általános jellegű kérdések specialistáinak kellene lenniük, hanem egyúttal a szórakoztatás és az önreklámozás szakértőinek is. Az önreklám pedig akkor a leghatásosabb, ha a szerző szélsőséges nézeteket és feltűnést keltő jóslatokat hangoztat. Posner kifejti, hogy mivel az értelmiségieknek egyébként sincs tényleges politikai befolyásuk, a vevők számára nem is fizetődik ki, hogy információkat szerezzenek be a vélemények piacán megjelenő termékek minőségére vonatkozóan. Ki törődik a szórakoztatóipar termékeinek valóságtartalmával?
Posner nem lenne szabadelvű gondolkodó, ha a véleménypiac kudarcában nem érné tetten egyik torzulását. Az értelmiségiek termékkibocsátásának szakadatlan növekedéséért felelőssé tehető intézmény korántsem a piac, hanem az egyetem. Posner felpanaszolja a saját ügyüket vállalkozóként képviselő értelmiségiek kihalását. Nekik még szociális háló és államhivatalnokként élvezett nyugdíj nélkül kellett érvényesülniük a vélemények piacán. A véleményképviselet hősei helyett manapság olyanok uralják a piacot, akik hírnévre tettek szert a maguk szakterületén, s ezt a keményvalutát kedvezően váltják át a nagyközönség figyelmének és az önreklámnak a silányabb pénznemére. Posner megítélése szerint a mai értelmiségiek szabadságolják magukat az egyetemről, s ott felejtik a minőségi színvonalat. A tudományos szakfolyóiratok és könyvek megítélésével ellentétben senki sem törődik azzal, ha Noam Chomsky képtelenségeket terjeszt az amerikai külpolitikáról, ha Ronald Dworkin alkotmányjogi moralizálásba csomagolja a maga baloldali ideológiáját, ha Martha Nussbaum politikailag korrekt filozófiát költ az ógörögöknek, hogy megtorpedózzon egy Colorado állambeli törvényt, amely hátrányosan különbözteti meg a homoszexuálisokat. Ha pedig balul üt ki az efféle vállalkozás, az ilyen ex katedra értelmiségiek visszavonulhatnak a nyilvánosságtól, s folytathatják kényelmes egyetemi pályafutásukat.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969