2013. I-VI
 

Kossuth Lajos nyomában hazai és külföldi tájakon
Kapronczay Károly

A kétszáz esztendeje (1802. szeptember 19-én) született Kossuth Lajos emlékére országos megemlékezéseket szerveznek, életútját, politikai tevékenységét, szabadságharcbeli szerepét és emigrációjának éveit feldolgozó munkák látnak napvilágot. Amolyan nemzeti sajátosságunk, hogy nagyjainkról főleg életük valamelyik kerek évfordulóján emlékezünk meg, arra az időpontra összpontosítjuk emlékezetünket, gyűjtjük csokorba a megemlékezés virágait. Ebből kissé „kilóg” Kossuth Lajos emléke, akinek a neve mindig is a nemzeti összefogás jelképe volt, elmondott és leírt gondolatait a mindennapi politika is igyekezett (igyekszik) a maga javára, törekvéseinek indoklására felhasználni. Kossuth gondolatai, életének, írásainak és beszédeinek tanúságai olyan intelmeket tartalmaznak, amelyek napjainkig hatnak, megfontolásra késztetnek. A majd egy évszázadot átölelő élete során a magyar történelem hatalmas korszakait élte meg. Kossuth mindig aktívan, sohasem szemlélődő módon reagált a magyar és az európai politikai élet rezdüléseire. Szavai, intelmei irányt adók voltak, az emigrációban született értékeléseire még Bécs is odafigyelt, még ha nyíltan ritkán reagált is rájuk. Hazai hívei — a magyarság legtöbbje — figyelemmel kísérte a kormányzó (vagy az évek múltán Kossuth apánk) emigrációs életet, őrizte honi életének emlékeit. Ennek köszönhető, hogy olyan sok Kossuth-emlék maradt az utókorra, hogy még életében elkezdődött az a kultusz, amelyet hamarosan a tisztelet jelei öveztek: emléktáblákat és szobrokat állítottak Kossuthnak, intézmények (iskolák, közintézmények) vették fel nevét, utcákat és tereket neveztek el róla. Ez történt az emigrációban is. Külföldön szintén szobrokkal és emléktáblákkal jelölték meg életútjának azokat az állomásait, ahol Kossuth Lajos (vagy családja) megfordult. Kossuth emlékének ápolása a halála után olyan lendületet kapott, hogy szinte lehetetlen volt mindent „regisztrálni”: alig volt elképzelhető olyan hazai település, ahol ne lett volna Kossuth utca vagy tér, és sok helyütt állítottak közadományból bronz- vagy márvány- (mell- vagy egész alakos) szobrot neki. A korabeli művészeti életben csaknem minden alkotó művész (szobrász vagy festő) büszkélkedett „Kossuth-alkotás”-sal, a kiírt pályázatokon gondot jelentett a legkiválóbbak közül a legjobbat kiválasztani, s a művészek gyakran még az anyagköltségre sem tartottak igényt, annyira megtiszteltetésnek vették a megbízatást. Ez az arcképfestőkre is vonatkozik, akik különösen kitettek magukért, hiszen alig volt olyan közintézmény (iskola, megye- és városháza, közhivatal stb.), ahol ne lett volna központi helyen Kossuth-festmény. A XX. század első negyedében majd minden hazai épületre emléktábla került, amely Kossuthtal kapcsolatba volt hozható, még ha csak néhány órát tartózkodott is ott.
Külön történet a Kossuth emlékét ápoló egyesületek és körök megalakulása, amelyeknek a többsége zárt testület volt, s tagságukba „bekerülni” elismerést jelentett. Álljon itt példaként a ceglédiek Kossuth Köre, amelyet azok a ceglédi polgárok alapítottak, akik felkeresték az idős Kossuth Lajost Torinóban, tolmácsolták neki városuk tiszteletét, s átadták a köz ajándékát. Ennek emlékére született meg a „turiniak köre”, amelybe csak elhalálozás után vettek fel újabb tagot. Nehéz lenne felsorolni, hogy hány magyar településen van Kossuth utca (azt könnyebb volna fejben tartani, ahol nincs). Budapest közigazgatási területének bővítésekor (az 1950-es évek elején) gondot okozott a sok Kossuth utca, hiszen gyakran egy kerületben is — mivel egy-egy kerület több igazgatási helyből formálódott — több ilyen nevű utca vagy tér volt. (A Kossuth utcával csak a Szent István vagy az István király utcák „vetélkedtek”, bár ezek gyakran áldozatul estek — az akkori politika szemléletnek megfelelő — átkeresztelésnek.)


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969