2013. I-VI
 

A márciusi ifjak nemzedéke
Vigh Károly

A Magyar Nemzeti Múzeum a millennium évében múltjához és kultúrtörténeti jelentőségű szerepéhez méltón jelentette meg Körmöczi Katalin osztályvezető szerkesztésében a márciusi ifjak nemzedékéről szóló ünnepi kiadványát.
A csaknem hatszáz oldalas kötet — ahogy Pintér János főigazgató-helyettes előszavában olvashatjuk — „bemutatja a márciusi ifjak és néhány hozzájuk tartozó asszony relikviáit. A műtárgyak katalógusa megőrzi az 1998-ban a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett azonos című, több múzeum összefogásával készült kiállítás emlékét. Mert 1848 eszméje bennünk kell hogy éljen: gondolatainkban, mentalitásunkban, érzelmeinkben”.
A szerkesztői bevezetésben Körmöczi Katalin tájékoztatójából megtudhatjuk, hogy a közgyűjteményekben megőrzött relikviák és a róluk készült egykorú ábrázolások katalógusát olyan magyarázó szövegekkel látták el szakértő muzeológusaink, amelyek a márciusi ifjak legjellemzőbb életrajzi adatairól és „történelemcsináló” tevékenységéről tájékoztatnak bennünket. Ennek során „a megfogható történelmi szerep és jelenlét” volt a feldolgozók legfőbb szempontja. Csakis helyeselhetjük a szerkesztés sikeres törekvését, amely a lehetőség szerinti teljes életút feltárását tekintette feladatának.
Eme bevezető okfejtésből tudhatjuk meg, hogy a szerzők „eszmetörténeti, művészeti és politikai irányultságuk” körébe vonták be a márciusi ifjakat. S ha ennek alapján sorra vesszük a „pilvaxistákat”, akkor elsősorban azt mondhatjuk el róluk, hogy polgári foglalkozást űző atyák tanult, tollforgató, városi polgári értelmiségi fiaiként éltek a reformkori Pest-Budán, még ha akadtak kivételek is, mint például Petőfi Sándor…
Ami az ifjak életvitelét illeti, a szerkesztő találóan jellemzi őket Mikszáth Kálmán szavaival: „Bizony, csupa szegény ördögök voltak ezek”, akikből Petőfi kezdeményezésére alakult meg a Tízek Társasága. Később szerveződésük fontos állomása volt az Életképek megszületése, amely fórumot nyújtott számukra. De akkor már létezett a Fiatal Magyarország és az Ifjú Magyarország nevű írócsoport is. E szerveződésről ír bevezetőjében Körmöczi Katalin, hangsúlyozván, hogy az európai forradalmi hullámra a pesti márciusi ifjak tudtak forradalmi módon reagálni. Mindez csak úgy volt lehetséges, hogy az ifjú radikálisok legjobbjait az Ellenzéki Kör egységesítő ereje hozta össze. Ennek volt köszönhető — Szabad György megállapítása szerint —, hogy Kossuth és Petőfi együtt szerepelhetett az 1847. márciusi konferencia rendezvényein. Így állhatott tökéletes összhangban a liberális köznemesség és a plebejus költő A nép nevében című versének mondanivalója.
A Nemzeti Múzeum által megjelentetett, gazdag forrásanyagot tartalmazó kiadvány nem akármilyen bizonyítéka annak, hogy az 1848. március 15-ei pesti eseményeknek a márciusi fiatalok a főszereplői, a dokumentátorai és a krónikásai is voltak. Már Vajda János Petőfi napjának nevezte március 15-ét. Ezért is írja joggal bevezetőjében Körmöczi Katalin, hogy a forradalom napjaiban és heteiben a Pesti Hírlapban, az Életképekben és másutt történelmi hitelességű, irodalmi értékű tudósítások születtek.
Történetírásunkat ismerve már bevésődött emlékezetünkbe, hogy március második felének nagy kérdése — a forradalom vívmányainak megőrzése és törvénybe iktatása — Bécs és Pozsony, illetve Pozsony és Pest viszonylatában volt eldöntendő. A ’48-as irodalomból az is nyilvánvaló, hogy Pozsony a hátország szerepét szánta a márciusi ifjaknak Azt sem felejthetjük el ezzel kapcsolatban, hogy Kossuth a sorsdöntő napokban a pesti forradalmi bizottság küldöttével megüzente Degré Alajosnak: „Ha Bécsben ügyünk hajótörést szenved, lemegyek, s magam állok a fiatalság élére.”


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969