2013. I-VI
 

Mítoszok és mesék a hagyományos afrikai közösségek életében
Biernaczky Szilárd

Bár kétségtelen, hogy az igazi Afrika feltárása nem a hatvanas években kezdődött, hiszen az első érintkezések nyomán született útikönyvekből, a fehérek behatolását követő beszámolókból és leírásokból, a módszeresebb és sokrétűbb tudományos számbavételből a XX. század első felére már hatalmas mennyiségű és igen sokrétű tudományos feltárási eredmények halmodóztak fel, az afrikai kultúrák tömeges emancipációja csak a legutóbbi évtizedekben valósult meg.
A földrész azóta is újabb és újabb kísérleteket tesz arra, hogy magára leljen, hogy felfedje saját és sajátos arculatát. Ennek a vívódásokkal teli önmegismerési küzdelemnek fontos forrása a hagyományos kultúra megannyi jelenségbokra, közülük is az eredetiség ezernyi jegyét magukon viselő szájhagyományok. Ha pusztán azokat a magyar nyelven megjelent mesegyűjteményeket vesszük kézbe, amelyek a jegyzetekben feltüntetik a folklórkutatók „szent jelzései”-t (az Aarne–Thompson-féle mesekatalógus tématípusaira utaló számokat), azonnal kiderül, mekkora a távolság az európai, mi több, az ázsiai, az amerikai és az óceániai hagyományok, valamint az afrikai szóbeli művészeti formák között. A kaméleon és az isten felesége címet viselő kelet-afrikai népmese-gyűjtemény hatvankét meséje közül mindössze tizenkilencnek van európai rokona, míg A madáron vett menyasszony című bambara népielbeszélés-kötet negyvenhárom meséje közül csak hatnak az esetében találunk AaTh-jelzést.
Mindemellett a Herder művének hatására, valamint a Grimm testvérek példája nyomán szárba szökkenő hagyománymentő mozgalom igen sokára érte el Afrikát. Az európai behatolás első évszázadai során — egészen a XX. század elejéig — fehér hollónak számítottak azok a gyűjtők-kutatók (többnyire hivatalnokok, misszionáriusok, katonák vagy utazók), akik ráéreztek a helyben talált szájhagyományok (énekek, dicsőítő költemények, hősepikai szövegek, mítoszok, mesék, közmondások és találós kérdések) „irodalmi értékei”-re. Bár Henry Gregoire abbé, aki elsőként vállalkozott „a négerek csodálatos irodalmá”-nak részletesebb bemutatására, már 1808-ban a középkori minstrelekhez hasonlította a nyugat-afrikai énekmondókat, a griot-kat, több mint egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a mind gazdagabb feltárások ledönthessék a hamis benyomások, az ízlésbeli elfogultságok, a legfeljebb irodalmi ősformaként (Urformként) való számbavétel, egyszóval az európai kultúra felsőbbrendűségébe vetett hit korlátait.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969