2013. I-VI
 

A művészeti főiskolák szervezeti fejlődése a második világháborúig
Bolvári-Takács Gábor

A jelenleg működő művészeti egyetemek jogelődjeinek megalapításához kedvező politikai környezet kellett. Bár már azelőtt is több ízben kísérleteztek állandó művészeti iskolák létrehozásával, nem véletlen, hogy csak a konszolidáció kezdetét jelentő 1860/61. évi országgyűlés, még inkább a kiegyezés után indult meg e folyamat.
Elsőként a színészképzés kapott iskolát. Az 1863. május 10-én kelt királyi leirat a Nemzeti Színház utánpótlásának nevelése érdekében létrehozta az Országos Színészeti Tanodát, amely azonban — az élén főigazgatóval — ténylegesen csak 1865. január 2-án nyílt meg. A képzés drámai és operaosztállyal indult, a felvételire tizenöt évesnél idősebb lányok és tizennyolc év feletti fiúk jelentkezhettek. A tanulmányi idő 1876-ig három, azt követően négy év volt.
Az országgyűlésen először 1871. december 8-án, az 1872. évi költségvetés tárgyalásakor került napirendre az Országos Zene- és Énekakadémia létrehozása, ám az indítványt akkor elvetették. Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia, négyéves képzési idővel, csak 1875. november 14-én nyílhatott meg. Létrehozásáról azonban nem jogszabály rendelkezett. A vallás- és közoktatásügyi miniszter utasítással alapította meg az intézményt, miután az országgyűlés a költségvetési vitában megszavazta a pénzügyi fedezetet, s ennek alapján az uralkodó jóváhagyta a javaslatot. A Zeneakadémia élén elnök és igazgató állt.
1887. július 1-jével a kormányzat integrációs lépésre szánta el magát: az (1885-ben felvett nevén) Országos Színész Iskola és a Zeneakadémia összevonásával Országos Magyar Királyi Zene- és Színművészeti Akadémia létesült. Ezáltal a színészképzés is felsőfokúvá vált. Az együttműködés nem volt előzmény nélküli, hiszen egy miniszteri rendelet már az 1884/85-ös tanévtől az Országos Színészeti Tanoda operaosztályának feltételül szabta a zeneakadémiai magánének szak harmadik évfolyamának elvégzését.
A szimbiózis hat éven át tartott. Eközben 1888-tól zeneakadémiai előkészítő osztályok indultak, majd 1891-ben a zongora szakon megkezdődött a tanárképzés is, gyakorló iskolai tanfolyamokkal együtt. 1893-ban ismét önállósult a két iskola. Az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia felsőfokú intézményként, igazgatói irányítással, három évre csökkentett képzési idővel működött tovább — egészen 1948-ig. A Zeneakadémia visszakapta az egyesülés előtti nevét. Az 1905-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletével jóváhagyott, majd 1909-ben átdolgozott Szervezeti és szolgálati szabályzat öt tanfolyamot sorolt fel (gyakorló iskolai, előkészítő, akadémiai, művészképző, tanárképző), s bevezette a magánvizsgázási lehetőséget az akadémián kívül felkészülők számára. Ugyancsak 1909-ben adta ki a miniszter a középiskolai és leányiskolai énektanításról szóló szabályzatot, amelyben a Zeneakadémia számára részletesen meghatározta a felvételi, a képzési és a vizsgakövetelményeket. A kormányzat az intézmény főiskolai jellegét külsőleg is elismerte azzal, hogy 1919. január 1-jei hatállyal feljogosította az Országos Magyar Zeneművészeti Főiskola elnevezés viselésére.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969