2013. I-VI
 

Két diktátor rövid életű barátsága és végzetes összecsapása I.
Czettler Antal

Burckhardt egy 1925-ben Hugo von Hoffmansthalnak írt levelében rámutatott arra, hogy a bolsevikok hatalomátvételével és hatalmuk megszilárdításával olyan óriási, az iszlám teljhatalma óta nem látott eurázsiai birodalom van kialakulóban, amely az egész szabad, demokratikus világ békéjét és életmódját fenyegeti, de az első világháború győztes, a világot irányító hatalmai ezt nem hajlandók észrevenni. „Különös, hogy az egész angolszász világban — Angliában és domíniumaiban éppúgy, mint az Egyesült Államokban — ez a világ sorsát eldöntő tény kevesebb érdeklődést vált ki, mint olyan fejlemények, amelyek a Rajna mentén, a mesterségesen izolált Német-Ausztriában vagy mindenekelőtt Csehszlovákiában végbemehetnek. … Megbűvölve tekintenek a kis Közép-Európára, a végsőkig ingerlik a háború kimenetele miatt csalódott Németországot, amely már rég nem nagyhatalom — ha egyáltalán valaha is az volt —, bizalmatlanok velük szemben, amíg türelmük el nem fogy, s rejtett agresszív hajlamaik újra felszínre nem törnek. … Addig kompromittálják a németeket és kormányaikat [a weimari köztársaság kormányait], amíg a vak harag és a demagógia lesz úrrá rajtuk, s a Nyugat ezt a felzaklatott Németországot tekinti majd a legnagyobb világveszélynek, miközben a német homlokzat mögött a Baltikumtól a Csendes-óceánig kibontakozóban van az igazi veszély, olyan mértékben, amilyet az emberiség eddig nem tapasztalt. … Németország és Japán az orosz expanzió természetes ellenfelei. A Brit Birodalom és az Egyesült Államok azonban, amelyeket hosszú távon ez az expanzió fenyeget legjobban, minden eszközzel arra törekednek, hogy Németországot és Japánt gyengítsék.”
Burckhardt e látnoki szavait Hitler hatalomátvétele előtt nyolc évvel, a japán katonai „szamurájelit” kormányra kerülése előtt hat évvel írta le. Víziószerű gondolatai után vessünk egy pillantást a XX. század egyik legnagyobb reálpolitikusára, Sztálinra, aki ugyan doktriner forradalmi meggyőződése miatt sokszor tévesen ítélte meg a „kapitalista” világ államférfiainak motivációit, de a bolsevik forradalom és a szovjethatalom expanziója szemszögéből nézve reális politikát folytatott. Lenin nyomdokait követve abból indult ki, hogy a kapitalista hatalmak a Szovjetunió megsemmisítésére törekednek. A kapitalista bekerítést elkerülendő kiadta a „szocializmus építése egy országban” jelszót. Mivel az a remény, hogy az orosz forradalmat Németországban és más kapitalista országokban hasonló forradalmi megmozdulások követik majd, a húszas évek általános konjunktúrája, de még az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság idején is meghiúsult, Sztálin és a bolsevik vezetők úgy látták, hogy a kapitalista államok közötti, szerintük elkerülhetetlen háborúk lehetőséget nyújtanak majd egyrészt a forradalmi mozgalmak kibontakozására, másrészt a Szovjetunió terjeszkedésére. Sztálin a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának 1925. január 19-ei ülésén kijelentette: „A Szovjetuniónak fel kell készülnie a »második imperialista háború«-ra. Ha ez a háború kirobban, mi nem nézhetjük ölbe tett kézzel a lefolyását. Be fogunk lépni, de csak utolsóként. S mi azért fogunk belépni, hogy a küzdelmet eldöntő súlyt bedobjuk a serpenyőbe.” Sztálin e kijelentését azért idéztük, hogy érzékeltessük, mennyire logikus volt az orosz diktátor döntése, amikor 1939 augusztusában elhatározta, hogy barátsági és megnemtámadási szerződést köt a nemzetiszocialista Németországgal.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969