2013. I-VI
 

Az Európán kívül rekedt országhatáron túli magyar nemzeti kisebbségi közösségek helyzetéről
Szalma József

A határon túli magyarok — társadalmi, politikai és tudományos szervezeteik által — egyértelműen támogatták a Magyar Köztársaság csatlakozását az Európai Unióhoz. Ez a délvidéki (vajdasági) magyar szervezetekre és emberekre is igaz. Így tehát méltán mondható, hogy a határon túli magyarok is hozzájárultak az anyaország teljes jogú EU-tagságához. Számos határon túl írt tanulmány szólt arról, hogy a jogharmonizációt és a jogintézményesítést tekintve Magyarország már régóta, a rendszerváltoztató országok közül elsőként érdemelte volna meg (jóformán nyomban a társult tagországi státus elérése után), hogy teljes jogú tag legyen. Hogy ez mégsem így történt, az nyilván objektív okokkal magyarázható. Ha azonban Magyarország hamarabb uniós tag lehetett volna, az nagy előnnyel járt volna nemcsak az anyaország (a jelenleginél fokozottabb fejlődés és felzárkózás), hanem a határon túli magyar közösségek támogatása szempontjából is. Amikor Spanyolország és Portugália tagországgá vált, ez az előző autokrata rendszerei miatt gazdaságilag meglehetősen elmaradott két állam alig egy évtized alatt szinte teljes mértékben felzárkózott. A csatlakozást megelőző időszakban — az autokrata rendszerek felszámolását honoráló európai csatlakozás eredményeképpen — e két ország a fejlődőknek járó közösségi támogatást élvezhette. A visegrádi koncepció viszont más irányt vett: nem csupán Magyarországnak, hanem a térség több mint tíz országának egyidejű felvételére törekedett. Ez sem mondható negatív, elfogadhatatlan megközelítésnek, hiszen végül is eredményre vezetett, s Magyarországgal egyidejűleg kilenc másik ország is az EU teljes jogú tagállamává vált. Igaz, a felzárkózási támogatások is tíz ország között oszlanak meg. Az anyaország mellett uniós tag lett a közvetlen szomszéd Szlovákia és Szlovénia, ezáltal pedig a három és fél milliósra becsülhető határon túli magyarság egyötöde. A horvátországi, a szerbiai (délvidéki/vajdasági), az ukrajnai (kárpátaljai) és a romániai (erdélyi) magyarságnak — minthogy azok az államok, amelyekben élnek, nem teljesítették a csatlakozás feltételeit — több-kevesebb ideig még várniuk kell a csatlakozásra, jóllehet mindegyik magyar közösség kellőképp kinyilatkoztatta európai és magyar irányultságát. Az itt élő magyarok társadalmi szervezetei mindent megtettek annak érdekében, hogy megtörténjék a rendszerváltás, s lehetőségeik szerint hozzájárultak a demokrácia és a jogállamiság jobbításához.
Felmerült az a gondolat is, hogy eme önállósult országok vagy régiók egyike-másika — csatlakozási feltételeinek javítása érdekében — esetleg állam- vagy regionális szövetségre lép Magyarországgal. Nem lett volna „logikátlan”, hogy például Horvátország, a Felvidék, Erdély és a Vajdaság természetes állam- vagy regionális szövetséget alakítson ki Magyarországgal. Erre azonban nyilván azért nem került sor, mert ezeknek az államoknak és térségeknek a többségi népessége Magyarország megkerülésével kíván csatlakozni az unióhoz. Európában viszont az az alapszabály, hogy a szomszédokkal jóban kell lenni, s ez így is van rendjén. E jó viszonynak azonban árnyalatai vannak. Sok esetben már az is „jó viszony”-t takar, hogy eme országok egyike-másika „megtűri” a magyarokat, sőt, Szlovákia nem tagadja meg, hogy a középiskolai bizonyítványokat a szlovák mellett magyarul is kiállítsák. Ez valóban előrelépés, tehát meg kell becsülni. Szlovákia „sokat” teljesített a kisebbségi jogok ügyében, mielőtt bekerült volna az unióba. Ezenkívül belépése előtt nem rótta fel neki az EU, hogy több mint 50%-ban nemzeti földalapnak nevezett földtulajdona tulajdonképpen erőszakosan államosított terület, ám az államnak esze ágában sincs visszaszármaztatni eredeti tulajdonosainak. Emlékeztetünk továbbá arra, hogy a „derék” szlovákok (mint ahogy a „derék” románok is) két-három évvel ezelőtt még súlyos kifogásokkal álltak elő a magyarigazolványokkal szemben. Ugyanakkor a határon túli szlovákoknak a szlováktörvény alapján ennél jóval előnyösebb státusuk volt, hogy a határon túli románokról ne is beszéljünk, hiszen a román állam tömegesen tette lehetővé a moldáviai románok számára a kettős állampolgárságot — az EU pedig nem emelt kifogást az ügyben. Nos, úgy tetszik, apró-cseprő dolgokról van szó. Pedig nem mondhatjuk, hogy némely utódállam araszoló ügyeskedése nem járt eredménnyel — hosszú távon a határon túli magyarság kárára. Az ügyeskedés azt jelenti, hogy míg saját határon túli nemzettársaik állampolgársági jogokat kaphatnak, addig az ő országukban élő magyaroknak még a magyarigazolvány is sok. Ezenkívül kisebb engedmények fejében megnyerték a sarokba szorított magyar kisebbség kormányzati részének támogatását az adott ország társult vagy teljes jogú tagságának elérése érdekében.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969