2013. I-VI
 

A preferenciák érvényesítése és a jó

Bentham állítása ellenére az élvezet szó nem egyetlen, fenomenológiailag elkülöníthető tapasztalatot nevez meg, amely jelen van mindabban, ami nekünk tetszik, s csupán az erőssége és a tartama változik alkalmaként. Az egészen különböző minőségű tapasztalatok ugyanis nem úgy viszonyulnak egymáshoz, ahogyan a zöld színszínárnyalatai, ekképp a mi osztályozásunk valójában preferenciáinkon alapult. Eltértünk egymástól abban, hogy mennyi egységet lennénk hajlandók feláldozni a különböző tapasztalatokért, mert más-más dolgokat részesítettünk előnyben.
A mi rendszerünk a maga módján eleget tett a napjainkban bevett utilitárius elmélet legfőbb alapelvének, amelyet széles körben elfogadnak a közgazdászok, a döntéselmélet művelői és a morálfilozófusok (John Rawlst is beleértve). E nézetrendszer szerint az ember elégedettsége (vagyis az, hogy számára mi a jó) a preferenciáinak (vágyainak) kielégítésétől függ. E nézetnek legalább négy fő vonzereje van. Először is általában olybá veszik, mint amely mentesít bennünket attól a lehetetlen feladattól, hogy bármilyen más, objektívebb nézetet kelljen védelmeznünk. A hagyomány által favorizált értékek közé tartozik az igazság, a szépség, a becsület, a tudás, az élvezet, a nyugalom, az igazság, a barátság, a boldogság és az erény. Ezeknek egymással szembeni megvédelmezése, illetőleg az egymás közötti rangsorolásuk, súlyozásuk reménytelen vállalkozásnak látszik egyéni intuíciók, az emberi természetre vonatkozó elavult, metafizikában gyökerező elméletek alapján. Az életvitelünkhöz mégis szükségünk van annak eldöntésére, hogy milyen cselekvés- és magatartásmód eredményeként járunk legjobban, vagyis mindenki azt akarja, hogy érvényesíthesse saját preferenciáit.
Másodszor: a preferenciák érvényesítésének jegyében álló szemlélet összhangban van demokratikus indíttatásainkkal. A sznobok tehát nem kerülnek magasabb polcra. A lepkegyűjtés (vagy a roncsderbi) nem alávalóbb a költészetnél. Mindenkinek a preferenciái és nézetei egyenértékűek. Semmi sem teszi indokolttá a sznobizmust vagy az atyáskodó zsarnokságot.
Harmadszor: az utilitárius elmélet páratlan lehetőségekkel kecsegteti a filozófusokat a pontosságot, a bizonyításokat és a gondolkodásbeli haladást illetően. Úgy fest, mintha a matematika vagy az alkalmazott logika egyik ága lenne. Valósággal nyüzsögnek benne a matematikai szimbólumok, axiómák és teorémák. Ismeretesek híres problémák és híres eredmények. Az erkölcsfilozófusok kiélhetik szőrszálhasogató hajlamaikat, amikor hozzájárulnak a kitalált szimbólumokban gazdag szakirodalomhoz.
Negyedszer: mivel az utilitárius elmélet a közgazdászok és a belpolitikai tanácsadók legfőbb eszköze, amikor az erkölcsfilozófusok hozzájárulnak a szakirodalom gyarapításához, ezt azzal az érzéssel tehetik, hogy az elefántcsonttoronyból leereszkedtek a való világ talajára, a világot alakító tetterős emberek közé. Ha viszont megvizsgáljuk a kortárs utilitárius elméletet, akkor azt találjuk, hogy minél hitelesebbé válik filozófiailag, annál kevésbé szolgál az első három vonzerővel. Mivel így áll a helyzet, a tetterős emberek világába való belépés nemigen bizonyul többnek a mezítelen császár öltöztetőgárdájának felduzzasztásánál.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969