2013. I-VI
 

Tisztelet a szociális államnak?

Ha a kultúrát tanulmányozó Richard Sennett átfogó művet szentel e témának Tisztelet az egyenlőtlenség korszakában címmel, akkor a történelem és a szociológia New York-i professzora mindenekelőtt tiszteletre méltó személyiségként teszi ezt. A polgárságot időnként élesen bíráló Sennett ugyanis birtokában van a művelt polgár megannyi tiszteletet parancsoló kitüntetésének, s az etikett kutatójaként szívesen helyezkedik az erkölcsi tanítómester pózába, hitvalló szocialistaként pedig minduntalan álszerénység nélkül teszi közszemlére kulturális tőkéjét előadások keretében és a televízióban.
Az 1943-ban született Sennett ugyanakkor maga is városi gettóból származik, a Chicago nyugati részén levő Cabrini Green elnevezésű, szociális bérlakásos negyedből, ahol a második világháború után feketék és elszegényedett fehérek, háborús rokkantak és szellemi fogyatékosok találtak otthonra. Sennett a saját tapasztalatából tudja, hogy az alantas emberek élete szintén becsületkódexhez igazodik. Némi önéletrajzzal körített könyvében két műfaj keveredik. Fejlődésregényként a tisztelet kiérdemlését mutatja be önmagunk kibontakoztatásának eredményeként: „Nem voltam ugyan csodagyerek, de zenét szereztem, csellón játszottam, s eljutottam az első fellépésekig.” Szociológiai tanulmányként viszont tiszteletet követel a megalázottak és megszomorítottak világának: „Miként vehető eleje annak, hogy a kisebb tehetségű emberek csüggedésre és neheztelésből fakadó gyűlölködésre adják a fejüket?”
Az olvasó akár azt is gyaníthatná, hogy a befutott tudós jótékonysági rendezvényre vállalkozik publicisztika útján, és szociológiai tekintélyének egy részéből szűkebb hazáját is részesíti. Igaz ugyan, hogy Sennett már fiatal tudósként fellépett Cabrini Greenben mentorokat bemutató rendezvényeken, hogy hajdani városnegyedének fiataljai számára olyan szerepmodellt nyújtson, amelyet utánozva megtalálhatják a társadalomba vezető utat, ám a tisztelet ebben a közegben semmi esetre sem egyének közötti csereügylet formáját ölti. Szerinte a szociális államban van a tisztelet legfontosabb forrása.
A Sennett-féle West Side Story, amely a városi gettó hétköznapjainak során lejátszódó farkasszemet nézésekről és bandaháborúkról szól, csupán a vadromantikus kulisszáit vázolja fel az egyenlőtlenség mozzanatára alapozott államelméletnek. A polisz csírájának a városi gettóban megmutatkozó körvonala kerül figyelme homlokterébe. Sennett a szociális ellátórendszer által számba vett szociális lakásokban látja az önbecsülés kereteit, a szociális hivatalok által ellenőrzött kerületekben pedig az autonómia vázát. A szociális segélyek kedvezményezettjei még akkor sem veszítik el szükségszerűen az önrendelkezés tudatát, amikor a szociális állam úgy tervezi meg a várost, mintha egy hatalmas gyermekváros lenne, amelynek lakóit kiskorú védencekké változtatja át. A politikai szubjektumnak Sennett szerint korántsem kell ugyanis úrnak lennie a saját házában, a függetlenség szürke zónáiban ugyancsak megél.
Sennett már az idevágó Az intimitás zsarnoksága című tanulmányában védelmébe vette a közéletnek a polgári magánélettől való szigorú elkülönítését, s tőkét kovácsol a polisz és az oikosz (a városi közösség és a családi tűzhely) közötti különbségtételből, amely Arisztotelész óta veti meg mindennemű politika alapját. A szociális állam ugyanis a lakások belső berendezése és a háztartás vezetése felett is ellenőrzést gyakorol a modellnek tekintett településein, mint azt Sennett példákkal bizonyítja. A szociális ellátásról gondoskodó hivatal kulcslyukon bekandikáló pillantása végigvonul Sennett beszámolóján: egyrészt a Cabrini Greenben található szegényes, kisméretű lakás leírását kölcsönzi édesanyjának naplójából, másrészt a kiadatlan novelláiból idéz. Az édesanyja egyébként szociális dolgozóként működött, akinek közvetítői szerepe volt a hatóságok és a szociális lakások lakói között.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969