2013. I-VI
 

Kultusz és hagyomány
Kapronczay Katalin

A Rákóczi-szabadságharc kezdetének háromszázadik évfordulója alkalmából – miként az megszokott – sorra kerülnek ki a nyomdából az eseményeket különböző megközelítéssel feldolgozó kötetek. E tanulmánygyűjtemény alapgondolata az, hogyan élt, őrződött meg, hagyományozódott tovább az utókor emlékezetében II. Rákóczi Ferenc személye és a szabadságért vívott küzdelem eszmeisége, miképpen befolyásolta a későbbi kritikus történelmi helyzeteket, politikai döntéseket és álláspontokat, milyen indíttatásokat adott a történettudományi forráselemző kutatásoknak, hogyan rejtezett az irodalmi alkotásokban.
A Thököly-féle felkelésben, majd a Rákóczi-szabadságharcban is kiemelkedő szerepet vállaló Szirmay András (1656–1723) felvidéki középnemes kéziratos hagyatékának feldolgozásában sok kiváló történetíró munkálkodott. A kéziratok, illetve az azokról készült másolatvariánsok az ország különböző levéltáraiba kerültek. Az egyik legfontosabbnak tartott, hosszabb lélegzetű írását (Descriptio Citadella Cassoviensis címűt, amely a kassai vár Szirmay által vezetett bevételéről szól) Kovachich Márton György a XVIII. század végén nyomtatásban is kiadta, egy másik kézírásos változatát Bél Mátyás hagyatékában találták meg. Kazinczy Ferenc is behatóan foglalkozott a Szirmay-hagyatékkal, ennek oka nem csupán a tárgy iránti érdeklődés volt, hanem a családi emlékek kutatása is, ugyanis anyai ágon Szirmay leszármazottja volt. Szirmay kéziratai rendkívül gazdag adalékokkal szolgáltak a korszak iránt érdeklődőknek, mivel az események átélőjeként a leghitelesebb adatokat jegyezte le. A XVIII–XIX. századi történeti művekre gyakorolt hatásának másik oka látásmódjának árnyaltsága, valamint politikai nézeteinek szélsőségektől mentes volta. Ez utóbbit némelyek ugyan óvatosságként jellemzik, azonban reálisan mérlegelve mértéktartása inkább a megbízható hitelesség zálogaként értékelhető. Valamennyi munkáján átlagosnál nagyobb műveltsége érződik.
A szerző – Kincses Katalin – két tanulmányában is foglalkozik Bél Mátyás munkásságával. Bél Notitia Hungariae novae historico-geographica című, monumentális, műfajt és kutatói iskolát teremtő szintézisének fontos része az ország népességének részletes, mélyreható bemutatása. A Nyugat-Dunántúl népességére vonatkozó fejezetek elemzése kapcsán Kincses Katalin arra a következtetésre jut, hogy a szabadságharc eszméinek hatása közvetve rányomta bélyegét Bél ez irányú kutatásaira. Bél nem csupán szemlélőként, hanem aktív szereplőként is részt vállalt a harci események alakulásában. Később a vele kapcsolatban álló politikusok közül többen – például Illésházy Miklós kancellár és Szluha Ferenc – a Habsburg Birodalom keretei között próbálták az ország helyét kijelölni, a tudomány segítségével rávilágítani gazdasági, természeti és szellemi erőforrásainkra, valamint megoldásra váró problémáinkra. Bélről elmondható, hogy nemcsak észrevette, hanem tudatosan felmérte és regisztrálta a lakosság etnikai sokszínűségét, mindezt a terület alapvető adottságaként kezelte, jelezte a bevándorlás tényét, az asszimilálódás jeleit. Ez a részletekbe menő bemutatás azonban mégsem kelti a társadalom túlzott széttagoltságának érzetét, mert az együttélésre való képesség, a toleranciakészség, az értékrend és a szokások kapcsolatrendszere és kölcsönös elfogadása egységgé ötvözte a sokszínű etnikumot. A Notitia Hungariae novae historico-geographica népességelemzéseit a Rákóczi-féle hagyományokkal úgy hozza a szerző összefüggésbe, hogy a fiatal Bél a felekezeti és etnikai tolerancia megteremtésének lehetőségét is felismerte a fejedelem politikájában.
Kazinczy eszméiben is mély gyökerei voltak a Rákóczi-hagyományoknak, részben a családi legendárium, a megőrzött ereklyék, kéziratok, levelezés hatására. (Nemcsak a már említett Szirmay-rokonság, hanem a Kazincy család több tagja révén is.) A Kultusz vagy hagyomány című tanulmány bepillantást enged Kazinczy ilyen irányú tevékenységébe, a család Rákóczi kori kéziratos anyagának feldolgozásába. Részletesen szól arról, hogy miképpen, milyen konok elszántsággal ápolták az irodalmi, szépirodalmi alkotásokban a fejedelem emlékét mintegy másfél évszázadon át úgy, hogy tiltott volt nevének leírása.
A kötet záró tanulmánya a fejedelemkultusz látványos, ceremoniális megnyilatkozásáról, Rákóczi földi maradványainak hazahozataláról és örök nyugalomra helyezéséről szól, arról a több évtizedes folyamatról, amíg a napi politika légköre is megengedte a száműzött Rákóczi végleges hazatértét.
Kincses Katalin Mária tanulmánykötete nem sorolható a megszokott stílusú jubiláris megemlékezések közé, hiszen nem a harci események sorának leírását, a szabadságharc kimagasló egyéniségeinek bemutatását, a dicsőséges vagy tragikus történések krónikáját gazdagítja. A fejedelem alakjának és a szabadságharc nosztalgiájának, kultuszának, a hagyományok ápolásának nemegyszer áttételes formában való megnyilvánulásait kísérte figyelemmel. A munka értékét növeli, s a szerző rendkívüli alaposságára hívja fel figyelmet az a tény, hogy felhasznált forrásai ténylegesen az eltelt háromszáz év kéziratos és nyomtatásban megjelent irodalmát ölelik fel, az utolsó évtizedek legjelesebb történetíróinak feldolgozásait is beleértve.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969