2013. I-VI
 

Az olvasás öröme

„Az édent mindig csak egyfajta könyvtárként tudtam elképzelni” — írta Jorge Luis Borges argentin író, s ezzel az elképzelésével régi keletű hagyományhoz csatlakozik. A XIV. századi Philosophia Monachorumban ez áll: „Az olvasás olyan forrás, amely Isten édenkertjéből ered, s az egész földet megöntözi.” Richard de Bury angol püspök (1287–1345) Philobiblon című munkája a boldog szemlélődés legközvetlenebb eszközeinek minősíti a könyveket: „A könyvek révén érjük el öröklétünk díját, miközben még az élet útján zarándokolunk.” A zsidó hagyományban is paradicsomi képzetek kapcsolódnak az olvasáshoz. Júda Ibn Tibbon (körülbelül 1120–1180) orvos és fordító a következő intelmet intézi fiához: „A könyvek legyenek társaid, a könyvszekrények és könyvespolcok pedig felüdülésre szolgáló helyek és gyümölcsöskertek.” Szent Ágoston, akiről köztudomású, hogy a szomszéd kertből áthallatszó gyermekhang biztatására — vedd fel és olvasd — ütötte fel találomra a Bibliát Szent Pál szavainál, s tért meg végérvényesen a keresztény valláshoz, Vallomások című önéletírásában még az angyalokat is elragadtatott olvasókként mutatja be: „Mert ők állandóan a vonásaidra függesztik tekintetüket, s onnan olvassák le az örök akarat szándékát, mégpedig korántsem akadozó szótagolvasással; leolvassák e szándékot, kiválasztják és szeretik. Ők mindig olvasnak, s amit olvasnak, az nem merül feledése… az olvasótáblájukat nem hajtják össze, a könyvtekercseket nem göngyölítik fel, mert te magad vagy a tábla és a könyv.”
A késő középkori festők által megörökített olvasó emberek az olvasás fennkölt világának földi tükörképei. Az olvasó ember az olvasmányába mélyedve, szótlanul, áhítatosan és elragadtatva jelenik meg a szemünk előtt. Kezdetben a Biblia, a zsoltárok és az imakönyv bilincseli le az olvasó férfiakat és még gyakrabban az olvasó nőket. Szűz Mária az olvasók áhítatos példaképe. A hírt hozó angyal nem egy egyszerű, együgyű szolgálólányra talál, hanem egy fiatalasszonyra, aki piciny helyiségben ugyan, de térdepelve és odaadóan mélyed el Isten szavában. A nők az olvasás e hatalmas patrónusának védelmében tették meg az egyenjogúsodás felé vezető első lépéseket — olvasni kezdtek, s ezzel megnyílt előttük egy olyan világ, amely zárva volt előttük.
Az olvasó férfiakat és nőket bemutató kép fokozatosan elvilágiasodott. A vallási olvasmányok helyére antik klasszikus művek, fóliánsok, végül pedig regények léptek, amelyek elsősorban a nőknek okoztak nyilvánvalóan mennyei gyönyöröket. Az áhítatba merült istenanyát ábrázoló, reformációt megelőző korból származó képben és a biedermeier korbeli művész vázlatkönyvében levő nagyvilági dámában egyvalami közös: a lelket teljesen betöltő olvasmányélményt tükröző vonások. A köznapi élet gondjai és bajai a háttérbe szorultak. Az olvasó férfi vagy asszony egy jobb világ részesévé válik egy kis időre. Annak biztos tudata, hogy az ember kivonhatja magát a valóság kényszerei alól, a múltban éppúgy mozgatórugója volt a könyvek megvételének és a bennük való elmerülésnek, mint napjainkban. A könyvkereskedelem ennek tükrében nemcsak hasznos információkkal való kereskedést jelent, hanem a boldogsággal, pontosabban a boldogság ígéretével való üzletelést is.
Ezzel korántsem ért egyet minden szerző. Azzal a szándékkal is írnak ugyanis könyveket, hogy embertársaikat nyugtalanítsák, felrázzák, véleményüket megváltoztassák, a világ nyomorúságával szembesítsék. Nemcsak a szakkönyvek sorolhatók ide, hanem a szépirodalom is mindig ilyen jellegű volt. A szépirodalmi művek feszültsége olyan drámai konfliktusokból fakad, amelyekbe az olvasók beleélik magukat, s e konfliktusok korántsem végződnek mindig megnyugtató happy enddel. Az irodalomnak talán az olvasók érdeklődésének felkeltése végett van szüksége a harc és küzdelem ábrázolására. „A boldogság alkalmatlan alapanyag a költő számára, mert túlságosan öntetszelgő. Szükségtelen kommentárt fűzni hozzá, s éppúgy begubózhat, akár egy összegömbölyödő sündisznó. A szenvedés, a tragédia és a komédia ezzel szemben tele van expanzív erőkkel” — fejtette ki Robert Walser svájci író Carl Seeliggel beszélgetve.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969