2013. I-VI
 

Újjászületik a szakszervezeti mozgalom?

Az utóbbi időben nem csak Franciaországban fitogtatták erejüket a szakszervezetek. A mozgásba lendült szervezett dolgozók sok helyütt tüntettek. A németországi szakszervezetek a kormánynak azzal a törekvésével szegültek szembe, hogy felemelje a nyugdíjasoknak a saját egészségügyi ellátásukhoz való hozzájárulását. Május 24-én sok ezer ember vonult fel országszerte a tüntetéseken. A keletnémet dolgozók ez után is tüntettek a munkahetük hosszúsága ellen tiltakozva.
Még az általában békés Ausztriában is országos sztrájkok robbantak ki május 6-án és június 3-án. Azt beszélik, hogy a második világháború óta az ipari munkásság legnagyobb sztrájkjára került sor. Az Osztrák Szakszervezetek Országos Szövetségének szervezésében több mint egymillió ember vonult az utcákra, hogy tiltakozzon (Franciaországhoz hasonlóan) a tervezett nyugdíjreform ellen. Wolfgang Schüssel osztrák kancellár azért támadta a szakszervezeteket, mert „aránytalanul nagy” sztrájkot szerveztek, s kijelentette, hogy a parlamentet nem sikerül befolyásolniuk.
Indiában május 21-én tört ki általános sztrájk. A dolgozók az állami vállalatok magánkézbe adására vonatkozó tervek és a munka törvénykönyvének reformja ellen tiltakoztak. Kalkuttát megbénította a tiltakozó menet.
Nagy-Britanniában a tűzoltók hónapok óta részleges sztrájkot tartanak, jókora béremelést követelnek, s elkeseredett ellenállást tanúsítanak munkakörülményeik módosításával szemben. A Tony Blair vezette munkáspárti kormány némi riadalommal nyugtázta, hogy harcias vezetők kerültek a legnagyobb szakszervezetek egy részének élére. Egy hajdani hegesztő, Kevin Curran a választáson fölébe kerekedett a mérsékelt John Edmondsnak, s az ország negyedik legnagyobb szakszervezetének, a GMB-nek a vezetőjévé vált, májusban pedig a baloldali Tony Woodley verte meg a Munkáspárt jelöltjét a befolyásos T&G szakszervezet vezetőválasztásán.
Amerikában erőteljes szakszervezetek hátráltatják a betegeskedő iparágak újjászervezésére irányuló erőfeszítéseket. Az American Airlines légitársaság áprilisban éppen csak elkerülte a csődöt, amikor is az utolsó pillanatban megállapodásra jutott a pilótákat, a légi utaskísérőket és a földi kiszolgáló személyzetet képviselő szakszervezetekkel. Az acélipari dolgozók szakszervezete, az USWA viszont módosította hozzáállását tavaly szeptemberben, amikor hozzájárult a rugalmasabb, kevésbé nagyvonalú munkaszerződések megkötéséhez, s az iparág helyzetének megszilárdítása mellett foglalt állást. Május 19-én jelezte annak jóváhagyását, hogy az US Steel konszern vegye át riválisának, a National Steel konszernnek az irányítását, s ezzel lehetővé tette a szakszervezeti tagok nyugdíjjogosultságának fennmaradását a fúzió során.
Prágában a közelmúltban tartotta meg a Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) a négyévente sorra kerülő kongresszusát, hogy megvitassa a teendőket. (Az ETUC hetvennyolc országos szakszervezeti szövetséget tömörít mintegy hatvanmillió taggal.) Ez az esemény sokkal nagyobb csendben zajlott le annál, mint amit az utóbbi időben bekövetkezett fejlemények alapján várni lehetett volna. A tanácskozáson sokkal több figyelmet szenteltek a nemzetközi béralkuindítványoknak és a munkafeltételek minimálisan megkövetelendő normáinak, mint a sztrájkmozgalomnak.
A valóság ugyanis úgy fest, hogy az utóbbi egynéhány évben rájárt a rúd a szakszervezeti mozgalomra. A szakszervezetek elveszítették tagságuknak az egyharmadát Nagy-Britanniában, Németországban és Hollandiában. Ez azért figyelemre méltó, mert az amerikai dolgozók szervezettsége sokkal kisebb mérvű, mint ami Európára jellemző. Amerikában a szakszervezetekbe tömörült dolgozók hányada 14%, míg Japánban 21%, Európában pedig átlagosan 43%.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969