2013. I-VI
 

Száz éve született Theodor W. Adorno

Happeningnek szánták ezt a dolgot, ironikus és pimasz akciónak, amelynek arra kellett volna rádöbbentenie Theodor W. Adornót, hogy a forradalomnak nem csak a fejekben kell végbemennie, s hogy a professzor kultúripart és ámítási fortélyokat kárhoztató kirohanásainak következményekkel kellene járniuk. A táblán az alábbi felírat díszelgett: „Aki csak a kedves Adornóra hallgat, kullog majd a tőke útján, amíg meg nem hal.”
Most, Adorno születésének 100. évfordulóján ez a történet már csak érdekességszámba megy. Éppoly távolinak látszik, mint azok az évek, amikor a nyílt szívű baloldali értelmiségi bármikor a hallgatóságára zúdíthatta kíméletlen megállapításait, például azt, hogy „a hamisság közegében nem képzelhető el igaz élet”, s Auschwitz után költeményeket írni „barbárság”.
Adorno szülővárosa, Frankfurt am Main, ahol az örökségét ápoló archívum működik, minden eszközzel igyekszik megakadályozni jeles szülötte hírnevének elhalványulását. Szimpóziumok, kerekasztal-beszélgetések, előadások, kiállítások, Adorno tanítási nap és az általa komponált zeneművek előadása mind-mind a filozófusra emlékeztet, akárcsak a város nyugati negyedében levő Theodor W. Adorno tér.
A könyvpiac manapság már klasszikusként tartja számon az 1969-ben elhunyt gondolkodót. Kiadója, a Suhrkamp két év alatt több mint tizenötezer példányt adott el a Minima Moralia című munkájának újabb kiadásából. E könyv ijesztően kifinomult reflexiókat tartalmaz a kárvallott életből. Adorno műveit rövidesen CD-rom formában is be lehet szerezni. Voltaképpen már csak az életrajz hiányzott a legenda beteljesítéséhez, de senki sem mert vállalkozni egy olyan univerzális tehetség életútjának ábrázolására, aki a dodekafon zenéről éppúgy ragyogó és szerteágazó esszéket írt, mint Hegelről, a „tekintélyelvű karakter”-ről, az első repülőútjáról vagy az Uromi szóról? A jég azonban megtört, hiszen egyszerre három életrajz is megjelent róla néhány vele kapcsolatos könyvvel együtt.
A három életrajz szinte tökéletesen kiegészíti egymást. Mindazt a lendületet és széles látókört, amellyel a Stefan Müller-Doohm szociológus tollából származó, több mint ezer oldal terjedelmű hivatalos biográfia adós maradt, pótolja a másik kettő: Lorenz Jäger, a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztője kortörténet keretébe foglalt portréval szolgál, míg Detlev Claussen, Adorno tanítványa kifejezetten az utolsó géniuszt méltatja könyvterjedelmű esszéjében. Ugyanakkor éppen ez a többoldalú megvilágítás tár fel ellentmondásokat.
Már Adorno neve is szolgál ilyennel. A zsidó borkereskedő fia idősebb korában szívesen vette volna, ha nemes genovai patríciusok leszármazottja, valójában azonban az anyai ágon számon tartott nagyapja — a Jean François Calvelli nevű, szolgálaton kívüli, korzikai tiszt és vívómester, aki szerelemből szakadt Frankfurtba — volt az, aki önkényesen a nevéhez illesztette a hangzatos Adorno della Piana utónevet. A barátai és családtagjai által Teddie-nek hívott Theodor Ludwig Wiesengrund csak 1943-ban, az amerikai honosításakor foglaltatta okiratba az Adorno utónevet, s később kiegészítette a W.-vel.
Az édesanyja és a nagynénje által elkényeztetett frankfurti fiú verseket írt és zenét komponált. A sportfoglalkozások alól felmentett, a nyári szünidőt az idillikus odenwaldi Amorbach falucskában töltő Teddie tipikus megtestesítője volt az életidegen, néha ki is csúfolt osztályelső diáknak. A jómódú család védőszárnyai alatt semmiben sem szenvedett hiányt. „Pöttöm hercegfi”-nek tetszett első mentorának, a nála tizennégy évvel idősebb Siegfried Kracauernek a szemében, aki a befolyásos Frankfurter Zeitung című lap szerkesztője volt. „A feltett kérdésekre a karosszéknek dőlve bágyadt hangon felelgetett, ami ellentétben állt a hosszú szempillák alatt megbúvó nagy és szomorú tekintetű szemeivel.”


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969