2013. I-VI
 

Canetti emlékiratainak negyedik kötete

Az emlékeknek ez a furcsa összehasonlítása az ausztrál bennszülöttek relikviáival, a csuringákkal, már érzékelteti azt a vallásos dimenziót, amelyre a visszaemlékezések identitásteremtő erőként tettek szert a modern időkben. Nem utolsósorban a lelkes olvasók szemében, akiknek körében Canetti önéletírásának három kötete — A megmentett nyelv, A hallás iskolája és A szemjáték — szinte kultikus tárggyá, óriási becsben tartott könyvvé vált. És most itt vannak az 1994-ben elhunyt szerző „új” visszaemlékezései. Canetti röviddel a halála előtt serényen dolgozott rajtuk, Kristian Wachinger pedig kiadta őket. Party a Blitzben címmel jelennek meg 2003 őszén, s a Frankfurter Allgemeine Zeitung című lap részeket közölt belőlük.
„Angliai tartózkodásom zavarba ejt, egy egész élet volt, beillesztve a korábbiak és a későbbiek közé, s lényegében mindenre elegendőnek bizonyult.” Canettinek az eddig csak néhány szakértő által ismert angliai visszaemlékezései irodalmi szenzációvá válhatnak. Ez a mű nemcsak a kulturális antropológia terén jeleskedő író ez irányú érdeklődésének nagy témáit — tömeg és hatalom, szekták és vallási téboly, halál és átváltozás, irodalmi nagyság és emberi gyarlóság — eleveníti fel és variálja az angliai száműzetés tapasztalatainak tükrében, hanem személyiségének olyan vonásait is leplezetlenül feltárja, amelyek a visszaemlékezések régebbi, erősen átdolgozott és stilizált köteteiben csak álarcok mögött és álruhában jelenhettek meg. Bármennyire sajnálatos is, hogy e könyv csak töredékes formában maradt hátra, az, hogy e feljegyzések egy része befejezetlen és vázlatos, néha pedig a Canetti által szigorúan más műfajnak tartott naplóbejegyzésekre emlékeztet, szinte már előnynek tetszhet ama olvasó szemében, aki Canetti önábrázolás során szfinxszerű alakjáról pontosabb képet szeretne nyerni.
Csak látszólagos ellentmondás, hogy az Angliában nemigen ismert emigráns olyan periferikus megfigyelőként rajzolja meg önarcképét, akinek a száműzetésben kialakult nézetei és vélekedései iránt vajmi kevés érdeklődés mutatkozik: „Mindig is spion voltam, olyan kém, aki az ember összes játszadozásának végére járt, s amikor egyértelműen fel lehetett ismerni egy ilyen emberi játékmódot, akkor különleges mohósággal füleltem oda.” Canetti Angliában a „fültanú” szerepére lett kárhoztatva, s ez a sors az írói küldetéséről meggyőződött szerzőt egy olyan korszak krónikásává tette, amelyre csupán utólag visszatekintve tudta ráütni a pecsétjét.
A szemjáték 1937-ben ért véget Canetti édesanyjának halálával. A magánélet egy korszakának lezárulása időben egybeesett azzal a töréssel, amelyet Ausztria Németországhoz való csatolása jelentett Canetti, a bécsi zsidó számára. Vezával, a feleségével először Párizsba emigrált, majd röviddel ezután Londonba ment. A visszaemlékezések negyedik kötetének elején általános jellegű bevezető áll, amely a tervezett könyv különböző témáiból és motívumaiból ad ízelítőt, s maga a cselekmény a légi háború, az angliai csata kellős közepén indul, olyan időpontban, amikor úgy látszott, hogy a náci Németország hamarosan diadalmaskodni fog az egyedül ellenállást tanúsító Nagy-Britannia felett. A Canetti házaspárt a londoniak többségéhez hasonlóan vidékre menekítették a német bombák elől. A visszaemlékezések negyedik kötetének egyébként nem a szerző által megválasztott címe a könyv egyik lenyűgöző epizódjára utal, a mecénás Roland Penrose házában megrendezett partyra, amelyre „az angol történelem legvészterhesebb pillanatában” kerólt sor, néhány hónappal Dunkerque után. Miközben a tűzoltók azon igyekeztek, hogy a házból áthordják a homoktároló vödröket a szomszédságban bombák által eltalált házakhoz, az úri társaság látszólag zavartalanul folytatta a táncot, az italozást és a csókolódzást. A történelem tömegmegmozdulásait és lázadásait tanulmányozó Canetti mindezt bárminemű felháborodástól mentesen az angol önuralom bizonyítékaként könyveli el, s egyúttal azt is megállapítva, hogy ennek árnyoldala az érzelmek teljes kihalása.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969