2013. I-VI
 

Egyformák és különbözők vagyunk

Kakar ekképp fogalmazta meg dilemmáját: „Ortodox pszichoanalitikus lévén vagy azt kellene állítanom, hogy egész India elmebeteg, vagy azt, hogy a pszichoanalízissel nincs valami rendben.” A pszichoanalízis és Indiának az évezredek óta az ember dekondicionálásával foglalkozó, misztikának minősíthető pszichofilozófiai iskolái között ugyanis szakadék tátong. Kakar e szakadékot igyekezett felmérni és áthidalni számos írásában. De annak meghatározásával is behatóan foglalkozik, hogy mi számít a különböző kultúrákra jellemzőnek, s mi számít egyetemesnek. (Munkásságából ízelítőt nyújtanak a Kultúra és psziché címmel 1997-ben megjelent válogatott tanulmányai.) Még mindig a pszichoanalitikai univerzáliák köntösében jelennek meg ugyanis kultúrspecifikus értékek és ítéletek, például a pszichológiai érettségnek, a valóság mibenlétének, a konfliktusok és komplexusok „pozitív” és „negatív” megoldásainak megítélése. Említésre méltó a férfi–nő kapcsolat központi szerepe, amely a kis családot illetően mérvadó ugyan, ám a nagy családot illetően nem. Ugyanígy állítható szembe a művészi kreativitásnak tulajdonított presztízs a szem elől tévesztett vallási kreativitással. Freudot követően kevés teoretikus foglalkozott alaposan a pszichoanalitikai fogalmak kultúrspecifikus kialakulásával, alakváltozásaival és módosulásaival, bár lassan változik a helyzet annak hatására, hogy elfogadottabbá válik a kultúrák viszonylagosságának posztmodern gondolata, s a nyugati társadalmak egyre inkább sokszínűvé válnak kulturálisan.
Még mindig ritkák a nem nyugati társadalmakból származó olyan tanulmányok, amelyek elősegíthetik az európai etnocentrizmus korrigálását. Kakar ezt többek között a klasszikus ösztönelmélethez való ragaszkodásra vezeti vissza, mert ez a teória elhanyagolható felszíni jelenségnek tekinti a kultúrát. Ismeretes ugyan George Devereux etnopszichoanalízise, ez azonban Roheim Géza pszichoanalitikus ihletésű műveihez hasonlóan nem más, mint pszichoanalitikus antropológia, s nem antropológiai pszichoanalízis, amely különbséget tesz a különböző kultúrákra jellemző és az egyetemes dolgok között. Annak idején figyelemre méltó kivétel volt a pszichoanalízisen belül a mérsékelt relativizmus előfutáraként Erik Erikson, aki Kakar mentorává vált.
Ahmadábádban ismerték meg egymást, ahol Erikson a Gandhiról szóló könyvéhez gyűjtött anyagot. Az 1938-as születésű Kakar 1959-ben végzett mérnökként, s friss diplomával a zsebében Hamburgba küldték, hogy gyakornokként dolgozzon egy hajógyárban. A gyakornoki idő leteltével Németországban maradt, s közgazdaságtant tanult, bár szívesebben hallgatott volna filozófiát. „Amikor tanulmányaim végeztével hazatértem Indiába, válságba kerültem. Vissza akartam menni Németországba, de nem tudtam hogyan, s olyan szerencsém volt, hogy összeakadtam azzal az emberrel, aki kialakította az »identitási válság« fogalmát.”
Kakar először Bécsben szerzett tudományos fokozatot, majd Erikson asszisztense lett a Harvard Egyetemen. Pszichoanalitikai tanulmányait 1970-ben kezdte meg a frankfurti Freud Intézetben. Indiába 1976-ban tért vissza, s rendelőt nyitott Új-Delhiben, ahol csaknem huszonöt éven át pszichoanalitikusként tevékenykedett. Kezdetben arra törekedett, hogy a pszichoanalízist tiszta formában alkalmazza, és semmi esetre se váljon guruvá. Bizonyos módosításokat mégis eszközölnie kellett a pszichoanalízis technikáján annak érdekében, hogy jobban összhangba kerüljön a kulturálisan meghatározott kommunikációs mintákkal. A pszichoanalitikus semlegességének koncepcióját például kénytelen volt aktívabb „önbekapcsolás”-sal helyettesíteni, mert Indiában az emberség, a rokonszenv és a pszichoanalitikus terápiás szándéka visszafogott, formális atmoszférában nem közvetíthető. Egy indiai pszichoanalitikus többnyire kénytelen megtanítani pácienseinek az introspekciónak a pszichoanalízis szempontjából oly fontos nyugati formáját, vagyis didaktikusabban kell eljárnia nyugati kollégáinál. A szókratészi „ismerd meg önmagad” jelmondat tartalma ugyanis alapvetően különbözik az indiai hagyományban ugyanígy hangzó parancsolatétól, amely időtől és tértől elvonatkoztatott egót feltételez, vagyis eltekint az egyén élettörténetének dimenziójától.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969