2013. I-VI
 

A pozitív önkép szükséglete
Menyhay Imre

(Pozitívönkép-szükséglet és fokozott pozitívönkép-szükséglet) A pozitívönkép-szükséglet az énerő (az önszervezési képesség) függvényében válik érthetővé: minél erősebb az én, annál nagyobb a frusztrációs tolerancia, s annál kisebb az agressziós potenciál és a pozitívönkép-szükséglet. Más szóval minél erősebb az ember énje, annál kevésbé agresszív, annál jobban képes elviselni a csalódásokat, annál kevésbé van ráutalva mások elismerésére, s annál kevesebb gondot fordít arra, hogy mások és önmaga előtt pozitív színben tűnjön fel. Ami van, azt nem kell bizonygatni. Ami a nincs, de kellene, hogy legyen, azt annál inkább. Ebből fakad a bizonygatási szükséglet, sok esetben a bizonygatási kényszer.
Úgy fest, hogy a természet (az evolúció) célja az én, az önszervezési és önfegyelmezési képesség kialakulása, amelynek minőségét a tudat, az öntudat és az önbizonyosság megélésének foka jelzi.
A pozitívönkép-szükséglet növekedése a fájdalom fellépéséhez hasonlítható: a fájdalom azt jelzi, hogy a szervezetben nincs valami rendben, a pozitív önkép-szükséglet fokozódása pedig azt jelzi, hogy az ember lelki életében nincs valami rendben. Merthogy az embert az énminőség érettsége teszi többé vagy kevésbé emberré, s az énminőséget a pozitívönkép-szükséglet erőssége jelzi. Úgy is mondhatnánk, hogy minél erősebb az én, annál emberibb az emberi biológiai organizáció.
Az a tény, hogy a fokozott pozitívönkép-szükséglet a mai, modernnek tartott ember lelki életének lényeges eleme, nem biztat semmi jóval. A fokozott pozitívönkép-szükséglet a presztízsgondolkodásban jelenik meg, amelynek mind a gazdálkodás-, mind a társadalomalakítás szempontjából tragikus következményei vannak. A fokozott pozitívönkép-szükséglet hathatós korlátok nélkül — főleg a személyiségképzés elhanyagolásával — érzékenyebb emberközpontú szemléletben az elviselhetetlenségig fokozhatja a szelekció elvét a társadalomban.
A pozitívönkép-szükséglet — s most nem a fokozott változatról van szó — már megjelenésében mutatja, hogy az evolúció befejezetlen, máskülönben az ember nem vágyakozna oly intenzíven a jó színben való feltűnésre, mint ahogy tapasztalható. Ennek feltételezhető oka abban az aligha tudatos tendenciában keresendő, hogy ha már az elementáris animális hajtóerők a valóban jónak lenni szándékát a jégszekrényhatás révén — lényegében az animális hajtóerők felülkerekedésével — szinte állandó jelleggel meghiúsítják, akkor legalább a jónak lenni színezete maradjon meg.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969