2013. I-VI
 

Igaz családregény a XX. századból
Kun Miklós

(Anna Allilujeva) „Nyura! Kérem, intézkedjék, tegyenek eleget az elvtársak kérésének az Ipari Akadémiáról. Nágya füzeteit és feljegyzéseit megtalálja a szekrényben. Beszéljen Andrejev feleségével — lehetséges, hogy ő tud segíteni magának. J. Sztálin.” A dátum nélküli, hivatalos hangú levél feltehetőleg 1932 végén vagy 1933 elején keletkezett. A címzett, Anna Allilujeva ugyanis nagyon fontos szerepet játszott Nagyezsda húgának, Sztálin öngyilkosságot elkövető feleségének temetése után a Sztálin család életében: ő irányította a szovjet diktátor két kisebb gyermekének, Vaszjának és Szvetlánának a nevelését.
Ez a sajátos, jól kiaknázható monopólium azonban hamarosan megtört. Sztálin környezete féltékeny volt az asszonyra. Még a Politikai Bizottság bizonyos tagjai, feleségeik, sőt az őrség magas rangú tisztjei is más-más pedagógiai elképzelésekkel ostromolták a Kreml urát.
Anna Allilujeva emellett túlságosan lágy természete miatt sem volt képes határozottan uralni a Sztálint körülvevő népes siserahadat. Alig másfél évvel Sztálin feleségének tragikus halála után már a szolgálók sem vették túlságosan komolyan az asszonyt. „Nágya aszkézisre nevelte a gyerekeket — jegyezte fel naplójában Marija Korona, a diktátor sógornője. — A halála után azonban minden megváltozott. Végül is [természetes], hogy népes cselédség veszi körül a kornak olyan nagy emberét, mint amilyen Joszif. Nekik érdekük, hogy a gyerekek különleges körülmények között éljenek, mert akkor ők maguk is élvezhetik ennek a státusnak az előnyeit.”
Az 1960-as években a szovjet fővárosban alkalmam adódott megismerkedni Anna Allilujevával. Az asszony sokkal idősebbnek látszott a koránál. Meglehetősen elhanyagolt volt a külseje. Eleinte szétszórtan, az asztmás betegek zihálásával válaszolt a legegyszerűbb kérdésekre is. Mihelyst azonban az elsüllyedt, régi világ krónikásává léphetett elő, szinte teljesen kicserélődött. Különösen nagy szeretettel mesélt a két világháború közti moszkvai zenei szalonokról, a béke szigeteiről, amelyeken neves előadóművészek zeneértő kormányhivatalnokokkal és pártmunkásokkal találkoztak. „Még az NKVD vezetői is megfordultak ezeken az estélyeken, így a férjem is, akinek hivatásos énekesek is dicsérték a hangját — mesélte büszkén. — Emlékszem, gyakran velünk tartott egy Olszkij nevű egykori munkatársa, aki magas rangú belügyesből vendéglátó-ipari szakember lett.” Úgy emlékezett, gyakran látogatta a moszkvai zeneszalonokat Mihail Tuhacsevszkij marsall (Sosztakovics jó barátja, a hegedűmuzsika szerelmese), Ivan Tovsztuha, a Sztálin-titkárság vezetője és Pauker Károly, a „Gazda” magyar főtestőre.
Beszélgetésünk során Anna Allilujeva egyszer csak minden átmenet nélkül témát váltott. Elmesélte, mennyire szerette és még mindig szereti „Buharcsikot”, vagyis Nyikolaj Buharint, akit Hruscsov — beszélgetésünk idején a szovjet párt első embere — „máig nem hajlandó rehabilitálni”. Noha az asszony szerint „ez már csak azért is járna neki”, mert 1924. december 21-én Gorkiban, Lenin haláltusájának végén „ő zárta le Iljics szemét”.
Ezen a ponton Anna Allilujeva gyorsan összeszedelőzködött és elment. Mihelyt becsukódott mögötte az ajtó, Rita Kirson, a háziasszony (Vlagyimir Kirsonnak, a Sztálin által sokáig sztárolt, majd „trockista elhajlás”-ért kivégeztetett szovjet drámaírónak az özvegye) megjegyezte: „Nyuránál humánusabb, mások hibái, sőt bűnei iránt elnézőbb ember nincs a világon. Már a háború előtt jellegzetes orosz csodabogár [csudacska] volt. Még egy ötéves gyerek is könnyen becsaphatja.”


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969