2013. I-VI
 

Macmillan és a „középút” konzervativizmusa
Egedy Gergely

(A háttér) A két világháború közötti időszak brit politikai konzervativizmusa csak korlátozott mértékben tudott élni azzal a lehetőséggel, amelyet a kormányzati pozíció huzamos birtoklása kínált számára. E korszak elválaszthatatlanul összefonódott Stanley Baldwin személyével és tevékenységével, aki pártelnökként és miniszterelnökként a harmincas évek második feléig biztos kézzel irányította a tory tábort (és, MacDonalddel felváltva, az országot is: 1923-ban, 1924–1929 és 1935–1937 között). Baldwin tevékenységének értékelését illetően mindmáig megoszlanak a vélemények, de még hívei sem igen vitatják, hogy kevés elképzelése volt a brit gazdaságot sújtó bajok orvoslására. 1923-ban ugyan megkísérelte bevezetni a védővámokat, ám erre nem tudta megszerezni a társadalom felhatalmazását, s az e célból kiírt választáson kudarcot vallott. Ezt követően ejtette a protekcionizmus gondolatát, s gyakorlatilag magára hagyta a brit gazdaságot, abból kiindulva, hogy jobb mindent a piacra bízni, s egyébként sem szabad az adófizetők pénzét pocsékolni. A presztízsszempontokból magas árfolyamon tartott font nagy károkat okozott a brit iparnak. Baldwin következetesen hangsúlyozta ugyan az osztályok és rétegek közötti béke fontosságát (meg volt győződve arról, hogy a toryk pártja a nemzet egészét képviseli), s gyakran hivatkozott beszédeiben az egy nemzetben gondolkodás Disraelitől származó hagyományára, ám a drámai arányú munkanélküliségre és a súlyos társadalmi feszültségek enyhítésére nem volt receptje. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Baldwin nevével fémjelzett konzervativizmus csak igen kis mértékben próbálta meg alkalmazni a megőrzésnek azt a Burke által javasolt eszközét, hogy az elkerülhetetlen változtatásokat érdemes végrehajtani.1 E politikai irányvonal módosításának szándékával lépett fel írásaiban a fiatal Macmillan.
A patinás polgárcsaládból származó Macmillant, a híres könyvkiadó alapítójának unokáját már 1924-ben parlamenti képviselővé választották az észak-angliai Stocktonban; a helyszín nagy hatással volt a fiatal politikus nézeteinek alakulására.2 Ez a hanyatló iparvidék ugyanis, amely egykor a világ első vasútvonalával büszkélkedett, szinte mindent megmutatott a brit munkásság egzisztenciális gondjaiból, az apáról fiúra öröklődő munkanélküliség következményeiből. Macmillant megdöbbentette a Baldwin-kormány tehetetlensége a drámai társadalmi feszültségekkel szemben, s a parlamentben, néhány hozzá hasonlóan gondolkodó fiatal tory képviselővel együtt, fellépett az állami szerepvállalás kiterjesztése mellett. 1927-ben, az előző évi nagy sztrájk tapasztalatait is figyelembe véve e csoport Macmillan irányításával egy könyvben is összefoglalta álláspontját. Az Industry and state (Ipar és állam) című munka egyrészt határozottan elutasított bármiféle szocialista megoldást („a gyógyszer rosszabb, mint a betegség”), másrészt – a középút felé teendő első lépésként – erőteljes kormányzati beavatkozást sürgetett az ipari övezetek fellendítése és a munkahelyek gyarapítása érdekében. Már ekkor megmutatkozott, hogy Macmillan a gondok orvoslását Disraeli örökségének a feltámasztásától, a paternalista alapozottságú szociális konzervativizmus felkarolásától remélte. A párt jobbszárnyáról többen is bírálták az Ipar és államot, ám a Baldwin-kormány szociális ügyekért felelős minisztere, Neville Chamberlain gratuláló levelet küldött.
A húszas években diagnosztizált problémák perspektivikus megoldását még sürgetőbbé tették a Nagy-Britanniát sújtó világválság tapasztalatai. Ezeknek fényében írta Macmillan, immár egyedül, 1933-ban megjelent Reconstruction (Újjáépítés) című könyvét. Bár ekkorra a brit gazdaság már túljutott a mélyponton, a szerző teljes joggal mutatott rá: a biztató jelek sem szolgálhatnak mentségül a cselekvés elkerüléséhez, a dolgok változatlanul hagyásához.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969