2013. I-VI
 

Erőszak a modern társadalmi folyamatokban
Kapronczay Károly

„A Rendőrtiszti Főiskola Társadalomtudományi Tanszéke tizedik éve minden esztendőben kísérletet tesz arra, hogy egy szerényebb dimenziójú, ám a lehetőségekhez képest igényes konferencia szervezésével hozzájáruljon a rendvédelmi tudomány alapjainak »megrajzolásához«. Egy-egy téma kiválasztását a tematikus gazdagság nehezíti és teszi ugyanakkor könnyűvé. A 2002. november 14–15-ei tanszéki konferenciánkra Az erőszak a modern társadalomban című kérdéskört választottuk, érvényesítve a problematika eleven időszerűségét, benne elmélet és a gyakorlat egymásba fonódását, s a közös gondolkodás szükségszerű interdiszciplinaritását” – írja a konferencián elhangzott előadások gyűjteményes kötetének bevezetőjében dr. Valcsicsák Imre tanszékvezető.
A konferencián a tanszék munkatársain kívül jeles filozófusok, politológusok, szociálpszichológusok, szociológusok, jogászok, hazai és külföldi szakemberek mellett megyei rendőrvezetők és a főiskola hallgatói fejtették ki gondolataikat a modern társadalom erőszakcselekményeiről, egy-egy fontos jellemzőjéről, gyakorlati tulajdonságairól. Több olyan írást is olvashatunk, amely ugyan nem hangzott el a konferencián, de a szerkesztők és a szervezők fontosnak tartották, hogy e kötetben megjelenjenek, mert gondolataik fontos kiegészítései a témának, szakmai kompetenciájuk meghatározó jellegű.
Tény, hogy napjainkban az erőszak új formákat ölt, amelyek váratlan helyzeteket teremtenek, s ezekhez a közrendvédelemnek – az alapos felkészültség ellenére – gyakran „alkalmazkodnia” kell, miközben tevékenysége a bírálat és a szakmai elismerés „kettős tüzé”-be kerülhet. A politikai küzdelmek igen gyakran az „utcára kerülnek”, ahol a közrendvédelemnek – minden egyéni véleménynyilvánítás nélkül – a törvények megtartása mellett a nyugalmat kell szavatolnia. Ezt elemezte a konferencián elhangzó előadások egy része. Az ezzel foglalkozó tanulmányok nemcsak elméleti, szervezési kérdésekről szóltak, hanem megszólaltatták az eseményekben részvevőket is, egyebek között azokat a hallgatókat, akiket a rend fenntartása érdekében kivezényeltek. De rendkívül tanulságos állásfoglalásokat olvashatunk olyanoktól is, akik a „másik oldal”-ról voltak aktív részvevői a tüntetéseknek, politikai demonstrációknak.
Az erőszak általános jelenség, amely nemcsak nálunk, hanem a környező országokban is gondot okoz a rendőrségnek, a közrendvédelemnek, ekképp figyelembe lehet venni más országok erőszakellenes törvényeit, gyakorlatát és tapasztalatait is. Az erőszakos cselekmények nemcsak politikai rendezvényekre terjednek ki, hanem – mint általános jelenség – a sporteseményekre, elsősorban a labdarúgó-mérkőzésekre is. Az utóbbiak valóságos katasztrófákra vezettek Európában, nem véletlenül születtek az 1980-as években rendkívül szigorú rendszabályok az európai stadionok és környékük védelmére. Hazánkban is sokszor tapasztalható jelenség, hogy a két szurkolótábor ellenségként vonul fel egymás ellen, s ilyenkor a rend szinte megoldhatatlan fenntartása a rendőrség „dolga”: ha összetűzés van, akkor a sajtó és a közvélemény szerint a rendőrség az oka, ha a két tábor összecsapása – nem kis részben a rendőrség jelenléte miatt – elmarad, akkor egy szó sem esik a közrendvédelem sikeréről. E témáról kiváló elemzést olvashatunk a kötetben, amely megismertet a kérdés összetett jellegével szociológiai, pszichológiai és történeti megvilágításban is.
Az erőszak terjedésének lényeges forrása a média. Nemcsak a televízió (a válogatott brutalitásokat bemutató sok film) a „ludas”, hanem a nyomtatott sajtó is alapos elemzést ad egy-egy erőszakos cselekedetről.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni a családon belüli erőszak terjedését sem, amelyhez nemcsak kriminológiai szempontból kell közelíteni, hanem mély társadalomszociológiai elemzés alá is kell vetni. Ezt tették e konferencián, pontosan elemezve az ilyen erőszak minden lehetőségét, s ezt tették az 1994. évi magyar rendőrségi törvénnyel kapcsolatban is. Az utóbbit nem bírálták, hanem a kiszélesítés céljából véleményezték. A kötet sokakat érdeklő írása a magyar politikai rendőrség 1950 és 1990 közötti szervezetét és feladatköreit vázolja fel. Előbb általános áttekintést kap az olvasó e szervezetről, majd részletesen olvashat a szervezeti forma alakulásáról és a feladat módosulásairól.
Joggal vetődik fel a kérdés: a demokrácia velejárója-e az erőszak, illetve az emberi jogok kiterjedésével hozható-e kapcsolatba? A válasz egyértelmű nem, s éppen a demokrácia feladata, hogy elejét vegye az erőszak bármilyen formájának. Nehéz feladat, hiszen a legtágabban kell alkalmazni az állam biztonságát, az egyén szabadságát és jogait szavatoló törvényeket. Egyebek között erre keresett választ a Rendőrtiszti Főiskolán szervezett konferencia, ekképp a tanulmánykötet széles érdeklődésre tarthat számot.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969