2013. I-VI
 

Az internacionalizálás és a globalizáció hatásai a hármas tagolású oktatás területén
Joachim Hoefele

(A felsőoktatás internacionalizálása) Manapság azonban internacionalizáláson az egyetemek magánosítását és a nemzetközi oktatási piacra való bevezetését értik. Ebben a folyamatban az oktatás és a tudás már nem mindenki számára hozzáférhető közkincs, hanem pénzért megvásárolható, félig-meddig magántulajdonú árucikké válik. Ezáltal pedig veszélybe kerül a tudáshoz és az oktatáshoz való szabad hozzáférés, valamint a kutatás és a tanítás szabadsága.
Világossá válik a helyzet, ha szemügyre vesszük azt a három nemzetközi egyezményt, amelyhez a jelenlegi fejlesztések igazodnak. Az első a szolgáltatások kereskedelméről a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szintjén kötött egyezmény (General Agreement on Trade in Services – GATS), a második a szellemi tulajdonjogok kereskedelméről szóló egyezmény (Trade-related Aspects of Intellectual Property Rights – TRIPS), míg harmadik a Bolognai Nyilatkozat, amelynek az a célja, hogy keresztülvigyék az egyetemek nemzetközivé tételét az európai országokban.
E folyamat első lépéseként 1995-ben Svájc, Németország, Ausztria és a Világkereskedelmi Szervezet más tagországai, a nyilvánosság számára szinte észrevétlenül, aláírták a szolgáltatások kereskedelméről szóló egyezményt. A megegyezés a közoktatás messzemenő magánosításának tervét foglalja magában: az egyetemeknek és főiskoláknak egymással versengő vállalkozásokká kell válniuk, amelyek a világpiacon adják el termékeiket (a tudást, a kutatást és a fejlesztést).1 S még ha a harmadik világ országainak tiltakozása miatt a 2003. szeptemberi világkereskedelmi konferencián Cancúnban megakadtak is a tárgyalások, a folyamat nem áll meg.
A tudással és az oktatással való kereskedelemtől olyan nyereséget várnak, amely felülmúlja a világ egész autóiparáét.2 Ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy a világszerte tevékenykedő nagyvállalatok, mint például a Microsoft, a Siemens, a Thomson vagy a Bertelsmann, e téren is folytatják lobbitevékenységüket.
A második megállapodás, a szellemi tulajdonjogok kereskedelméről szóló egyezmény szintén a WTO és a WIPO (World Intellectual Property Organization) munkája nyomán született. Ez az egyezmény olyan termékek esetében is megköveteli a szabadalombejelentések lehetővé tételét, amelyek addig nem tartoztak efféle védelem alá, sőt, egyenest szabadalmi tilalom volt érvényes rájuk. A felsőoktatási intézményeknek tehát lehetőségük kell legyen kutatási eredményeik szabadalmaztatására, hogy értékesíthessék ily módon védett tudásukat.3 Hogy csak egyetlen, a nagyságrendet érzékeltető számot említsünk: az egyesült államokbeli Columbia Egyetem a 2003–2004. üzleti évben mintegy százharmincnégymillió dollár bevételre tett szert kutatási szabadalmakból.4
Az elérendő cél tehát az, hogy az egyetemeket és főiskolákat olyan nemzetközi gazdasági vállalkozásokká tegyék, amelyek berendezkednek a világpiacon, s egyre inkább képesek lesznek finanszírozni magukat, a közpénzekből származó juttatások mellett mindenekelőtt a tandíjakból, a szolgáltatások bevételeiből (továbbképzési kínálatok, diploma utáni tanulmányok stb.) és a kutatási szabadalmak jogdíjaiból.
A szóban forgó folyamat harmadik lépése a Bolognai Nyilatkozat (1999) volt, amelynek teljes jelentősége csak a GATS-szal és a TRIPS-szel összefüggésben válik átláthatóvá. Azért, hogy a professzorok, a kutatók és a hallgatók határokat átlépve dolgozhassanak és tanulhassanak, a tanulmányok tartalmát és a kutatási intézményeket internacionalizálni, szabványosítani és társíthatóvá kell tenni. E célból huszonkilenc ország oktatási minisztere Bolognában megegyezett a felsőfokú végzettségek harmonizálásáról, amelyhez az alábbi intézkedésekre van szükség.
1. Be kell vezetni egy hároméves (bachelor) és egy ötéves (master) tanulmányi menetrendet.
2. A tanulmányi szakokat meghatározott tartalmú alkotóelemekből kell összeállítani (modularizálás).
3. Teljesítési pontrendszert kell bevezetni.
4. Meg kell teremteni a minőségbiztosítás egységes feltételeit, s megállapodásokat kell kötni a közös tanulmányi és kutatási programokról.5
A Bolognai Nyilatkozat – a GATS-szal és a TRIPS-szel ellentétben – jogilag sohasem volt kötelező, mégis ennek az egyszerű nyilatkozatnak az alapján kezdték belülről átalakítani az egyetemeket. Fényes papírra nyomtatott, drága brosúrákban hirdették, hogy e változást mindenki akarja, aki pedig nem vesz részt benne, az lemarad.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969