2013. I-VI
 

Józef Piłsudski (1867–1935)
Kapronczay Károly

A XVIII. század utolsó három évtizedében Ausztria, Porosz- és Oroszország – a lengyel királyság belső gyengeségeit kihasználva – három alkalommal osztotta fel egymás között a lengyel területeket. A lengyelek szabadságvágyát és függetlenségi mozgalmait azonban soha sem tudták megtörni. Az egymástól merőben eltérő gazdasági és politikai viszonyok közé kerülő lengyelséget a függetlenség vágya fűzte egymásba, s vérét hullatta érte szűkebb és tágabb hazája határain belül és kívül, csatlakozva minden olyan európai törekvéshez, amely a lengyel államiság visszaállításának reményével kecsegtetett.
A századforduló éveiben az európai politikai élet egyik központi törekvése volt a lengyel államiság helyreállítása, illetőleg a különböző államokban élő lengyeleknek adandó autonómia megvalósításának lehetősége. Az érdekelt államok közül Németország hallani sem akart egyik változatról sem, míg a Monarchia és Oroszország csak saját jogara alatt kívánta volna egyesíteni – persze, a másik kárára – a lengyel földeket.
A sokszínű és számos programot adó lengyel pártok és csoportosulások mindhárom lengyel területen megegyeztek egy dologban: a lengyel államiság helyreállításának egyetlen esélye a központi hatalmak és az antant várható összecsapása, amely a lengyelségre súlyos terheket és áldozatokat ró majd, de a győztes – bármelyikük lesz is – a végén helyreállítja a lengyel függetlenséget. A kérdés csak az volt: ki mellé kell állni a nagy háborúban?
E harcra fegyveresen is fel kellett készülni, s ezt a célt szolgálta a Piłsudski köré tömörülő nemzeti erők által már 1908-ban életre hívott Harci Szövetség, amely lövészegyletekben készítette fel a fiatalokat a lengyel függetlenségért vívandó háborúra. Remények és kétségek között érkezett el az első világháború kirobbanásának pillanata. Ekkor ismerte meg Európa Piłsudski nevét.
Ki volt Józef Piłsudski, akit a cári rendőrség Wiktor és Mieczystław néven is keresett, száműzött, de megtörni nem tudott? Piłsudski Litvániában, a Vilnó közelében fekvő Zulowban született. Iskoláit Vilnóban végezte, de tanulmányait félbe kellett szakítania, mert részese volt egy oroszellenes diákszervezkedésnek, ezért 1888-ban ötéves szibériai száműzetésre ítélték. Büntetéséből visszatérve Vilnóban élt, ahol hamarosan bekapcsolódott a Lengyel Szocialista Párt helyi szervezetének munkájába. A szociáldemokrácia alapelveit követő, 1892-ben Párizsban alapított párt baloldali eszméket vallott, de elsősorban lengyelnek vallotta magát. Célkitűzései között az első helyen a lengyel függetlenség visszaállításának eszméje, a polgári lengyel állam megteremtése szerepelt, amely elválasztotta Oroszország más baloldali pártjaitól. Tagjainak sorában elsősorban értelmiségiek, városi polgárok és szép számban munkások voltak. E párt éles ellentétben állt a Lengyel Szociáldemokrata Párttal, amely radikális eszközökkel kívánta átformálni a lengyel társadalmat, a cárizmust internacionalista elvek alapján kívánta megdönteni, s ebben szoros együttműködést szándékozott kiépíteni az orosz munkássággal és pártjaival.
A Lengyel Szocialista Párt egyik vezetője 1893-tól Piłsudski lett, aki 1894 és 1900 között szerkesztette a párt Rabotnik (Munkás) című napilapját, s 1895-től a párt központi munkásbizottságának is tagja volt. Wiktor és Mieczysław néven írta alá írásait, amelyek elsősorban a lengyel polgári állam akár fegyveres harc árán való megteremtéséről szóltak. Gyakran bujkált, illegális körülmények között élt, míg 1900-ban a cári rendőrség elfogta, s több évi börtönre ítélte. 1901-ben megszökött a börtönből, s a Monarchia részét alkotó Galíciában élt. Ebben az időben csalódott a Lengyel Szocialista Pártban, mert úgy látta, hogy vezetősége meddő vitákba keveredik más lengyel pártokkal, miközben háttérbe szorul a lengyel függetlenség kérdése. A csalódás azonban nem jelentett szakítást a párttal.
Piłsudski egyre inkább arra a meggyőződésre jutott, hogy a lengyel függetlenség megvalósítása elsősorban a nemzetközi helyzettől függ, s a nagyhatalmak ellentétei csak segíthetik a lengyel függetlenséget. Amikor 1904-ben kitört a japán–orosz háború, azonnal Tokióba utazott, hogy rávegye a japán kormányt a lengyel ügy támogatására, s pénzt és fegyvert szerezzen egy lengyel felkelés céljaira. Nem járt sikerrel, elsősorban azért, mert a Nemzeti Demokrata Párt vezetője, Dmowski is Japánba utazott, hogy keresztezze Piłsudski terveit, s lebeszélje a japánokat terveinek a támogatásáról.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969