2013. I-VI
 

Mozlim csillagászat a középkorban
Kéri Katalin

A Korán némelyik előírása — amelyek közvetlenül nem hozhatók kapcsolatba a csillagászattal — teljesíthetetlen lett volna az égitestek mozgásának ismerete nélkül. A mozlim vallás alappillérei között ugyanis vannak olyanok, amelyekhez bizonyos csillagászati tudás szükséges. A 2. szúrában meghatározott qibla (az ima iránya) a mekkai mecset felé fordulást jelenti. „Bárhol is legyetek, [ó, hívők], fordítsátok orcátokat az ő irányába!” (4) „Bárhonnan is lépsz ki [utazásaid során], fordítsd orcádat a szent mecset felé!” (5) Ezen előírás betartásához a mozlimoknak bárhol a világon pontosan be kell(ett) tájolniuk Mekkát, ez pedig csillagászati ismeretek nélkül aligha teljesíthető. Ugyanez igaz a napi ötszöri ima (szalát) pontos idejének meghatározására is. Szintén bizonyos csillagászati tudást kívánt a mozlim böjt idejének, a ramadán hónapnak a pontos kijelölése. Ez a hidzsra naptár szerinti kilencedik holdhónap az iszlám világában a Mohamednek tett isteni kinyilatkoztatás megünneplésével veszi kezdetét: „Amikor a Korán mint útmutatás [első ízben] küldetett le az emberek számára...” (6) A böjt egy holdhónapnyi időt fog át: az újhold utáni naptól a következő újholdig tart. A mozlim naptár holdfázisokon nyugvó időszámítási rendszerére tekintettel ez évről évre változó időpontú ünnepet, illetve böjti időszakot jelöl, így a hívőknek pontos eligazításra van szükségük a ramadán kezdetéről. (7)
Az iszlám vallás szent könyveként tisztelt Koránban tehát a hívők számára közvetlen vagy közvetett utalások és előírások sokasága olvasható, amelyek régtől fogva előmozdították a mozlimok körében a csillagászati vizsgálódások fejlődését. E tudományt a vallásos tanítások mellett számos további, az arabság, majd — a birodalom növekedésével — az iszlamizált népek életvitelével kapcsolatos tevékenység is fejlesztette. A kereskedelemmel, utazással összefüggő fontos (tájékozódási) ismeretek, a beduinok hagyományai, az utazások során megismert népek tudományos eredményei mind-mind hozzájárultak az égmegfigyelések fejlődéséhez, valamint a csillagászati mérőeszközök és módszerek folyamatos tökéletesedéséhez. Mindemellett mozgatórugóként ki kell emelnünk a középkorban a mozlimok körében is tapasztalható asztrológiai érdeklődést, amely — tekintve, hogy az ortodox mozlim teológusok szerint csakis Allah az egyedüli, aki a jövőbe lát, s aki ismeri az emberek sorsát — sokak szerint nem egyeztethető össze magával az iszlámmal. A középkor vezető mozlim (illetőleg arab nyelven író nem mozlim) csillagászai között ennek ellenére több olyat találhatunk, aki egy-egy gazdag patrónusa igényeit kielégítve asztrológiai „megfigyelések”-et is végzett, arra a mozlimok által vallott gondolatra támaszkodva, hogy az egész világ szerves egészet alkot, amelyben minden mindennel összefügg. Az égitestek mozgásának ilyen célú megfigyelése is feltétlenül hozzájárult a csillagászat felvirágzásához.


(A mozlim csillagászat gyökerei) Az iszlám előtti időkben a sivataglakó beduinok tudományos kultúrája valójában gyakorlati tapasztalatokon nyugvó bölcsesség volt. Az életszükségleteiken alapuló, a világ dolgai iránti érdeklődésük egyszerű, mindennapi megfigyelésekhez kötődött, nem elméleti jellegű volt. Más, nomád életmódot folytató népekhez hasonlóan szűkebb és tágabb környezetükről szerzett tudásukat szóban adták át utódaiknak, s bölcsességeiket tudományos művek helyett gyakran közmondásokkal, mesékkel, rövid, gyakorlati tevékenységgel alátámasztott tanításokkal közvetítették. A későbbi mozlim tudományosság jellemzőit összegző modern kori kutatók gyakorta kiemelik, hogy Mohamed hittestvéreinek tudományos eredményei is évszázadokon át szoros kapcsolatban álltak az empirikus tudással. (8)
A beduinok csillagászati ismeretei azonban már az iszlám korai időszakában is elégtelennek bizonyultak a mozlimok számára. A városi életformára való tömeges áttérés, az új vallás előírásai, a rohamos módon növekvő birodalom, a kereskedelem kiszélesedése és egyéb tényezők mind újabb és újabb megválaszolandó kérdéseket szültek a csillagászat területén. Ennek a tudománynak a mozlim világbeli kibontakozását is megalapozta az az óriási mennyiségű tudományos mű, amelynek nagy része még az ókor folyamán íródott, ám csak a VII–VIII. század fordulójától jelent meg az arabok körében, pontosabban arab nyelven, amely az iszlám térség közvetítő nyelvévé vált.
A mozlim tudományok formálásában nagyon sok nép és valamilyen más vallást követő ember vett részt. A csillagászati tudást illetően a legfőbb alap az ókori görög tudósok öröksége és a hellén gondolkodás hatása volt. Egy történész szerint „az alexandriaiak létrehozták a tudományok testét, a bizánciak pedig megőrizték”. (9) A görög művek mellett azonban nagy szerepet játszottak a mozlim gondolkodás formálódásában azok a könyvek is, amelyekért a tudósok bejárták az egész Távol-, Közép- és Közel-Keletet. A mozlim tudományosság szinkretikus módon formálódott, a görög alapú alexandriai kultúrát a perzsa és az indiai eredményekkel összehasonlítva vizsgálták, s ennek nyomán a bagdadi művelődés felvirágzott. (10)
A VI. században különböző szekták miatt lehanyatló Alexandria örökségét azok a szír, neofizita vagy nesztoriánus szerzetesek mentették meg, akik számos fordítást készítettek, s maguk is több fontos tudományos értekezést írtak. Az indiai csillagászat eredményei — amelyeket valaha az ókorban igencsak megtermékenyítettek Nagy Sándor követei — szintén nagy hatással voltak a mozlim gondolkodókra, s külön értékként kell kiemelni a tudományfejlődés szempontjából azt a megalapozott kritikai gondolkodást, amellyel a hinduk értékelni és pontosítani tudták a görög eredményeket. Az indiaiak korrigálták nyugati elődeik számításait, az égitestek pályaívének meghatározásához más koordinátákat adtak meg, s így körükben a csillagászattól elkülönülő ágként bontakozott ki a trigonometria. Az indiai csillagászok időszemlélete is hatott a mozlimokra: a hindu filozófiának a kozmoszban folytonosan ismétlődő életciklusokról vallott felfogása az idő új szemléletét vitte az iszlám világába. (11)
Az indiai tudományosság hatása — különösen a VIII. század végén ismertté vált munka, a Szind-Hind révén —, a ptolemaioszi Almageszt, a száz-százötven év alatt arabra fordított klasszikus görög művek (Eukleidész Elemekje, Arkhimédész bizonyos írásai, Apollóniosz, Menelaosz, Teodosius, Hérón, Diophantosz és mások munkái), valamint a perzsa gondolkodás eredményei összeadódtak, majd új életre keltek a mozlimok körében. A különféle tudományokban járatos tudósok kísérleti módszerei éppen a csillagászat területén hoztak igazán kimagasló eredményeket. Az iszlám tudományossága sokkal többet hozott létre a fenti népek műveinek összegzésénél. A közvetítő szerep mellett nagyszerű új eredmények is születtek. Az iszlám vallásnak a tudás keresésére vonatkozó buzdításai, a Korán útmutatásainak gyakorlati (napi) csillagászati megfigyelésekkel kapcsolatos igényei éppúgy előmozdították az összegyűjtött és arabra fordított művek alapos és kritikai szellemű áttekintését, mint a mozlim vagyonosok tudománypártolása vagy a művelődési és oktatási intézményhálózat bámulatosan széles körű kiépítése. Az arabság fellépéséig és az iszlám vallás elterjedéséig nem igazán beszélhetünk „nemzetközi” tudományról, csak bizonyos népek tudományáról. (Ezt több középkori mozlim szerző is kifejtette, amikor bizonyos térségek lakóinak eredményeit jellemezte, s kapcsolatba hozta őket e népek történeti, földrajzi, etnográfiai és egyéb sajátosságaival.) A közel-keleti, majd távolabbi térségekbe is eljutó arabok azonban elérték azt, amit addig nagy, katonai-politikai alapokon szerveződő államalakulatokban sem sikerült megvalósítani: vallásuk és a Korán nyelve révén bizonyosfajta szellemi-lelki egységet teremtettek különböző népek tagjai között. A középkori mozlim világ tudományos nyelve az arab lett, s annak, aki szerette volna széles körben közzétenni ismereteit, vagy tudományos karriert kívánt befutni, mindenképpen arabul kellett írnia, tekintet nélkül vallására és az iszlámhoz fűződő érzéseire. (12)
Külön területként ki kell emelni a középkori mozlim tudományosság fejlődéstörténete szempontjából az iszlamizált dél-európai térségeket. A latin és a vizigót csillagászati-asztrológiai hagyomány élő volt e területeken. Az érett középkor századaiban alkotó mozlim gondolkodók is utaltak olykor a térségben élő elődök műveire (például a 612 és 621 között uralkodó Sisebuto király verses tudományos művére vagy Sevillai Izidor asztrológiai tudására, akinek Etimológiák és De natura rerum című írásaiban van némi — igencsak szűkös és tudományos szempontból kevéssé értékes — csillagászati rész. (13)
A kutatók szerint az Ibériai-félszigetre érkező legelső mozlimok általában nem voltak sem tudós, sem művelt emberek, bár akadtak köztük kivételek, például I. Abdar-Rahmán, az első Omajjád emír (756–788). Ezen a területen is az iszlám vallás előírásaival kapcsolatos napi problémák vetették fel legelőször a csillagászat fejlődésének szükségességét. A mecsetek imafülkéinek (mihrábjainak) betájolásához ugyanis hiába használták az Arab-félszigeten és Szíriában elterjedt szokásokat, nehezen tudták az újonnan iszlamizált európai területek földrajzi koordinátáihoz illeszteni őket. (Ennek tulajdonítható például, hogy a córdobai mecset mihrábja rosszul van tájolva.) (14) Al-Andalúsz területén különösen nagy és hosszan tartó hatásuk volt az indiai tudományos eredményeknek mind a matematikában, mind a csillagászatban. A spanyolországi könyvtárakban őrzött középkori kódexek között több olyan is található, amelynek izidori hagyományokon nyugvó (latin nyelvű) szövegválogatását a margóra írt arab nyelvű jegyzetek, pontosítások tarkítják. Ez ékesen bizonyítja, hogy a keresztény szerzők műveit mozlim területeken is használták.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969