2013. I-VI
 

A civil társadalom és a politika
Garaczi Imre

Természetesen fontos megjegyeznünk, hogy az antikvitás despotikus társadalmaiban mindez nem érvényesülhetett, hiszen a fő hatalmat egy vagy néhány személy gyakorolta, s a társadalom többi tagja pusztán elfogadó és végrehajtó szerepet töltött be. A civilitas eszméje fogalomként a középkori társadalmakban is használatos volt. Akkoriban azonban a jelentősége rendkívüli módon korlátozott funkciót tölthetett csak be. Kivétel talán a XI–XII. századi észak-itáliai városállamok és a XIV–XV. századi németalföldi iparosodott kereskedővárosok példája, ahol a civilitas fogalma már megjelent, s politikai hatótényezőként vették figyelembe a városi önkormányzatok helyi működésében. A XVII. századtól születtek olyan politikai filozófiák – Hobbes, Locke, Montesquieu révén –, amelyekben ismét fontossá válik a politika és a civil lét kapcsolatrendszerének vizsgálata. A kiindulópontot a társadalmi szerződés elvének megfogalmazása jelentette. A politikai közösségek életét alakító törvények erre az eszmére épültek. Fontos még a természeti állam fogalmát is megemlíteni, mert ez szorosan kötődött a civilitas eszme különféle formáihoz. Hobbes közismert megfogalmazása szerint a természeti állam legfőbb karakterjegye az, hogy „bellum omnium contra omnes”.1 Ezzel áll szemben a civilitas államának eszméje, amelynek ismérve az, hogy a társadalmi szerződés nyomán a közösség tagjai az addigi félelemmel teli, bizonytalan életet az intézmények által szavatolt biztonsággal váltják fel. Szorosan kötődött még ebben a korban a civilitas társadalmának fogalmához az a keresztény hitelv, hogy az embereket egyenlőknek kell tekintenünk. Mindehhez a civil társadalom történetének fontos jellemzőjeként az kapcsolódik, hogy a köz ügyeinek intézője az autonóm és aktív férfi. A nő mint önállónak tekinthető politikai szereplő csak a XIX. században jelent meg.
Amikor a civilitas gondolatának szociokulturális és társadalomtörténeti vonatkozásait tesszük mérlegre, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a politikai viszonyok szorosan kapcsolódtak a gazdasági és piaci ügyletek világához. Mindehhez még hozzá kell tenni, hogy az antikvitástól napjainkig a civilitas fogalomhoz szorosan hozzátartozott az együttérzés eszméjének erkölcsi érzülete. Ezt különböző korokban más-más mértékben vették figyelembe.
A modern szerzők a civil társadalom megteremtésében kiemelkedő szerepet tulajdonítanak az ész mindenhatóságának. Az ész követelményeit veszik alapul a közösség normáinak és értékrendjeinek felállításához. Az észre vonatkoztatott alaptörvények a modern szerzők írásaiban az egyetemes érvényű elvek kidolgozását teszik lehetővé. A törekvés arra irányul, hogy az egyetemesség elve bármely korban és földrajzi helyen alkalmazható legyen. Mindennek eszmetörténeti háttere az, hogy a közösségi erkölcsi rend funkcióját már nem egy transzcendens világban képzelik el, hanem a mindennapi értelemben vett, konkrét társadalmi valóság jelentette a kiindulópontot. Ez határozta meg a XIX. és XX. század politikai filozófiai gondolkodását.
A XX. század második felétől a civil társadalom fogalma társadalmi értelemben széles körben elterjedt. Ennek egyik legfőbb oka a médiatársadalom létrejötte. Ezzel a fogalommal addig elsősorban a filozófusok foglalkoztak. A civil létről folytatott beszédmódok a történelem során az abszolút és központosított uralmi formák gyengülésével párhuzamosan kerültek a diskurzusok homlokterébe. Ennek alapja az, hogy a társadalomban fennálló véleménykülönbségeket egyre bátrabban fogalmazták meg. Rájöttek arra, hogy a civil társadalom fogalmával értelmezett jelenség azt a célt szolgálhatja, hogy az uralkodóval, az állammal szemben hatáskiegyenlítő szerepet töltsön be. Napjaink közbeszédeiben e fogalom elsősorban az intézményi és ideológiai monopóliumok ellentételezéseként vehető figyelembe. Ernest Gellner megfogalmazásában: „A legegyszerűbb meghatározás szerint a civil társadalom azoknak a nem kormányzati intézményeknek az összessége, amelyek elég erősek ahhoz, hogy ellensúlyozzák az államhatalmat: nem gátolják meg abban, hogy védelmezze a békét és közvetítsen a nagy érdekcsoportok között, mindazonáltal megakadályozzák, hogy a társadalmat atomizálja vagy – ami a legrosszabb – uralma alá próbálja hajtani. Ez a meghatározás magát az eszmét próbálja megragadni, s egyúttal kifejezi, hogy manapság miért írják fel oly sokan zászlójukra. A definíció azonban ugyanakkor súlyos problémákat hordoz. Érvényességi körén belül akár a legmesszebbmenőkig rigorózusnak is tekinthetjük – ám éppen érvényességi körét nem határolja le egyértelműen. A probléma egyszerű: a definíció alapján számos olyan jelenséget is a civil társadalom körébe kellene sorolnunk, amelyet mi a legkevésbé sem szeretnénk odatartozónak tudni.”2
Gellner mindezt azzal hozza összefüggésbe, hogy egyrészt az emberiség történeti korszakai nemcsak a despotizmus és zsarnokság uralma alatt teltek, hanem számításba kell venni az elnyomástól mentes időszakokat is. Rámutat arra, hogy a modern kor előtti politikai vezetés különféle intézményeinek ritkán volt olyan eszköztáruk, amely egy társadalmi rendszer egészét teljes mértékben rabságban tarthatta volna. Ennek bizonyítéka, hogy a despotikus intézményi uralmak alatt a helyi közösségek irányítása önállóan működhetett.3
Gellner gondolatmenetét folytatva: ezekben a közösségekben a belső rendet és a társadalmi szerepeket különböző hagyományokból fakadó rituálék erősítették. Például alapot nyújtottak ehhez a rokoni kapcsolatok, amelyek gyakorta fonódtak össze gazdasági és szakrális funkciókkal. Ez is egyfajta hierarchiaképző folyamat, amelyben a központi szerepet a kapcsolatokban való kötelezettségvállalás jelenti, ha ugyanis valaki nem tett eleget vállalásának, a kialakított viszonyrendszere veszélybe került. Mindennek működését számtalan szabálykövető eljárásmód is erősítette, amelyek lelki terheket róttak a társadalom tagjaira.4
Gellner azzal zárja eszmefuttatását, hogy a civil társadalom rendszerének vizsgálatakor három alternatívát kristályosít ki: a kasztosodott, a kapcsolatok és rituálék alapján irányított, valamint a kommunalizmustól és centralizált hatalomtól egyaránt mentes típust.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969