2013. I-VI
 

A felsőoktatás trendjei

Napjainkra megváltozott a helyzet. A felsőoktatás már olyannyira nemzetközi, mint a középkori nagy európai egyetemek fénykorában, ámde sokkal nagyobb méretekben. „A külföldön tanuló egyetemisták száma húsz évvel ezelőtt még elhanyagolható volt statisztikailag” – közölte Andreas Schleicher, a párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) munkatársa. Az ilyen hallgatók száma időközben felszökött: 2003-ban csaknem kétmillió egyetemi hallgató végzett felsőfokú tanulmányokat a hazáján kívül, s a számuk megközelítette a világszerte felsőfokú tanulmányokat végző százmillió hallgató 2%-át – állapította meg a Nemzetközi Pénzügyi Társaság. A felsőoktatási szektor a kilencvenes évek vége óta 7%-kal bővült évente. Manapság a tandíjakból származó éves bevételeket harmincmilliárd dollárra becsülik. A magánkézben levő, profitérdekeltségű intézmények még kisebbségben vannak, de szinte valamennyi egyetem versengeni kezd a tehetségekért és a pénzért. Ez pénzügyi és pszichológiai vonatkozásban egyaránt a kormányzatoktól való függetlenedést eredményez. Az állam szerepe óhatatlanul csökken.
Egymást erősíti a két nagy trend, a nemzetközivé válás és a versengés. Minél inkább a külföldi hallgatók igényeihez idomítják kínálatukat az egyetemek, annál vonzóbbá válnak, s minél több hallgató vállalkozik külföldi tanulásra, a választásuk annál többet nyom a latban a kormányok óhajaihoz képest. Meglehet, hogy a német politikusok hajlandók eltűrni az egyetemek túlzsúfoltságát politikai okokból, azt azonban nem tudják meggátolni, hogy a politikával elégedetlen német diákok ne menjenek Nagy-Britanniába tanulni, ahol sokkal jobb feltételek közepette zajlik az egyetemi oktatás. Megeshet, hogy a brit kormány hajlandó korlátozni a legkiválóbb egyetemeket a tandíjak megkurtításával, s manipulálja a felvételi szabályzatot a szegényebb hallgatók javára, annak viszont nem tudja elejét venni, hogy emiatt a leggazdagabb és legkiválóbb hallgatók Amerikát válasszák. Csakhogy a terrorizmus miatt aggódó amerikai politikusok megszigorították a vízumrendelkezéseket, s ennek az egyetemek itták meg a levét, mert a legkiválóbb diákok máshova mentek tanulni. Amiképpen a globalizáció a tőkét és a munkaerőt arra késztette, hogy az egész világon felkutassa a legjobb üzleti lehetőségeket, akképpen a diákok, az oktatók és az adományok vonatkozásában is ugyanez történik.
A világ nagy részén bomlasztó hatású az a felfogás, hogy a diák egyúttal fogyasztó is. Európában és számos fejlődő országban a kormányzat minősült fogyasztónak a közoktatás terén az elmúlt száz évben: azt óhajtotta, hogy a nemzet emberfőit a leghasznosabb tudományokra oktassák a leggazdaságosabb formában. Lehetséges, hogy az egyetemek a tudás templomainak tekintették magukat, de ezekben a templomokban többnyire az adófizetők gondoskodtak anyagilag a tömjénről, a papokról és az adeptusokról. Röviden, a rendszer a szovjet típusú tervgazdaságra hasonlított. E rendszer most olyan átalakulás előtt áll, amely valójában a piac felé tart. A változás sok bajjal jár majd, s fájdalmas lesz.
A diákok többsége, mint a fogyasztók általában, a legjobb üzletre törekszik: azt nézi, hogy mennyi idő és pénz árán milyen előnyök birtokába jut. Ez korántsem jelenti szükségszerűen azt, hogy az unalmas, haszonelvű egyetemi kurzusokat fogják előnyben részesíteni. Elvégre az élelmiszer-vásárlók is egyszerre tartják szem előtt az ízt, a tápértéket és az árat. Továbbra is virágozhatnak olyan egyetemek, amelyek a keresőképességgel közvetlen kapcsolatban nem álló, szellemileg megerőltető tantárgyakat oktatnak, de a legkiválóbb diákok megnyerése érdekében kénytelenek lesznek latba vetni a piacon az erős oldalaikat, például a kitűnő oktatásukat vagy a nagyon szép iskolaépületeiket.
A pénz ugyanakkor Európa nagy részén még nem játszik szerepet a diákok számításaiban. Ahol a tandíjak rögzítettek vagy hiányzanak, ott valójában csak az választható meg, hogy az ember hol és mit tanuljon. És éppen ez az, amiben sokszor nem mutatkozik nagy különbség. Az alsóbb fokú egyetemi oktatás kínálata a szárazföldi Európa országainak többségében szegényes.
A legválogatósabb – vagyis a legeszesebb, legbecsvágyóbb és leggazdagabb – diákok ezért sokszor külföldre mennek tanulni. A brit egyetemeken máris száztizenkétezer olyan diák tanul, aki az Európai Unió többi tagállamából érkezett. Leggyorsabban mégis a kínai hallgatók száma nő. Pillanatnyilag harmincnyolcezer kínai diák tanul Nagy-Britanniában annak eredményeként, hogy a kilencvenes évek végétől évi 50%-os arányban nőtt a számuk. A brit kultúrát terjesztő, államilag támogatott British Council arra számít, hogy a kínai egyetemisták száma megkétszereződik 2010-ig. A kínai diákok azért jönnek Nagy-Britanniába, mert a hazájuk gyors ütemben bővülő felsőoktatási rendszere még nem tud azzal a mennyiséggel és minőséggel szolgálni, amelyre igényt tartanak. Az OECD becslései szerint a kínai egyetemi hallgatók száma az idén eléri a tizenhatmillió főt, holott 2000-ben még csupán tizenegymilliónyian voltak.
A közelmúltban több kínai diák ment tanulni Amerikába – nagyjából hatvanezer fő évente –, mert vonzotta őket az oktatás minősége és a nagyvonalú ösztöndíjak. A 2004–2005-ös tanévre való jelentkezés a kínai diákok esetében 45%-kal, míg az indiaiak esetében 30%-kal visszaesett, főleg azért, mert az amerikai hatóságok megszigorították a vízumszabályozást, de ezen most részben enyhítenek. A jelentkezők számának csökkenésében ugyanakkor a verseny is szerepet játszott. Az Ausztráliában tanuló kínai diákok száma például 47%-kal nőtt 2003-ban, az indiai diákoké pedig 52%-kal, jóllehet az Ausztráliában tanuló összes külföldi diák száma a tizedével csökkent. A franciák szakosított, függetlenül működő, posztgraduális nagy főiskolái, például az ESSEC Üzleti Főiskola ugyanezen a piacon száll versenybe, s a diákok igényeihez igazodó kurzusokat kínál angol nyelven. Hollandia esetében ugyanígy áll a helyzet.
A külföldi diákok rendszerint több tandíjat fizetnek, mégsem minősülnek pusztán fejőstehénnek. Az egyetemek sokra tartják az igyekezetüket és az egyetemi életnek általuk kölcsönzött kozmopolita jelleget. Minél kiválóbbak a diákok, annál jobb az egyetem hírneve, s az oktatási intézménynek annál több esélye van még több kiváló diák megnyerésére. Még Oxford, Nagy-Britannia legrégibb egyeteme is azt tervezi, hogy agresszív piacfeltáró tevékenységbe kezd külföldön. John Hood, az Oxfordi Egyetem új rektora így nyilatkozott erről: „Régebben arra vártunk, hogy a diákok jelentkezzenek nálunk.”


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969