2013. I-VI
 

Pikó Bettina

(Vallás, hit, spiritualitás) A modernitást megelőző korszakokban a vallásosság meghatározása mindenki számára egyértelmű volt, ezt követően azonban értelmezési bázisa megváltozott, elemeinek jelentéstartalma pedig nemegyszer megkérdőjeleződött. A hit, a spiritualitás és a vallásosság manapság már nem feltétlenül fonódik öszsze. A modern ember számára a hit nem minden esetben jár együtt a vallásgyakorlás aktív formáival, mint ahogy a vallásos életvitel sem magától értődően jelent megingathatatlan hitet. A spiritualitás, a transzcendenciába vetett hit csak nemrégiben nyerte el a vallástól függetlenül is létező kulturális jelentését.1 A modern korban az értékek pluralizálódásával és a szekularizáció térhódításával a vallásfogalom is többféle értelmet kapott, így egyre többen teljesen elfordulnak az intézményesített vallásosságtól, sokan a „maguk módján” vallásosak, azaz a spiritualitás egyéni lehetőségeit keresik.2 Időnként a vallásosság társadalmi szerepe is csökken, máskor viszont fellendülés következik be, új vallási mozgalmak bukkannak fel, vagy a spiritualitás egyéb formái terjednek el, s átformálják társadalmi valóságunkat. Manapság már az sem igaz teljesen, hogy az intézményesített vallással kapcsolatban levők teljes mértékben elfogadják az egyház minden hittételét és életfelfogását, mint ahogy a spirituális módon gondolkodók sem vetik el a vallásgyakorlás valamennyi formáját.
Vannak, akik úgy gondolják, hogy nem is kell élesen elválasztani a transzcendensbe vetett hitet, azaz a spiritualitást a vallásosságtól.3 Bár a szociológia különböző területei (vallásszociológia, egészségszociológia) az empirikus vizsgálatokban megkülönböztetik a vallásosság szintjeit – éppen a mérhetőség érdekében –, valójában a szubjektív módon megélt hit válik életmódformáló erővé, s ez határozza meg az egyén életminőségét és életfelfogását.4 Az Egyesült Államokban működő Nemzeti Öregedéskutató Intézet (National Institute on Aging) a vallásosságnak/spiritualitásnak tíz olyan ismérvét sorolta fel, amely az életvitel szempontjából meghatározó.5
1. Valamilyen vallásos/spirituális közösség életében való részvétel, kapcsolattartás hasonlóan gondolkodókkal, baráti körrel.
2. Vallásos/spirituális eseményeken vagy tevékenységekben való részvétel.
3. Vallásos/spirituális sorsfordító események, amelyek megváltoztatják az egyénnek az életről, a halálról, a világról szóló felfogását.
4. Gyakorlati vallásosság/spiritualitás: imádkozás, meditáció, meghatározott tárgyú könyvek olvasása, filmek, tévéműsorok nézése stb.
5. Vallásos/spirituális támogatás: a hasonló gondolkodásmódú emberek kölcsönösen támogatják egymást.
6. Vallásos/spirituális megbirkózás: e gondolkodásmód felhasználása az életproblémák vagy stresszhelyzetek megoldásában.
7. A vallásos/spirituális gondolkodás és értékek jelenléte.
8. Vallásos/spirituális elköteleződés, azaz ennek fontossága az élet más területein, magatartási döntésekben és az értékrendszerek szintjén is.
9. Vallásos/spirituális megnyilvánulás az interperszonális kapcsolatokban (például a megbocsátás gyakorlása).
10. A vallásosság/spiritualitás megnyilvánulása az érzelmek szintjén, ezzel kapcsolatos élmények.
A vallásosság, az aktív vallásgyakorlás természetesen mindig is magán viselte az adott történelmi-társadalmi kor lenyomatát. A spiritualitás viszont bizonyosfajta szellemiséget, lelkiséget jelent, a lélek létezésének elismerését. A szekularizációs nyomás ellenére a vallásosság és a spiritualitás igénye folyamatosan fennmaradt, s ennek legfőbb oka az, hogy a vallás helyét sok tekintetben elfoglaló tudomány bizonyos kérdésekre nem képes az egyén lelki-szellemi fejlődését megalapozó magyarázatokat adni. Ha ugyanis a vallásosság/spiritualitás az élet végső kérdéseire, így az élet értelmére és céljaira válaszokat nyújtó eszmerendszer,6 akkor valóban igaz, hogy a tudományos haladás e kérdésekre máig nem tudott megnyugtató válaszokat adni. A legnagyobb probléma azonban az, hogy az életnek e két szférája, a tudomány és a vallás világa nem érintkezik egymással. Régebbi történelmi korokban is számtalan esetben kerültek szembe egymással, mostanság azonban annyira két, egymástól eltérő paradigma szerint működnek, hogy gyakorlatilag szinte érintkezési pontjaik sincsenek. Mindez viszont nem jelenti azt, hogy az egyik meg tudja adni a megfelelő választ a másik kérdéseire. Hogyan jutottunk ide? Miért vált ennyire külön és lett gyakran összeegyeztethetetlen az életet manapság is nagymértékben befolyásoló tudomány és a vallás?


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969