2013. I-VI
 

Deficit vagy euró - ami gazdaságpolitikai vitáink hátterében áll
Bod Péter Ákos

A költségvetés hiánya természetesen nem magyar jelenség; a deficit egyaránt gondot okoz az Egyesült Államokban, a harmadik világban és az Európai Unió (EU) több tagországában. Ám éppen hazánk uniós tagsága ad különös jelentőséget a magyar költségvetési deficit ügyének: az európai integrációban a nemzeti államháztartás hiánya, pontosabban annak egy bizonyos szintet meghaladó mértéke közös érdekű ügy, vagyis több mint belügy. Olyannyira közös ügyről van szó, hogy amint hazánk 2004 májusában az unió tagja lett, az EU hamarosan az úgynevezett túlzott hiány eljárásának hatálya alá vonta az országot.
Deficitünk többféle ok miatt is különös. Először is mind a Medgyessy-, mind a Gyurcsány-kormány idején rendre eltért a magyar költségvetési pálya az Országgyűlés által elfogadott költségvetési törvénytől (és a kormány egyszer sem nyújtott be pótköltségvetést, legfeljebb egyéb törvényekben dokumentálta utólag a méretes eltéréseket).2 Másodszor: a költségvetés tényszámai rendszeresen és kritikus mértékben eltérnek az uniónak átadott úgynevezett előcsatlakozási és konvergenciaprogramoktól, vagyis az említett kormányok képtelenek voltak betartani az általuk kidolgozott és az EU-val egyeztetett terveket. Harmadszor pedig fény derült arra, hogy az unióval közölt költségvetési adatok sincsenek rendben: a magyar államháztartásról közzétett statisztikai adatok tartalmát, átláthatóságát súlyos kritikával illette mind az Állami Számvevőszék (ÁSZ), mind az EU statisztikai szolgálata (Eurostat).3
Valamennyi nemzetközi szervezet, legyen az a Nemzetközi Valutalap (International Monetary Fund – IMF) vagy az Európai Unió, valósághű adatokat vár tagjaitól. Demokratikus berendezkedésű országokban az adatmegosztás technikai kérdés: a hazai normák szerinti statisztikai rend valós és hű képet ad az ország állapotáról, de mivel a nemzetközi nómenklatúrák eltérhetnek a nemzeti prezentációs rendtől (ilyen például az IMF által az államháztartás viszonyaira kidolgozott GFS-rendszer vagy az unió hasonló ESA-módszertana), egy bizonyos „fordítóprogram”-mal új adatsorokat kell előállítaniuk a statisztikusoknak.4 Hazánk hosszú IMF-tagsága során a magyar statisztikai rendszer fokozatosan átvette a nemzetközi standardokat, s kialakult a hazai rendszer és a GFS közötti megfeleltetés módszertana. Hasonlóképpen, uniós tagságunk egyik következményeként, a hazai adatgyűjtési és adatpublikálási rendet is az uniós szabványokhoz kell igazítani. Magukat az adatokat azonban mindig a nemzeti hatóságok (a statisztikai szolgálat, a pénzügyminisztérium, a központi bank) gyűjtik össze és teszik közzé bel- és külföldi felhasználásra, míg a nemzetközi szervezetek a módszertani irányelvek megadásában és a közölt adatok esetleges ellenőrzésében jutnak szerephez.
Mindezek előrebocsátására azért van szükség, hogy megértsük, miként változhattak meg államháztartási adataink visszamenőlegesen és nagymértékben az unióba való belépésünket követően. Az uniós felülvizsgálat nyomán 2003. és 2004. évi költségvetési hiányunk „tényadata” igencsak megnőtt ahhoz képest, amit a magyar Pénzügyminisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal előzőleg közzétett.
Az államháztartás pénzügyminisztériumi elszámolásairól igencsak kritikus véleménnyel volt az Állami Számvevőszék is, amikor a 2004-es esztendő folyamatait minősítette.5 Különösen drasztikus adatmódosításra kényszerült a pénzügyi kormányzat a 2005-re tervezett államháztartási hiány esetében. A kormány által 2004 májusában közzétett konvergenciaprogram 4,1%-os GDP-arányos hiánnyal számolt 2005-re, míg 3,6%-os deficittel 2006-ra. Ehhez képest a 2004 decemberében aktualizált konvergenciaprogram 2005-re már 4,7%, 2006-ra pedig 4,1% hiányt tervezett, azaz rövid időn belül be kellett ismerni a költségvetés ismételt megcsúszását. De ez sem bizonyult elégnek. A kormány 2005 őszén az uniós statisztikai felülvizsgálatot követően az EU-nak átadott tájékoztatójában már arról volt kénytelen beszámolni, hogy az államháztartás éves hiánya a GDP 6,1%-a lesz (ez az adatoknak a magán-nyugdíjpénztári befizetésekkel való korrigálása nélkül 7,3%-os hiánynak felel meg – az utóbbi korrekcióról később szólunk). A 3,6%-ból pedig úgy lesz 6,1%, hogy az autópálya-építéseket az Eurostat által előírt módon kell könyvelni, az eltérés másik részét pedig a tervezettnél kisebb bevételek és nagyobb kiadások okozzák.6
A politikai vita különös módon nem az újabb költségvetési kudarc körül robbant ki, hanem amiatt, hogy a makrogazdasági adatokért a kormánnyal együtt társfelelősséget viselő Magyar Nemzeti Bank (MNB) az illetékes uniós szakmai egyeztető fórumon szóba hozta az autópályaprogrammal kapcsolatos magyar állami kiadások költségvetésen kívüli elszámolásának gyakorlatát. A jegybank képviselőjének felszólalása meggyorsította adataink uniós felülvizsgálatát, s ennek következtében megbukott a szaksajtóban már jól ismert „sztrádatrükk”.7 Az MNB a politikai támadások hatására kénytelen volt közleményben emlékeztetni arra, hogy a költségvetési hiány mérésének és prezentációjának kormányzati gyakorlatát már egy ideje kommentárokkal és szakmai fenntartásokkal illette.8 Kormánypárti oldalról lemondásra szólították fel az érintett alelnököt, a lapok a jegybank és a kormány újabb konfliktusáról cikkeztek.
Az ügy különös, hiszen nem lehet kétség afelől, hogy a statisztikai ügyeskedés, a „kreatív könyvelés” vagy egyszerűen az adathamisítás egyszer felszínre jut: ezt nemrég megtapasztalhatta a görög kormány, amely hasonló „adattévedés” miatt kapott elmarasztalást az uniós intézményektől. Hazánkban annál is inkább óvakodnia kellett volna a kormánynak e téren, mert a nemzetközi pénzügyi élet szereplői emlékezhetnek arra, hogy az 1990 előtti szocialista rendszerben az akkori állampárti vezetés és az MNB hosszú időn át hamis adatokkal látta el az IMF-et. A „téves adatközlés” pedig – ahogyan a nemzetközi gyakorlatban udvariasan nevezik az adathamisítást – súlyos anyagi és erkölcsi kárt okozott hazánknak.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969