2013. I-VI
 

Az e-kormányzás gazdasági és társadalmi hatásai
Frigyesi Veronika - Dedinszky Ferenc - Fukker Gabriella - Mérei Emil

Az e-kormányzás koncepciója az új fogalmak (információs társadalom, tudásalapú társadalom, új gazdaság, e-gazdaság, infokommunikációs közmű, intelligens állam stb.) tengerében néhány évvel ezelőtt jelent meg, mintegy az e-kereskedelem tükörképeként. Annak érdekében, hogy az e-kormányzás helyét, jelentőségét és valódi hatásait megérthessük, s jövőjére vonatkozóan elképzeléseket alakíthassunk ki, az általános technológiai-társadalmi-gazdasági feltételrendszer néhány eleméről is szólni kell.


(Nagyon erős technológiai nyomás) Az e-kormányzás lehetőségét a műszaki-technológiai infrastruktúra kialakulása, az információs és kommunikációs technológia fejlődése teremtette meg. Az információs és kommunikációs technológia minden addigi technológiánál gyorsabban épült be a gazdaságba és a társadalomba. A társadalom és a gazdaság még nem készült fel az új technológiai eredmények fogadására. Az információs és kommunikációs technológiák magasabb műszaki-technológiai szinten, szélesebb körben képesek szolgáltatásokat nyújtani, mint amilyenre a társadalom, a gazdaság napjainkban képes. Így az erős technológiai nyomásnak a gazdasági szféra nem volt képes megfelelni: a műszaki hatékonyságot forradalmian javító információs és kommunikációs technológiai befektetések üzleti megtérülése elmaradt a várakozásoktól, s ennek eredménye a fejlesztések ütemének megtorpanása lett (a „dot.com buborék kipukkadt”). A kormányzati szektor elektronizálása hatalmas és új lehetséges piac az információs és kommunikációs technológiai szektor számára. A XIV. Információtechnológiai Világkongresszuson (WCIT, Athén, 2004. május 19–21.) ezek a fejlődési tendenciák ekképp fogalmazódtak meg: „A sávszélesség ma már a legtöbb országban nem megoldhatatlan korlátja a nagy tömegű adatátvitelnek. Az alkalmazásfejlesztők és szolgáltatók érdeke, hogy a még meglévő korlátok is leomoljanak, ezzel biztosítva szolgáltatásaik egyre növekvő méretű igénybevételét. … A multinacionális infokommunikációs fejlesztő cégek felismerték annak jelentőségét, hogy számukra az e-kormányzati szolgáltatások minél szélesebb körű igénybevétele jelenti növekedésük egyik fő területét, ezért készek a szolgáltatásokhoz szükséges infrastruktúra és alkalmazásfejlesztések kialakításában támogatni a kormányokat” (Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus Kormányzat Központ).
Az információs forradalom hasznos és káros következményei egyelőre még megjósolhatatlanok. A robbanásszerű fejlődés hatókörében, mélységében eddig ismeretlen változásokat eredményez a társadalom életében. A társadalmi intézmények széles körében kényszeríti ki új minőségű környezeti feltételek kialakítását. E változások mértékének és minőségének vonatkozásában a szakértők nem hogy nem jutottak egyetértésre, hanem még nagyon általánosan, az elképzelések szintjén sem körvonalazódnak konvergáló jövőképek. A társadalom különböző szektorainak, szegmenseinek (politikának, gazdaságnak, különböző társadalmi csoportoknak, szolgáltatóágazatoknak és a gazdaság egyéb ágazatainak stb.) képviselői egymástól eltérő várakozásokat fogalmaznak meg. A kommunikáció minőségileg új feltételeket teremtő lehetőségeiből eredően a jövőképmozaikok megjelenítik az életminőség fejlődését, az esélyegyenlőség javulását, a kiegyenlítődést, ugyanakkor előrejelzik a szegmentálódás erősödését, az országok-régiók és a társadalom különböző csoportjai közötti olló további nyílását. Két egymással szemben álló nézet alakult ki:
1. Az információs forradalom a demokráciának, az információhoz való hozzáférés egyenlő lehetőségeinek, az emberi szabadságnak a kiteljesedését szolgálja. A hagyományos különbségek kiegyenlítődése, a földrajzi meghatározottság csökkenése, a tevékenységek és munkahelyek elterjedése várható. Jelenleg e jövőkép megvalósulásának esélyeit 20–30%-ra becsülik (Kanalas, 2003; Szentgyörgyi, 2003).
2. A pesszimista jövőkép szerint az információs és kommunikációs technika felett rendelkezők „személytelenül bürokratikus”, rosszabb esetben diktatórikus rendszereket valósítanak meg, amelyekben az információ felhasználásának egyoldalú és totális manipulálhatósága, a hozzáférések ellenőrizhetetlensége „egyenlőtlenséget, zsarolhatóságot és kiszolgáltatottságot teremt nemcsak az államok, hanem a vállalatok szintjén is”. A pesszimista jóslatok 70–80% eséllyel valószínűsítik ennek a jövőképnek a megvalósulását (Szentgyörgyi, 2003).
Nem szűkíthető le filozófiai síkra annak eldöntése, hogy a kormány aktív szerepet vállaljon-e az információs társadalom fejlesztésében, hiszen ez kényszerítő szükségszerűség.
A vállalkozói szféra az információs társadalom fejlesztésének nagy hányadát képes megvalósítani, míg a maradék a kormány feladata. Így az Európai Bizottság szerint „az információs társadalom fejlesztése és megvalósítása a magánszféra, a hálózatokat üzemeltetők és a szolgáltatók kezében van, hiszen profitot hozhat még a legfejletlenebb és a ritkán lakott régiókban is. Ugyanakkor a maradék 10% digitalizálása, hálózatba építése jóval nagyobb költségeket igényel” (Rechnitzer, 2003).
Természetszerű feszültség tapasztalható a piac vezérelte érdekek és a gyakran váratlan irányokban haladó gyors műszaki-technológiai fejlődés, valamint a közösségi érdekek védelme és az intézményi-szervezeti feltételek megteremtése között. A kormányok hatása ebben az erőtérben – a civil társadalom fejlettségétől függetlenül – óriási, hiszen különböző szerepeket töltenek be. Tulajdonosként rendelkeznek a frekvenciaelosztásról. Szabályozószervezetként meghatározzák a vállatok működésének feltételeit (a versenyt szabályozzák stb.). Hatóságként ellenőrzési feladatokat látnak el. Felhasználóként, megrendelőként maguk is piaci szereplők. Az adókedvezményeken, alapítványokon keresztül egyben finanszírozó testületként is működnek. A közösségi érdekek védelme csak a politika intézményesült keretei között valósulhat meg.
A vállalkozásoknak és az állampolgároknak a kormányokkal szemben megfogalmazott elvárásai szigorodtak a világháló elterjedésével. A vállalati és kormányzati szféra infokommunikációs fejlettsége között nagy az eltérés, amely nem tartható fenn. A műszaki-technológiai menedzsmentnek azt az előrehaladt fejlődését, amely a vállalati szférában megvalósult, a kormányzati szektornak is követnie kell. Az állampolgárok is nagyobb valószínűséggel várnak el korszerű infrastruktúrát és fejlett, széles körben, gyorsan hozzáférhető szolgáltatásokat az internetkorban, mint az úgynevezett vezeték nélküli világban (off-line worldben) (Stobbe, 2002).
Az elmúlt húsz évben a világgazdaságban erősödő globalizáció, liberalizálás és a két politikai világrendszer megszűnésének eredményeként a tőke, a technológia, az áruk és a szolgáltatások szabadabban áramlanak, mint a történelemben bármikor, míg a munkaerő majdnem teljesen immobil. (A kulturális gyökerekből eredően a munkaerő helyhez kötődésén még az egységes Európai Unió munkaerőpiaca is keveset oldott.) A nemzetgazdaságok és a régiók ezért különösen sebezhetővé váltak. A speciális helyi feltételek felértékelődtek és fontosabbakká váltak, mint a tulajdon. A fejlett világba tartozó vagy az oda igyekvő országok számára e multinacionális gazdasági környezetből eredően is különösen fontos a helyi tudományos és műszaki-technológiai infrastruktúra. Ez a minőségi infrastruktúra jelent különös vonzerőt a nagy hozzáadott értéket eredményező tevékenységek megvalósításához (Frigyesi, 2000). A fejlett információs és kommunikációs infrastruktúra fontos tényező a vállalkozások telepválasztásában.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969