2013. I-VI
 

A békés együttműködésre való oktatás és nevelés a magyar és délszláv nemzetiségű diákok köreiben
Tóth Lajos

Hiányoznak a megbízható támpontok, eligazodásul szolgáló elméleti tételek, irányvonalak és útmutatások az eredményes gyakorlati munkához. Ugyanakkor az informatikai és fejlődőképes társadalom kiépítésének követelményei és a társadalmunkban bekövetkezett változások, fejlemények (a szocialista rendszer összeomlása, a titói Jugoszlávia széthullása), az elmúlt több mint másfél évtized tragikus fejleményei – a nacionalizmus, elsősorban a többségi nemzet nacionalizmusának fellángolása és a belőle eredő nemzetek közötti gyűlölködések meg véres leszámolások – az iskolai oktatást és nevelést új kihívások és igen bonyolult feladatok elé állították. Az emberek fejében ködössé váltak az olyan fogalmak, mint a hazafiság, a testvériség, az egység, a nemzeti érdek stb. Ez az eszmei zűrzavar bizonyos fokig beleszövődött az iskolai tantervekbe és tankönyvekbe, valamint az oktató-nevelő munka folyamataiba.
Ebben az eszmei-erkölcsi útvesztőben kell elsődlegesen keresni és feltárni a tanulók tudatában és a velük együtt élő más nemzetekkel való kapcsolataikban bekövetkezett ferdülések, torzulások és az ezektől indíttatott villongások, gyűlölködések, kilengések és testi leszámolások kútforrásait. Már sokan megállapították, hogy a nacionalizmus megnyilvánulásának minden fokozata káros és veszélyes a többnemzetiségű közösségekben. Hatósugaránál fogva, természetesen, a legveszélyesebb a többségi nemzeti nacionalizmus, különösen, ha soviniszta elemekkel töltődik fel: nacionalista színezetű visszahatást válthat ki a nemzetiségeknél, kialakíthatja, illetve erősítheti bennük az alacsonyabbrendűség érzését, amely könnyen párosulhat a kilátástalanság érzésével. Ha ez a tanuló ifjúság soraiban elhatalmasodik, szinte beláthatatlan következményekkel járhat a kisebbségi lét fennmaradására és az itt maradásra. Ugyanakkor megfelelő oktatási-nevelési támpontok hiányában ők is nacionalista hatások alá kerülhetnek, s ez esetleg meggondolatlan válaszlépésekre késztetheti őket.
A többségi nemzethez tartozó tanulók nacionalista színezetű akciói magyar ajkú diákok ellen az 1990-es években már több hullámban előfordultak tartományunkban, de a 2003-as év végén és 2004 folyamán helyenként és időnként már szinte ijesztő méreteket öltöttek (tudatosan kerülöm az olyan megfogalmazást, hogy elérték csúcspontjukat). Ezekre a meghökkentő jelenségekre kezdeti fázisukban az illetékes szervek – az oktatásirányítástól és az iskolaigazgatóságoktól a politikai szervezeteken keresztül egészen a belügyi szervekig és ügyészségekig – nem figyeltek fel, ekképp nem intézkedtek kellő határozottsággal. Némelyek a sajtóban is igyekeztek a jelenségeket lekicsinyelni, egyéni túlkapásoknak, kilengéseknek, egymás közötti – nemzeti hovatartozástól független – leszámolásoknak minősíteni, miközben minden érintett fél, amelynek tennie kellett volna valamit a felderítésükre és megakadályozásukra, megkönnyebbült, amikor egy-egy ilyen erőszakhullám lecsendesedett.
Napjainkban a kérdés nemzetközivé tételének (is) köszönhetően és az életveszélyessé fajult leszámolások hatására a hivatalos szervek – egészen a köztársasági kormányig és a politikusokig – nagyobb figyelmet szentelnek e társadalmi tekintélyünk csorbulása szempontjából is aggaszó jelenségeknek, s ez a helyzet javulására vezetett, csak senki sem tudja, vajon átmeneti csendről, vagy végleges elcsitulásról, az agresszivitásra hajlamos ifjak megnyugvásáról van-e szó. A probléma hosszú távú és alapos megoldásának módozatai azonban még kezdeti fázisukban sem kerültek felszínre. Ilyenkor félő, hogy a fél- vagy látszatmegoldások esetleg elhomályosítják vagy háttérbe szorítják e nagyon összetett, ugyanakkor rendkívül időszerű, meghatározott szempontból égető társadalmi és pedagógiai kérdéskör szakmai és tudományos megalapozottságú kezelését és megoldását. Ez minőségileg új hozzáállást és eltökéltséget igényel. Mindenekelőtt bizonyos alapfogalmak és folyamatok tisztázására, megvilágítására van szükség.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969