2013. I-VI
 

A békés együttműködésre való oktatás és nevelés a magyar és délszláv nemzetiségű diákok köreiben
Tóth Lajos

(Milyen belső értelmi és lélektani folyamatok és vívódások vezethetnek a nemzetek közötti ellentétekre és konfliktusokra?) Az emberi személyiség kialakulásában több tényező és körülmény hatása jut kifejezésre. Legfontosabb szerepe az iskolában folyó, tudatos és tervszerű nevelésnek van, de lényeges a családi nevelés, a televízió, a kiadói tevékenység stb. is. A nevelés eredményeként a tanulókban bizonyos álláspontok, magatartások, vélemények és viszonyulások alakulnak ki mások, a környezetükben élő emberek, embercsoportok és nemzeti közösségek iránt. Ezeket a tudomány attitűdöknek nevezi. Negatív (kellemetlen töltésű) és pozitív (kellemes, jó hatású) attitűdöket különböztetünk meg. Kialakulásuk szorosan kötődik a világnézet, az erkölcsi és nemzeti tudat formálásához – a társadalmi tudat megalapozásához. Mindez az oktatómunkára és az ismeretszerzésre alapozódik, de a nevelőmunka által válik a tanuló személyiségének szerves részévé. Rendkívüli jelentőségű, hogyan alakul a gyermek, majd az ifjú viszonyulása önmagához és másokhoz, a körülötte élő személyekhez (kortársaihoz, ismerőseihez). Minthogy emberi kapcsolatok kialakulásáról van szó, ezzel összefüggésben beszélhetünk a nemzetek közötti kapcsolatok, az egymáshoz való viszonyulások és az egymás iránti magatartások kialakulásának fontosságáról soknemzetiségű közösségünkben. A gyakori ismétlés, beidegződés révén tartós tulajdonságok, negatív vagy pozitív sztereotípiák jutnak kifejezésre. Akiknél a negatív tulajdonságok és a helytelen viszonyulás kerül túlsúlyba, s előítéletek melegágyává válik, azoknál könnyen megnyílnak a gyűlölködés szelepei, s mindez a nacionalista töltésű kihívások, incidensek, bántalmazások ösztönzését szolgálhatja. Ezt a belső késztetést a külső tényezők – a társadalmi légkör, a törvényesség és a rendfenntartás, a nemzeti kisebbségek helyzete stb. – fokozhatják, de gátolhatják is a terjedését. Érdemes volna nálunk, a Vajdaságban a nacionalista indíttatású kilengéseket e két tényező kölcsönhatásának szempontjából is behatóbban tanulmányozni. Nevelési szempontból és az iskola alapvető feladatkörének szemszögéből bennünket elsődlegesen a belső tényező, a belső indítékok kialakulása érdekel a tanulságok levonása és jövőbeni hasznosítása céljából.
(A nacionalista kilengések és bántalmazások gyökerei a tankönyvekben és a tantervekben) A történelemtanításról szóló monográfiámban a következőket állapítom meg: „A történelemtanítás általános iskolai tantervei egyrészt didaktikai-módszertani szempontból elavultak, másrészt kevés és kétesen beállított tananyagot tartalmaznak a magyarság történetéről. Az eléggé általános úgynevezett operatív (működési) feladatokban és tartalmakban kevésbé jutnak kifejezésre az itt élő nemzetek és nemzetiségek pozitív kölcsönhatásai, valamint az egymás múltjának megismerését, az erre épülő kölcsönös megbecsülést és a tanulók világnézetének és nemzeti azonosságtudatának kialakítását elősegítő törekvések. A délszlávokat általában mint a szabadság bajnokait, illetve mint elnyomottakat tüntetik fel, a magyarokat pedig legtöbbször mint hódítókat és elnyomókat. A közös harcukat a különböző hódítók (Bizánc, a török, az osztrákok és a németek) ellen pedig nem tartalmazza kellőképpen. Így például az 1948–49-es magyar forradalmat és szabadságharcot főleg csak a vajdasági szerbek részvételeként öleli fel, s jelentőségét is csak »népeink számára« tartalmazza (a tanterv kiegészítése ezt a hiányt a magyar nyelvű oktatás számára jórészt pótolja)”.1 A történelemtanítás gimnáziumi tanterveiről hasonló észrevételeket fogalmaztam meg, s hiányosságokra mutattam rá.2
Milyenek lehetnek a történelemtanítás tankönyvei, amelyek az ilyen elavult és több szempontból is hiányos tantervek alapján készültek, s amelyeket azután magyar nyelvre is lefordítottak? „Legnagyobb fogyatékosságuk a múltról és a délszláv–magyar kapcsolatokról szóló fordítások, téves és félrevezető beállítások halmaza, valamint a magyarság múltjának, hiányos, fragmentális feldolgozása. Ezt a hiányt próbálták legalább részben pótolni az Ismeretterjesztő Füzetek kiadványaival, de ezek felhasználása iskoláinkban kisebb-nagyobb akadályba ütközött, és kevés magyar ajkú tanulóhoz jutottak el.” Könyvem befejező üzenetében3 és már az előző fejezetek összegzéseiben konkrét javaslatokat fogalmaztam meg a felfedett hiányosságok kiküszöbölésére, a történelemtanítás tanterveinek és tankönyveinek (valamint az ezzel kapcsolatos más kiadványok) gyökeres megújítására, továbbá a múltban létrejött délszláv–magyar érintkezési pontok, kapcsolatok, ellentétek és háborúskodások tudományos tisztázására, majd közös tantervek kidolgozására, valamint történelemtanításunk új, korszerűbb alapokra való helyezésére, különös tekintettel a nemzeti kisebbségek azonosságtudatának megőrzésére és az itt élő nemzetek és nemzetiségek sorsközösségére.


<<előző 2. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969