2013. I-VI
 

A szeretett vezető
Czár Katalin

„Mi jobb, ha szeretik a vezetőt beosztottjai, vagy ha félnek tőle? Mindenki arra vágyik, hogy szeressék. Ugyanakkor egy vezetőnek követelnie kell, rendet kell tartania, időnként emberek elbocsátására, megbüntetésére kényszerül, azaz olyan dolgok-ra, amelyek nem mindig váltják ki a beosztottak rokonszenvét és helyeslését. A beosztottak rajongó szeretete ezért akár a vezető gyengeségének, határozatlanságának a jele is lehet. Törekedjünk tehát arra, hogy »szeretett vezetővé« váljunk, vagy inkább eredményes vezetők legyünk, akár annak árán is, hogy beosztottjaink nem nagyon kedvelnek?” – ez a gondolatindító kérdése Pulay Gyulának. Annak az embernek, aki pályafutása nagy részéről, csaknem két évtizedes vezetői tapasztalatáról tartott előadásokat a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társaságának felkérésére, s ennek nyomán állította össze e kis könyvecskét.
Ha utánanézünk az életrajzi lexikonban, hogy ki is ő valójában, elég egyértelmű sikertörténettel találjunk szemben magunkat. Pulay Gyula közgazdászként végzett, majd a rendszerváltoztatás után folyamatosan államtitkári vagy helyettes államtitkári posztot töltött be többek között a Munkaügyi Minisztériumban, a Szociális és Családügyi Minisztériumban, illetve az Egészségügyi Minisztériumban.
Bevallása szerint azért írta meg ezt a könyvet, hogy megpróbálja megtalálni az arany középutat a vezető ember keménysége és eredményorientált látásmódja, illetve az emberiesség és keresztényi szeretet között. Írásából kitűnik, hogy módszeres vezetőtípus, azaz ragaszkodik az általa kialakított és bevált szabályokhoz, következetes, de nem érzéketlen. Tudja, hogy felelősséggel tartozik beosztottjaiért és munkájukért. Tisztában van vele, hogy olyan emberek munkáját kell irányítania, akiknek a tiszteletére szüksége van. Hiába kerül ugyanis valaki vezetői pozícióba, ha nem tud felnőni a feladathoz, ha nem tudja kivívni magának a vezetéshez nélkülözhetetlen tekintélyt, mert akkor csak egy üres címet birtokol, annak tényleges jelentését nem.
Ennek megfelelően a könyvet áttekinthetően, jól szerkesztetten írta meg. Sorra veszi, hogy a vezető miként erősítheti beosztottjaiban az elfogadottság, az értékesség és az alkalmasság érzését, hogyan válhat alkalmas, értékes és elfogadott vezetővé. Miért is ez a három lényeges érzés, amely könyve alapját adja? Mert a házasságnak és a gyereknevelésnek is ez a gerince, s a szerző a munkahelyi kapcsolatokat ezekhez a családi kapcsolatokhoz viszonyítja. Szerinte a házastársként és szülőként szerzett tapasztalatok jól hasznosíthatók a vezetői munkában, mert a szeretet valódi megnyilvánulásának példáiból sokkal többet lehet okulni, mint bármely vezetéselméleti tanfolyamon. Érdemes a házassághoz és a gyerekneveléshez visszanyúlni, mert ez – remélhetőleg – őszinte alapokon nyugszik, s ennek a rendszernek az alkalmazása nagyobb sikerrel eredményez őszinte tiszteletet és szeretetet a beosztott és a vezető között.
Bár konkrét választ nem ad arra a kérdésére, miszerint „legyünk-e szeretett vezetők?”, helyette körüljárja a kérdést, s minden oldalról megvilágítja a válaszlehetőségeket, hogy aztán kimondatlanul is tudjuk a választ. Ez a módszer jellemző az egész tanulmányra. A szerző intelligens olvasóknak tekint minket, partnereknek, akiknek nincs szükségük kimondott tényekre, hanem csak együtt akar velünk végighaladni a gondolatsoron. Számomra ez volt a könyv legmegkapóbb tulajdonsága.
A könyv a hármas tagolás elvét követi: arra keresi a választ, hogy melyek azok az egyszerű vezetői eszközök, módszerek, amelyeket bárki alkalmazni tud. Milyen vezetői technikáktól és magatartásmódoktól kell tartózkodni, ha a vezető ki szeretné vívni beosztottjainak elismerését és szeretetét? Minden résztémakör végén egy általa bonyolultnak vagy nehéznek tetsző feladatot elemez, amelynek a megoldása rávilágít a vezető hozzáértésére és tehetségére.
Az első alapigény, illetve a személyiséget építő alapérzelem az elfogadottság ér-zésének erősítése a beosztottban. A jó, sikeres vezetőnek ennek megoldása lehet a legkönnyebb feladat, hiszen társadalmunkban a régebbi szoros családi-baráti kapcsolatok lazultak, rossz esetben fel is bomlottak. Az ember élete java részét a munkahelyén tölti, így a munkahelyi kapcsolatok felértékelődni látszanak. Sokaknak ez az egyetlen társadalmi érintkezési lehetőségük, mert nem tartoznak más közösségbe. Ebből a szempontból sokkal többet jelent számukra az, amit a főnök gondol róluk, ahogyan értékeli őket.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969