2013. I-VI
 

Magyarország a versenyképességi rangsorban
Bojárszky Dezső

Az IMD magyarországi adatainak tanulmányozása az újszerűség és az adatgazdagság miatt nem egyszerű feladat. Meg kell barátkozni a parametrikus elemzési és rangsorolási anyagok használatával a hazai közéletben és az európai uniós kapcsolatokban. Érthető, hogy az unió adminisztrációja meg akarja ismerni a nemrég csatlakozott és a csatlakozni kívánó országok minél több elérhető, valós és rangsorolható adatát. A tények ismerete segíti a tagországok megalapozott célkitűzéseit és közös döntéseit támogatási programjaikban. Célszerű megjegyezni, hogy a hazai közbeszédben is kevesebb teret kapna némely megalapozatlan kijelentés, ha a tények tisztelete ismét erősödne. Nézzünk néhány példát!
Többek szerint a tíz csatlakozott ország közül Magyarország kötötte a legelőnytelenebb szerződést Koppenhágában. Ha ez igaz, akkor nyilván szerepet játszott benne a felkészületlenség, azaz olyan fontos adatok ismeretének hiánya, amelyekkel érvelni lehetett és kellett volna a jobb eredmény elérése érdekében. Hasonló a helyzet napjainkban a kedvező EU-költségvetést és azon belül a szükséges fejlesztési források megszerzéséért folytatott tárgyalásokat illetően. Félő, hogy a szegénység és a munkanélküliség leküzdésében, valamint a méltatlanul kis bérek és nyugdíjak színvonalának növelésében rejlő támogatási lehetőségeket a felkészületlen tárgyalók ismét elszalasztják.
A csatlakozás óta állandó téma az EU-források hasznosításnak hatékonysága. Többen úgy vélik, hogy e téren is sikerült sereghajtó szerepbe manőverezni magunkat, míg mások nagy sikerről beszélnek, ezért olyan adatokra van szükség, amelyek segítenek eligazodni az egymásnak ellentmondó állítások zavarában. Ugyanakkor kellő kritikával kell kezelni a külső forrásokat, mert hibásak lehetnek, az adatközlő preferenciáit tükrözhetik, illetve olyan érdekek érvényesítési szándéka vezetheti a rangsorukat, amelyektől jobb megóvni magunkat. Elegendő a hazai privatizációs és reformzűrzavar hátrányaira utalni. A példákat lehetne még sorolni, ezért következzenek inkább a jelentés adatai.
Magyarország feladatai 2005-ben (a rangsor készítésében közreműködő ismeretlen forrás szerint):
– az ország gazdaságát fenntartható növekedési pályán kell tartani,
– a maastrichti követelményeket megvalósító gazdaságpolitikát kell folytatni,
– egyetértést kell teremteni a főbb nemzeti célokban,
– különleges figyelmet kell fordítani a lakosság legszegényebb egyharmadára,
– foglalkozni kell a határon túli magyarság kettős állampolgárságáról szóló népszavazás következményeivel.
Magyarország 2004. évi adatai (a főváros, a népesség, a terület és a valutaárfolyam ismeretében) a következők: GDP 99,8 milliárd dollár, GDP/fő 9879 dollár, GDP-növekedés 4,0%, fogyasztási árinfláció 6,8%, munkanélküliség 5,9%, munkaképesek létszáma 4,15 millió fő, költségvetési egyenleg mínusz 8,8%, belső részvénytőke 42,92 milliárd dollár és belső forgótőke 4,41 milliárd dollár. Magyarország az elmúlt öt évben a következő helyeken volt az országrangsorban: 2001–2002-ben harmincadik, 2003-ban harmincnegyedik, 2004-ben negyvenkettedik, 2005-ben harminchetedik.
A jellemzőket négy csoportra bontva Magyarország elért helyezéseiről az alábbiakat tudjuk: a gazdasági teljesítmény 2001-ben a harmincegyedik, 2002-ben a harmincharmadik, 2003-ban a harminchetedik, 2004-ben a negyvenhetedik, 2005-ben pedig az ötvenedik helyen állt. Ezen belül az alcsoportok helyezései a 2004. évben a következők voltak: nemzetgazdaság ötvenedik, nemzetközi kereskedelem harminchatodik, nemzetközi beruházások huszonnegyedik, foglalkoztatottság harminckilencedik, árak ötvenharmadik hely.
A kormányzati teljesítmény adatai szerint 2001-ben a harmincadik, 2002-ben a huszonhetedik, 2003-ban a harmincötödik, 2004-ben a negyvenharmadik, 2005-ben pedig a harmincnyolcadik helyre került Magyarország. Az alcsoportok helyezései a 2004. évben a következők voltak: államháztartás negyvenötödik, adópolitika negyvenhetedik, intézményes keretek negyvenötödik, üzleti törvények tizenhetedik, szociális keretek huszonnyolcadik hely.
Az üzleti teljesítmény adatai szerint 2001–2002-ben a harmincadik, 2003-ban a harminchetedik, 2004-ben a negyvenhetedik, 2005-ben pedig a harmincharmadik helyet értük el. Az alcsoportok helyezései a 2004. évben a következők voltak: termelékenység és hatásfok harmincegyedik, munkaerőpiac huszonegyedik, pénzügy harminchatodik, ügyviteli és vezetési teljesítmény, álláspontok és értékek harmincötödik hely.
Az infrastruktúra adatai 2001-ben a huszonötödik, 2002-ben a huszonhatodik, 2003-ban a harmincharmadik, 2004-ben a harminckettedik, 2005-ben pedig a huszonkilencedik helyen voltak. Az alcsoportok helyezései a 2004. évet tekintve az alábbiakban foglalható össze: alapinfrastruktúra a huszonhatodik, technológiai infrastruktúra a harmincötödik, tudományos infrastruktúra a harminchatodik, egészségügy és környezetvédelem a negyvenkettedik, közoktatás a tizenkettedik hely.
Magyarország 2003-ban és 2004-ben tizenkét helyet esett vissza az országrangsorban, majd 2005-ben ötöt lépett előre. A főbb összetevőkben az ország állapotának néhány jellemzőjéről az alábbiak mondhatók el. A gazdaság teljesítménye a harmincegyedik helyről az ötvenedik helyre esett vissza, 2003-ról 2004-re tíz helyet romlott a megítélése. A gazdasági teljesítmény alcsoportjai közül az árak az ötvenharmadik, míg a nemzetgazdaság az ötvenedik helyre került. A foglalkoztatottság (harminckilencedik hely) és a kereskedelem (harminchatodik hely) közepes értékelést kapott, s a legelőkelőbb megítélés a nemzetközi beruházásoké (huszonnegyedik hely) volt. Az adatok nem igazolják a 2005 nyarán indult kormányzati sikerpropagandát, amely talán a hazai gazdasági foglalkoztatás kicsi és sikeres szegmensére, a profit számottevő részét állami kedvezményekkel lefölöző, külföldi tulajdonú cégek adataira épülhetett. Az állami vezetőknek illene ennél tárgyilagosabbnak lenniük közszerepléseik során. Az árak helye igazolja a közérzetet; sok fogyasztási cikk és közszolgáltatás drága és instabil, s ezeket a statisztikákban a lakossági eredetű, túl kicsi termékfelvásárlási árak ellensúlyozzák. Mindkettő a szerény jövedelműeket sújtja. A közműdíjak és a gépjármű-üzemanyagok árai egyenest az egekbe szöktek. Nincs rendjén, hogy az átlagos magyar munkavállaló egy órai bére két liter benzin vagy három kiló kenyér vásárlására legyen elegendő. A hazai gazdaság állapotát a túlköltekezés és az ikerdeficit, azaz a kereskedelmi forgalom és költségvetési bevételek meg kiadások egyre súlyosabb, tartósan negatív egyenlege jellemzi.
A kormányzati teljesítmény (harmincnyolcadik hely) három fontos jellemzője, vagyis az adópolitika (negyvenhetedik hely), az államháztartás, valamint az intézményes keretek (mindkettő negyvenötödik hely) azt mutatja, hogy szükség van a közigazgatás rendbetételére. Az üzleti törvények (tizenhetedik hely) és a szociális keretek (huszonnyolcadik hely) értékének köszönhető a kormányzati teljesítmény öthelynyi javulása. A későbbi részletekből látható, hogy az üzleti törvények kedvező megítélése a külföldi befektetők minden korlátozás nélküli támogatásának köszönhető, ám nem biztos, hogy ez egyezik a gyorsan szegényedő lakosság érdekeivel. A szociális támogatásokat a pénzszegény időben sem lenne szabad csökkenteni. Az üzleti teljesítmény (harmincharmadik hely) közepes értékelést kapott; ez kedvező, mert a szükséges közigazgatási és költségvetési változások után az üzleti világ sikeres szereplésének esélyét jelzi.
Az infrastruktúra értékelése jó (huszonkilencedik hely), az oktatásé pedig a legjobb (tizenkettedik hely), tehát indokolatlan a felforgatása. Kár minden és mindenki ellenében keresztülverni egy kétes hatású, rossz programot egy olyan országban, ahol külső értékelés szerint az oktatás ilyen remek.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969