2013. I-VI
 

Autonómia és új világrend - A nemzetiségi probléma megoldása
Samu Mihály

A demokratikus gondolkodást régóta izgatja az államok keretében élő kisebbségek gondja, emberi jogaik korlátozása, közösségeik elnyomása és erőszakos asszimilációjuk embertelen gyakorlata. A humánus értelmiség felismerésévé vált az, hogy ez a probléma nem kezelhető a kormányzatok belpolitikai tevékenységeként és ügyeként, s a gondokat nem lehet a szőnyeg alá söpörni, ez ugyanis olyan világprobléma, amely a földkerekség minden államában emberséges megoldásra vár.
Balogh Sándor (a politológia professzora az Egyesült Államokban) a kisebbségi kérdés nemzetközi szintű felvetésével az egész világ sorsára ható megoldást javasol egy új világrend kiépülése keretében. Erre tekintettel idézi László Ervin A világ túlélése (Budapest, 1992) című művének következtetéseit, miszerint olyan világrendre van szükség, amelyet nem világkormány irányít; a legfontosabb a színes pluralizmus és az egység közötti egyensúly megteremtése; s az integráció nem uniformizáltság, hanem koordináció a kölcsönösen előnyös rend elemei között. Ehhez kapcsolódik a szerző következtetése: az új világrendben az erőszakos asszimilációnak nincsen helye. Vezérelve szerint meg kell teremteni a pluralitást az egységben, beleértve a különböző etnikai csoportok autonómiáját. Ennek útja-formája pedig az autonómia meghonosítása és az elszakadás, a kiválás (szecesszió) joga — nemcsak Európában, hanem a többi földrészen is.
Természetesen a szerző nem vállalkozik arra, hogy az egész világon élő kisebbségek ügyével foglalkozzon, így Európára koncentrál, azon belül a Kárpát-medencére — Koszovó keserű tapasztalataira tekintettel.
Balogh Sándor meglepően kezdi könyvét: „a történelem az élet tanítómestere” maximája alatt térképet vázol fel, amelyben jelzi Európa nagyon forró és hideg térségeit. Hideg területnek tekinti (kék színnel jelölve a térképen) az autonómiával rendelkezőket: Katalónia, Baszkföld Spanyolországban, Skócia, Wales, az Aaland-szigetek, Dél-Tirol és Gagauzia Moldáviában, míg forró területek (piros színnel) az autonómiával nem rendelkezők: Baszkföld Franciaországban, Korzika, az albánok Koszovóban, a magyarok a Vajdaságban, Romániában, Szlovákiában és Ukrajnában.
Bevezetésében a szerző közli olvasóival, hogy vállalkozásának két oka van: az egyik gyakorlati, a másik elméleti. A gyakorlati indok: kísérlet a béke teremtésére a feszültségek és az erőszakos helyi zavargások jelzésével, a világ különböző területein a nemzeti önrendelkezés nemes céljának megvalósításával. Elméletileg pedig tisztázni kell az önrendelkezés fogalmát és értelmét.
Alaptétele: veszélyezteti a világbékét, ha a politikai, területi, gazdasági és egyéb megfontolások előnyben részesülnek az etnikai, nyelvi és kulturális (különösen a vallási) tényezők rovására. Fontos felismerése, hogy a nemzetközi jog új fejlődési iránya az etnikai konfliktusok békés megoldása jogi eszközökkel (beleértve a kényszerítést is a szélsőséges módszerekkel szemben).
Lényeges gyakorlati politikai mondanivalója az, hogy a status quo védelme miatt nem szabad elhanyagolni a lappangó konfliktusokat, s e feszültségek robbanásig fokozódása ellen megelőző intézkedéseket kell hozni.
A szerző XI. Pius pápára hivatkozva utal a nacionalizmus összefüggéseinek elemzésére is. A pápától idézve kijelenti: a tiszta és mérsékelt nacionalizmus sok erény táptalaja, a túlzó nacionalizmus viszont valódi átok. A szerző megjegyzi: nem lenne pontos jellemzés az, hogy a kisebbség mindig tiszta és mérsékelt, míg a többség túlzó nacionalizmust képvisel, de kevesebb lenne a konfliktus és az erőszak a világon, ha mindkettő — a többség és némely esetekben a kisebbség is — több mérsékletet mutatna. Példaként a francia kanadai terrorista kiscsoport radikális követeléseire utal, a másik oldalon pedig az etnikai tisztogatásra és az erőszakos asszimilációra (6. l.).


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969