2013. I-VI
 

Zsidóság és cionizmus

Rabkin professzor kevéssé ismert, lebilincselő és provokatív képet vázol fel az ortodox zsidóságról. Például a tóra parancsolatait szigorúan betartva élő egyik csoport tagjai Izrael állam megszüntetését óhajtják, hogy a zsidók a palesztinai arabokkal együtt éljenek palesztin kormányzat alatt. Rabkin azt az elképzelést képviseli, hogy jöjjön létre közös zsidó–arab állam. Ezt azzal az érvvel támasztja alá, hogy a hajdan a zsidók biztonságos otthonaként megalapított Izrael manapság az egyetlen olyan hely a világon, ahol egy zsidót meg lehet ölni azért, mert zsidó.
– Mi indította önt e könyv megírására?
– Több indítékom is volt. Történészként úgy érzem, hogy nem értik a cionizmus jelentőségét a judaizmus szemszögéből. Értelmiségiként nem találtam becsületes eljárásnak a zsidók, Izrael és a cionizmus nagy zűrzavar közepette végbemenő egybeolvasztását. Fontosnak tartom a döntő különbségek megvilágítását a zsidók és a cionisták között – az utóbbiak közé manapság már több keresztény tartozik, mint zsidó –, továbbá a zsidóság és a cionizmus között, hogy ki lehessen küszöbölni az utóbbi években felbukkant zsidóellenes erőszak okait. Az izraeliek és a palesztinok közötti konfliktust – legyen bármennyire is akut és tragikus – nem szabadna más országokba exportálni, ahol a zsidók és mozlimok békében és barátságban élnek, hiszen végső soron sokkal több közös vonás mutatkozik közöttük, mint elválasztó különbség.
– Milyen reakciókat váltott ki a könyve?
– Nagyrészt lelkeseket. A nagy nemzetközi lapok interjúkat készítettek velem, előadásokat tartottam, s több tucat olvasó köszönte meg levélben a zsidóság és a cionizmus közötti különbségek tisztázását. Bizonyos diaszpórában élő cionisták ellenségesen reagáltak, de anélkül, hogy hajlandók lettek volna vitába bocsátkozni a könyv tartalmáról. Az izraeliek sokkal nyitottabbnak bizonyultak, s a diaszpórában élő cionistákkal ellentétben nem tesznek úgy, mintha az izraeli társadalom zárt egységben szemlélné ezt a vitatott problémát.
– A cionizmus a XIX. század nacionalista ideológiáinak szelleméből keletkezett azután, hogy Theodor Herzl 1896-ban megírta A zsidók állama című munkáját a növekvő mérvű európai antiszemitizmusra reagálva. Hogyan viszonyultak a cionizmushoz a zsidók kezdetben?
– Hadd idézzek Yosef Salmon izraeli történésztől, aki tömören megvilágítja az ellenségesség okait és hevességét: „A cionista fenyegetésben rejlett a legsúlyosabb veszély, mert a cionizmus arra törekedett, hogy a hagyományos közösséget megfossza voltaképpeni létjogosultságától, messianisztikus várakozásának a tárgyától, mégpedig a diaszpórában és Izraelben egyaránt. A cionizmus a hagyományos zsidóság minden vonatkozását kikezdte a modern, nemzeti zsidó identitás létrehozására irányuló szándékával, a hagyományos társadalom új életstílusok alá rendelésével, valamint a diaszpórára és a megváltásra vonatkozó vallásos felfogáshoz való viszonyulásával. A cionista fenyegetés az összes zsidó hitközséget elérte. Könyörtelen és mindent felölelő volt, s emiatt elszánt ellenállásba ütközött.”
A cionizmus a Nyugat- és Közép-Európában élő emancipált zsidókból szintén elutasítást váltott ki, mivel úgy érezték, hogy fenyegeti a környező társadalomba például Mózes-hitű németként vagy francia izraelitaként való beilleszkedésüket. Sok német zsidó ezért tiltakozott a cionisták ama terve ellen, hogy alapító kongresszusukat Münchenben tartsák meg, ezért azt végül is a barátságosabb érzületű, semleges Bázelben rendezték meg.
– Mi a különbség a zsidó és a keresztény cionizmus között? Néhány keresztény eljátszogatott a zsidó szuverenitás szentföldi helyreállításának gondolatával. Ezeket az elképzeléseket gyakran az antiszemiták is támogatták, akik szívesen látták volna, ha a zsidók elhagyták volna országukat. Manapság ismét új, radikális cionizmus harapódzik el számos országban az újonnan létrejött evangéliumi keresztény közösségeken belül. Az Amerikai Keresztény Koalíció azt a nézetet képviseli, hogy Izrael vegye birtokba az egész Szentföldet. E koalíció tagjainak száma meghaladja a világ zsidóságának teljes lélekszámát. Ehhez csak annyit, hogy a zsidóság megosztott a cionizmus és Izrael megítélésében. A keresztény cionisták ugyanakkor teljes egyetértésben nyújtanak lelkes támogatást a radikális cionista aktivistáknak.
– A kulturális cionizmus Martin Buberhez és Judah Magneshez hasonló képviselői a soa után is amellett foglaltak állást, hogy jöjjön létre közös zsidó–arab állam Palesztinában. Azért ellenezték a zsidó államot, mert attól tartottak, hogy a zsidók és az őshonos palesztin arabok szétválasztása az utóbbiak elűzésére fog vezetni, és zsidó „Spárta” jön létre, amely veszélyeztetni fogja a zsidó életformát és etikát.
– Úgy tetszik, hogy e jövendölésük részben valóra vált. Miért maradt alul elgondolásuk Herzl eszméjével szemben? Vajon él még ez az elgondolás?
– Ezek a német zsidók igazi idealisták voltak, s őszintén a szívükön viselték a zsidó értékeket. Ben Gurion velük ellentétben olyan gyakorlatias politikus volt, aki megvetette a zsidó hagyományt, s egyedül azt tartotta fontosnak, hogy lehetőleg minél több földet betelepítsenek zsidókkal. Ben Gurion hatalmas arányú politikai támogatást szerzett a cionisták ügyéhez az Egyesült Államokban és más országokban, s elég könynyen diadalmaskodott a nemes idealisták felett. Ben Gurion igen okosan kihasználta a sok európait eltöltő bűntudatot, s rávette őket arra, hogy támogassák a zsidó probléma „cionista” megoldását.
A zsidók és az arabok közös államának eszméje ennek ellenére tovább él, s lassan megerősödik. Meron Benvenisti, Jeruzsálem egykori polgármester-helyettese szerint Izrael 1967 óta a lakosság két csoportjának, az izraelieknek és a palesztinoknak a közös állama, amelyben az izraeli politikai jobboldal messzemenően megfosztja politikai jogaitól a palesztin arabokat. Benvenisti szerint meg kell adni a politikai jogokat a palesztin araboknak, s vissza kell térni ahhoz a sokkal békésebb egymás mellett éléshez, amely 1948 előtt létezett. Elgondolása közismert, Izraelben nyilvánosan megvitatják, s egy kisebbség támogatja is. Izrael állam sokak számára anakronizmussá vált, a XIX. századi nacionalizmus maradványává. Végső soron mégis az Izraelben és Palesztinában élő embereknek kell majd eldönteniük, hogy miként alakítják egymáshoz fűződő viszonyukat. Mi, akik e térségen kívül élünk, kidolgozhatunk elgondolásokat, s előterjeszthetjük őket javaslatképpen, de nem erőszakolhatjuk rá az ott élőkre.
– Miért döntő jelentőségű a „száműzetés” a tóra szerint?
– A zsidók azért élnek száműzetésben a zsidó hagyomány szerint, hogy levezekeljék bűneiket, a legkiválóbb erkölcsi magatartást tanúsítsák (a tóra szavaival: „a papok királysága és szent nemzet legyenek”), s azért imádkozzanak, hogy Isten visszavezesse őket Izrael országába. A cionista felfogás radikálisan más – a „zsidók erejé”-re hagyatkozik a Szentföldre való visszatérés érdekében. Amint azt Salmon helyesen megjegyezte, a cionizmus tagadja a hagyományos zsidóságot, s annak az „új héber”-nek a megteremtésére törekszik, akinek az értékei szöges ellentétben állnak a diaszpórában élő zsidóságéival.
A cionizmus fel akarja számolni a zsidók transznacionális koncepcióját, s „normális”-sá akarja őket tenni, hogy ugyanolyan nemzetté váljanak, mint a finnek vagy a lengyelek. A héber és az arab nyelv egyaránt használja az umma szót a zsidók, illetőleg a mozlimok megjelölésére, s mindkét esetben a hívők közösségét értik rajta, nem pedig politikai határokhoz kötött nemzeteket. A cionizmus és Izrael viszont számos zsidó számára a maga zsidó identitásának alapjává vált, holott ettől nagyon féltek a rabbik Herzl idejében. A cionisták súlyos szakadást idéztek elő a zsidóságon belül, s mindmáig nehéz megjósolni, hogy ennek milyen következményei lesznek.
– Mi a különbség a világi és a vallásos zsidó cionizmusellenesség között?
– A cionizmust elutasító vallásos zsidók azt szeretnék, hogy a zsidóság megőrizze a rendkívüli értékrendszerét. Meglehetősen sok kevésbé vallásos zsidó szintén azért ellenzi a cionizmust, mert fontosak számukra az olyan zsidó értékek, amelyek végső soron a zsidóságból erednek. Habár e két zsidó csoport társadalmilag elkülönülten él, a nézeteik mégis messzemenően egyeznek.
– Miért sütik rá gyakran a cionizmusellenes zsidókra, hogy „öngyűlölő árulók”, s ezáltal elhallgattatják őket?
– A cionisták mindig is a zsidó nép élcsapatának tartották magukat, s ez meglehetősen intoleránssá tette őket a cionizmus bárminemű ellenzékével szemben. Ez a türelmetlenség már 1924-ben fegyveres erőszakba torkollott, amikor Jacob de Haan, egy cionizmusellenes jeruzsálemi jogász megszervezte a rabbik egy csoportjának londoni útját tiltakozásképpen az ellen, amit ők „cionista támadás”-ként érzékeltek. A Hagana elnevezésű cionista félkatonai szervezet tagjai agyonlőtték de Haant. Mindehhez csak annyit, hogy az izraeli haderő később a Haganából fejlődött ki.
Az interneten megtalálható több ezer „öngyűlölő, Izraelt fenyegető zsidó” nevének a jegyzéke (http://masada2000.org/shit-list.html). Ezen a szemlátomást egy fasiszta csoport által összeállított listán ortodox rabbik és kevésbé vallásos, progresszív zsidók neve egyaránt rajta van, ami megint csak azt bizonyítja, hogy a cionizmussal szembeni ellenzék lényegében egy tőről fakad, a zsidó értékek felmutatásának kötelezettségéből.
– Úgy tetszik, hogy a vallásos cionizmusellenes zsidók, például a Neturei Karta tagjai a legradikálisabbak és egyúttal a legkönnyebben támadhatók, mert nyilatkozataikban hazugságnak minősítik azt az állítást, hogy a cionizmus testesíti meg a zsidóságot. Az ilyen felfogású zsidók nem „zsidó állam”-nak, hanem „cionista állam”-nak minősítik Izraelt. Mi a Neturei Karta, s milyen álláspontot képvisel az igazságos izraeli–palesztin békét illetően?
– A Neturei Kartát a XX. század harmincas éveiben alapították Jeruzsálemben, s annyit tesz, hogy „a város őrei”. Ez a szervezet azt akarja, hogy az izraeli állam cionista struktúráját adják fel, s az egész politikai ellenőrzést adják át a palesztin araboknak. Ami a „zsidó állam” és a „héber állam” elnevezést illeti, nem kell ahhoz a Neturei Karta tagjának lenni, hogy tévesnek és veszélyesnek tekintse az ember. Ezek az elnevezések félrevezetők, mert maga Herzl is csupán a zsidók államát irányozta elő, nem pedig zsidó államot. Az említett elnevezések azért veszélyesek, mert továbbra is lehetővé teszik a vallás és a politika összetévesztését, s az összes zsidót és a zsidóságot Izraellel és annak magatartásával kapcsolják össze. Ez megint csak zsidóellenes erőszakot vált ki. Véleményem szerint egyetlen újságírónak sem szabadna e fogalmakat használnia, hacsak nem akar efféle erőszakra bujtogatni.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969