2013. I-VI
 

A munkavállalói érdekvédelem problémái és a szakszervezetek szerepe
Prugberger Tamás

A nyugat-európai állásfoglalási és javaslattételi joggal szemben a magyar üzemi és vállalati tanácsoknak mindössze szerény véleményezési és információigénylési joguk van az üzemi vezetéssel fennálló viszonyukban. Emellett a szakszervezetek hangosan tiltakoztak, amikor az Orbán-kormány idején 1998-ban módosították a munka törvénykönyvét, s ezáltal lehetőség nyílt arra, hogy ha egy vállalatnál nincs szakszervezeti képviselet, akkor az üzemi megállapodás kollektív szerződésnek tekinthető. Ezt a lehetőséget — a 2002. évi parlamenti választásokra a Magyar Szocialista Párttal választási együttműködést kötő Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének nyomására — az Orbán-kormányt felváltó Medgyessy-kabinet kezdeményezésére tavaly szeptemberben a munka törvénykönyvének módosításával kiiktatták, védelem nélkül hagyva azoknak a multinacionális vállalatoknak, főleg amerikai és japán tulajdonban álló cégeknek a munkavállalóit, amelyekben tulajdonosi nyomás folytán nem működik szakszervezet. Sőt, a magyar szakszervezeti mozgalom jelenlegi meghatározó irányvonala — mit sem törődve a munkavállalók érdekeivel, pusztán presztízsből — egyértelműen az üzemi tanácsi munkavállalói képviselet teljes megszüntetéséért küzd. Az ellentmondás ebben az, hogy épp akkor szűnne meg nálunk az üzemi tanács intézményrendszere, amikor a 94/45. számú EK-irányelv felállította az európai üzemi tanács intézményét, s létrejött az üzemi világtanács (world emplayment council), amely négy globális cégnél már működik.
Üzemi tanács ugyanis Magyarországon — német mintára — szakszervezeti közreműködés nélkül is alakulhat, vagy nem az MSZOSZ-hez tartozó szakszervezetek révén is létrejöhet. E lehetőségek azonban nem tetszenek az MSZOSZ-nek, mint ahogy az sem, hogy az üzemi tanács munkájában a szakszervezetek — szintén német mintára — nem képviseltethetik magukat. A német–osztrák–holland felfogás értelmében az olyan munkamegosztás a helyes, amelyben az üzemi dolgozók képviseletét az üzemen belüli, az egyéni problémáikat jobban ismerő, általuk megválasztott üzemi tanács képviseli, míg vállalati szinttől felfelé egyre erőteljesebben előtérbe kerül az általános munkaügyi érdekvédelem. Az utóbbi már egyértelműen szakszervezeti feladat. Ennek az álláspontnak a helyénvalóságát támasztja alá a belga szakszervezeti teoretikusoknak a saját üzemi tanácsi rendszerükkel szembeni kritikája. Ott — a német rendszerrel ellentétben — mind az üzemi tanács megválasztásakor, mind működésében nagy jelentőségű a szakszervezetek részvétele, ha azonban egy szakszervezet az ottani reprezentativitási előírások folytán nem kerül be a Nemzeti Munkatanácsba, akkor nemcsak az ágazati és a területi bizottságokban nem lehet képviselete, hanem az üzemi tanács létrehozásában és működésében sem vehet részt. Ha pedig egy vállalatnál más szakszervezet nem működik, akkor a munkavállalónak sem üzemi tanácsi, sem szakszervezeti érdekképviselete nincsen. Azt is problematikusnak tartják még, hogy az üzemi tanácsban a munkáltató (üzembirtokos) által delegált üzemi vezető alkalmazottaknak is képviseletük van, s így — a reprezentativitási feltételek teljesülése esetén — az erős üzemi szakszervezeti közreműködés dacára fennáll a veszélye annak, hogy a munkáltató manipulálja mind a vállalati szakszervezeti, mind az üzemi munkavállalói érdekérvényesítést.
Mindezt figyelembe véve — a magyar szakszervezetek többségének és elsősorban az MSZOSZ-nek a törekvéseivel ellentétben — az üzemi tanácsnak a mai német (osztrák, holland) és spanyol (portugál) rendszerhez hasonló megoldását a munka törvénykönyvében azért indokolt fenntartani, mert a tanács döntési jogait, az említett EU-tagállamokhoz hasonlóan, az üzemi munkavállalókat érintő valamennyi munkahelyi, munkavégzési, bérügyi, balesetvédelmi és üzemhigiéniai kérdésre ki kellene terjeszteni. Ez nem a szakszervezetek presztízsvesztesége lenne, csupán jobb érdekvédelmi tevékenységre sarkallná őket. Példakép lehet a magyar szakszervezeti mozgalom számára az EU-tagállamok szakszervezeti hálózata, amely hathatósan közreműködött abban, hogy fennmaradjon az üzemi tanács döntési jogosultsága, sőt, még szélesedjék is az üzemi munkaegészségügy és balesetvédelem terén. Ezenkívül európai koalíciós megállapodással, majd a már említett 94/45. számú EU-irányelvvel e hálózat azt is elérte, hogy megvalósuljon az európai üzemi tanács.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969