2013. I-VI
 

Az egyén és az állam konfliktusa az NDK irodalmában
Tollas Gábor

Jelentős hatással volt a keletnémet irodalom belső fejlődésére – és itt nem elsősorban a konformista irodalomra gondolunk, ahogy reflektáltak rá az NSZK-ban. A nyugatnémet konzervatív irodalomkritika az 1950-es években az akkori politikai felfogást tükrözve csak egységes német irodalmat ismert el, amely alatt természetszerűleg a Nyugat szabad irodalmát értették. Ide tartozhatott azonban néhány rendszerkritikus, igényes NDK-író is, mint például Peter Huchel. A korai NDK-irodalom nagyjait (Bertolt Brecht, Anna Seghers, Arnold Zweig), akik ráadásul nem is a háború után szereztek nevet maguknak, Nyugaton nem ismerték el. Az NSZK-ban csak az 1960-as években jutottak arra a felismerésre, hogy a fal túloldalán mégiscsak létrejött egy másik irodalom.2
A négy évtized irodalma a pártideológusok előírásai szerint négy nagyobb szakaszra bontható: az 1950-es évek közepéig tartó „építési” korszakra (Aufbau-Phase), az ezt követő „megérkezés” irodalmára (Ankunftsliteratur), ezt követi a „szocialista nemzeti irodalom kibontakozása” a 1960-as években, valamint ezen kibontakozás kiteljesítése az 1970–80-as években.3 Ez a korszakolás meglehetősen pontatlan és tetszőleges, hiszen az NDK-irodalom a mindent átszövő felügyelet és cenzúra mellett is gyakran a maga organikus útját járta.


(A szovjet megszállási övezet irodalma 1945–1949) A politika sodrásirányának kiszolgáltatott kultúrtörténet első szakasza a szovjet megszállási övezet négy évére tehető (1945–49), amikor a közigazgatás minden területén és a kultúrpolitikában is a megszálló szovjetek rendelkeztek a végső szó jogával.4
A nemzetiszocializmus vereségével a német népet a demokrácia és a humanizmus szellemében kellett átnevelni. Az irodalom életre keltése a nácitlanítás nemtitkolt céljával, a koncentrációs táborokról szóló jelentések révén kezdődött. Ez szám- és programszerűségében is messze felülmúlta a Nyugaton megjelenő hasonló opusokat, igaz, kevesebb irodalmi igényességgel is születtek, és inkább a személyes élményekre építettek. Emellett visszahívták, vagy maguktól ide tértek vissza a száműzetésben élő baloldali érzelmű írók.
Az irodalmi élet húzó ereje a „Németország demokratikus megújulását elősegítő kulturális szövetség” (Kulturbund) volt, melynek elnöke a szintén hazatérő Johannes R. Becher lett. Ő már az 1920-as években – elsősorban természeti lírájának köszönhetően – ismertté és elismertté vált, továbbá ő szerezte az NDK-himnusz szövegét is.
A Kulturbund célja az volt, hogy hozzájáruljon az alapvető fordulathoz és a változásokhoz az élet és a tudomány minden területén.5 Már 1945 augusztusában létrehozta az Aufbau Kiadót, mely az NDK legjelentősebb szépirodalmi kiadója lett. Emellett kultúrpolitikai folyóiratokat indított (pl. Sonntag), a Berlini Rádióban pedig saját műsorral jelentkezett. Működését kezdetben a nyugati megszállók is támogatták, mivel a demokratikus megújulás programja találkozott politikai elképzeléseikkel. A hidegháborús szembefordulás miatt azonban 1947 novemberében már nem hosszabbították meg a kulturális szövetség korábban szovjetek által kiadott működési engedélyét, ami a nyugati hatalmak részéről gyakorlatilag a betiltással volt egyenlő (ami viszont mindössze Berlin nyugati szektoraira korlátozódott). A Kulturbund 1948–1949 folyamán a pártok felettiség koncepcióját feladva szorosabbra fűzte viszonyát a NSZEP-pel.6
A líra értelemszerűen antifasiszta volt, és valami alapvetően új létrejötte iránti lelkesedés hatotta át (J. R. Becher, Peter Huchel, Stephan Hermlin). A prózairodalom nagy része a száműzetésben íródott és ekkor került először kiadásra, ezek témája is szinte kizárólag a nemzetiszocialista múlt feldolgozására irányult (A. Zweig: A wandsbeki bárd; A. Seghers: A holtak nem vénülnek). A színházak repertoárjukban megtartották a nem kompromittáló korábbi darabokat, amely sor tovább bővült néhány száműzetésbeli antifasiszta művel. A korszak drámái nem hagytak nyomot a német irodalomtörténetben, mivel a két legfontosabb szocialista drámaíró (B. Brecht és Friedrich Wolf) csak később tért haza és kezdett újra alkotni.

A cikk további része a Valóság 2006/6. számában olvasható.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969