2013. I-VI
 

Világosság
Kapronczay Károly

Az elmúlt másfél évtizedben a sajtó gyakran foglalkozott az elmúlt rendszer „felderí-tő” tevékenységével, elsősorban azzal a pártállami sajátossággal, amely szerint beépített ügy-nökökkel figyeltetett egyéneket, kisebb vagy nagyobb csoportokat, a kapott információkat tárolta vagy ezekből „ügyeket” (büntető pereket, egyénekre irányuló megkülönböztető eljárá-sokat stb.) kreált. Az állam biztonságát fenyegető tevékenység szemmel tartása minden állam alapvető kötelessége, azonban ennek is vannak demokratikus szabályai, törvényes feltételei, mindezek betartása az elmúlt rendszerben alapos csorbát szenvedett. Ügynöki munkát önként lehet vállalni, de arra kényszeríteni senkit sem lehet. Az utóbbi esetekkel kapcsolatban van „vitája” a társadalomnak a letűnt korszak politikájával, biztonsági szervezeteivel. Igazuk van azoknak is, akik a „bármilyen módon” beszervezett volt ügynököktől igazmondást kívánnak, illetve az 1994-ben hozott magyar átvilágítási törvény (azóta több pontjában módosított) hiá-nyosságaira világítanak rá. A volt szocialista országok e tárgyban hozott törvényei alaposan eltérnek egymástól. Magyarországon egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzését /átvilágítását/ írja elő, meghatározza azokat a cselekményeket, amelyekre nézve el kell végez-ni az ellenőrzést. Kizárólag Németországban és Csehországban élnek azzal a lehetőséggel, amely szerint az érintetteket bizonyos állások, közhivatalok és választott tisztségek betöltésé-től eltiltják. Nálunk a törvény érvényessége szempontjából nincs különbség az „alkotmány előtti” és „utáni” jog között.
Sajnos az „érintettség” kérdése nálunk – legalábbis a sajtóban - kampányszerűen je-lentkezik, választások, heves politikai viták idején gyakoribb, ilyenkor a szembenállók az ellenfél táborára vonatkozóan megdöbbentő “felfedezésekre” bukkannak. Az adok-kapok csa-tában senki sem kíméli a másikat, a cáfolatokra már senki sem figyel, illetve a ténylegesen személyiségi jogokat taposókat sem inti le senki. Furcsa helyzetekben furcsa következtetések születnek, az ártatlanul megvádoltak legfeljebb a sajtó érdeklődési köréből kieső bírósági eljá-rást választhatják.
Az elmúlt években gyakran esett szó a besúgó – bármelyik felekezethez tartozó – pa-pokról, egyházi vezetőkről, különböző jelentéseikről, de arról már nem szóltak, hogy ezeket kik vagy milyen szervezetek kérték, milyen eszközökkel csikarták ki a szóba hozott szemé-lyektől. Igazi “bulvár storyk” jelentek meg a sajtóban. Arról viszont sosem tájékoztattak, hogy az állam belbiztonsági szervezetei miként figyelték meg az egyházakat, szereztek bőséges információkat azok belső életéről. Az eszköz nem csak az ügynökök által begyűjtött informá-ciók halmazára alapozott megfélemlítés volt. Annak idején az is közismert volt, hogy a Bel-ügyminisztérium belbiztonsági szervei mindenhol jelent vannak, beépített embereik minden-ről tudnak és jelentenek. A kérdés csak az volt, hogy kik ezek a „személyek” és mi érdekli őket? Ez történt a katolikus egyházzal és minden egyéb felekezettel, amelyeknek ügyeit az Állami Egyházügyi Hivatal intézte. Ennek feladata nem csupán az állam érdekeinek képvise-lése lett az egyházakkal szemben, de az is, hogy diktatórikus eszközökkel féken tartsák az ideológiai ellenfeleket. A katolikus egyház és a pártállam viszonyában nem egyforma erők álltak egymással szemben. A diktatórikus állam minden szóba jöhető apparátusával a katoli-kus egyház térdre kényszerítésére, megalázására, üldözésére törekedett. A katolikus egyházat – szép számú ügynökével és tiszteletre méltó létszámú mártírjával egyetemben – mindvégig “kiemelt figyelemmel” kísérte az állambiztonság. Az állambiztonsági szervezeten belül 1989-ig működött olyan osztály (vagy alosztály), amely az állam által hozott intézkedések egyházi hatásaival, azok elhárításával, illetve a vatikáni információk megszerzésével foglalkozott. Ezen ügyek intézői nem egyháziak, hanem az állambiztonság „fedett” személyei voltak.
A fentiekben vázolt témával foglalkozik Szabó Csaba és Soós Viktor Attila “Világos-ság”, az Állami Egyházügyi Hivatal és a hírszerzés tevékenysége a katolikus egyház ellen címet viselő, az Új Ember kiadógondozásában kiadott kötetben. A kiadványról a szerzők a következőket írják: “Az AEH-ben a hatvanas években felállított “Világosság” fedőnevű rezidentúra működése elsősorban a magyar katolikus egyház elnyomását, illetve a Vatikán, valamint a protestáns egyházak és a zsidó világszervezet elleni kommunista, ateista pártérde-keket szolgálta. Könyvünkben összegyűjtöttük a rendelkezésünkre álló dokumentumokat, és feldolgoztuk a szakirodalmat, hogy érvényes magyar jogszabályok adta lehetőségek szerint feltárhassuk a diktatúra egyik támaszának tevékenységét. Amennyire lehetőség van, bemutat-juk a hírszerző tisztek életútját, karriertörténetét, mert meggyőződésünk szerint jelen esetben ez szolgálja a múlt megismerését. A mintegy kétezer oldalnyi fennmaradt anyagból válogatott és itt közzétett dokumentumok a rezidentúra és az állambiztonsági rendszer működését jellem-zik. Nem foglalkoztunk ügynökökkel, mert a “Világosság” rezidentúra tagjainak munkáját csak érintették ezen kapcsolatok. A hírszerző tisztek felhasználták ugyan az ügynökjelentése-ket, de nem tartottak és nem szervezhettek be ügynököket. Az ő feladatuk a magyar határokon túli hírszerzés volt…”
A szerzők bemutatják, hogy a Magyar Népköztársaság hírszerzése (III/1-es csoportfő-nöksége) az 1960-70-es években hogyan igyekezett beférkőzni a Vatikánba és a nemzetközi egyházi szervezetekbe. Az eddig ismeretlen dokumentumokkal alátámasztott, objektív hang-vételű történeti munka új megvilágításba helyezi az állambiztonság, a BM Hírszerzése egyhá-zakkal kapcsolatos tevékenységét.
A megjelent kötet jelentős részét a dokumentumok jegyzetapparátussal kiegészített fe-jezetei adják. Valóban olyan források, amelyek eddig még nem láttak nyomdai napvilágot. A könyv kiadását a Lénárt Ödön Közhasznú Alapítvány támogatta.

/ SZABÓ Csaba – SOÓS Viktor Attila: “Világosság”. Az Állami Egyházügyi Hivatal és a hírszerzés tevékenysége a katolikus egyház ellen. Bp., Új Ember Kiadó – Lénárt Ödön Közhasznú Alapítvány, 2006./


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969