2013. I-VI
 

Politikus és forrdalmár: Dudás József és 1956
Drucza Attila

(Bevezető) Dudás Józsefről, politikai szerepéről, a forradalom alatti cselekedete-iről ez idáig csak néhány tanulmány jelent meg, bár személyét egyetlen komolyabb ’56-ról szóló munka sem hanyagolhatta. Megítélése máig vitatott, vagy sok esetben ér-tékelés nélkül, csak meg-megemlített. Mégis, e tevékenységével foglalkozó tanulmány elején a szerző, fontosabbnak tartja először valamelyest tisztázni azokat a politikai erő-viszonyokat, hatalmi tényezőket, amelyek - lehetőségük és akaratuk szerint - valós ráha-tással bírtak a forradalmi események alakulására. Minderre azért van előzetesen szük-ség, hogy a forradalmat követő megtorlás első koncepciós perében halálraítélt és kivég-zett Dudás szándékait és cselekedeteit az események alakulásához és más politikai szándékokhoz mérten tudjuk értékelni.
Négyhatalmi tényezőt, csoportosulást, vagy erővonalat mindenképp meg kell kü-lönböztetnünk. Így a forradalmi események megindulásakor, az országot irányító MDP-n belül két meghatározóbb irányzat működött. Még létezett a regnáló, Rákosi és utódja Gerő Ernő (Gerő Rákosi utódja lett az MDP első titkári posztján) nevével fémjelezhető politikai vezetés – akiknek szovjet segítséggel történő hatalomgyakorlásával szemben indultak meg a forradalmi események. Jelen volt már ekkor Nagy Imre és a hozzátarto-zó értelmiségiek és politikusok köre – akik közül néhányan, ugyan jórészt részesei vol-tak a Rákosiféle politikai irányító centrumnak, az MDP politikai és szellemi vezetésé-nek, de azon belül egy jól elkülöníthető és talán élhetőbb, de a párt vezető szerepét megőrizni kívánó alternatívát képviseltek; valamiféle egységes platformmá, „politikai tömörüléssé”, csak az események hatására váltak. Még maga Nagy Imre is pártellenzék-ként emlegeti őket, akik sok politikai kérdésben maguk sem voltak egy állásponton. A pártellenzék, és az úgynevezett „belső kör” tagjaihoz tartozott többek közt: Haraszti Sándor , Losonczy Géza , Vásárhelyi Miklós , Gimes Miklós , Újhelyi Szilárd , Donáth Ferenc , Heltay György , Szilágyi József , Jánosi Ferenc , Fazekas György , Méray Tibor , Aczél Tamás és Déry Tibor – is.
Meghatározó tényezőként természetesen jelen volt az országban a szovjet kato-nai és politikai blokk – mint a térség elsődleges impériuma és az MDP-hez hű különbö-ző magyar karhatalmi alakulatok. Továbbá nem utolsó sorban a tüntetők, felkelők, a szabadságharcosok, tulajdonképpen az „utca”, maga a forradalmi ország – akik nem rendelkeztek ugyan egységes érdekérvényesítő erővel, vagy képviselettel a forradalom első napjaiban, de a tüntetések és fegyveres harcok megindításával egyértelműen meg-fogalmazták, hogy mi az, amit nem akarnak: Rákosiék és a kommunista diktatúra.
Felsorolásunk elején említett – a hatalmat a forradalom első néhány napjáig még gyakorló – Rákosiféle csoportosulás, amely az ország jórészének szemében teljesen elveszítette hitelét és a szovjet katonai erő nélkül politikai cselekvőképességét, nem volt olyan egyszerűen elkülöníthető és behatárolható a párton belül, hogy mint bűnösöket felelősségre vonják és eltávolítsák a hatalomból – bár erre az MDP-n belül sem volt közös igény, vagy akarat. Ekkorra – mint azt Nagy Imre már korábban, az 1954. október 20-án a Szabad Népben közölt cikkében nyíltan megemlítette – a pártvezetésén belül igen komoly megosztottság uralkodott a Rákosi vezette sztálinista ortodox bolsevik modell támogatói és a Nagy Imreféle új szakasz politikájának hívei között. Rákosi me-nesztése, már koránt sem volt elegendő a kedélyek megnyugtatására, az MDP hitelének valamelyest történő helyreállítására, és Nagy Imre sem egy teljesen másik politikai tö-mörülést vezetett, hanem – habár néha háttérbe szorítva – mégis csak sokáig az MDP egyik vezető politikusa volt. Nagy és a politikájával szimpatizálók, vagy az események hatására (forradalmi miniszterelnöksége alatt) – akár csak ideiglenesen – mellé állók tábora, tele volt olyan kommunista politikusokkal, akik az emberek számára már hitelte-lenekké, vállalhatatlanokká váltak. Az sem elhanyagolható, hogy a forradalmi esemé-nyek elindulásáig Nagy Imrét főleg, és elsősorban, a Rákosiékkal szembekerülő úgyne-vezett pártellenzék támogatta – azok is csak 1955 nyarától. Nem csoda ezért, hogy a forradalom napjaiban Nagyot, mind Budapesten, mind vidéken többféleképp ítélték meg.
1947 és 1956 között, mindenképp egy kettős Nagy Imre-kép épült fel azokban, akik legalább gondolatban mertek politikával foglalkozni. Egyrészt az ugyan kommu-nista, de a Rákosiféle diktatórikus pártvezetéssel igen sokszor szembenálló, saját teore-tikus gondolkodását – amely a magyar sajátosságoknak megfelelő úgynevezett demok-ratikus szocialista keretekben az új szakasz politikáját hirdette – felvállaló Nagy Imre, aki nem rendelte teljesen az MDP vezetésének akarata alá tudását és meggyőződését. Így a túlzottan és irreálisan – a magyar adottságokat figyelmen kívül hagyó – sztálinista modelleket szolgalelkűen másoló Rákosi – Gerő párossal igen korán szembekerült. A másik Nagy Imre, az igen sokszor magas párt és kormány tisztségét betöltő politikus, aki – bárhogyan is nézzük – de kommunista és részese volt Rákosi diktatúrájának, a párt egyeduralmának.
(Rákosi – Kádár – Nagy és Dudás.) 1956 októberére, miután Lengyelországban visszakerül a hatalomba Władislaw Gomułka, Nagy Imre lett az egyetlen életképes poli-tikai alternatíva a párton belül, akinek a segítségével esetleg megőrizhetőnek látszott az ország stabilitása és a párt egyeduralma. Várható volt tehát, hogy a párt hivatni fogja Nagyot. Ekkor – október 23-án, miután a lengyelországi események támogatására békés tüntetések kezdődtek Budapesten –, Losonczy Géza lakásán összegyűlt Nagy és a már említett szűkebb köre. Azzal a szándékkal jöttek össze, hogy értékeljék a helyzetet, s megvitassák, hogy esetlegesen milyen feltételekkel vegyenek részt a politikai irányítás-ban. Nagyék valószínűleg hittek a békés hatalomátvételben és a konszolidációban. Vá-ratlanul érhette őket is, az ÁVH karhatalmi provokációjával felgyorsuló forradalmi ese-ménysor. Az MDP KV október 23-ról 24-re virradó ülésén újra soraiba választotta Nagy Imrét, valamint tagja lett a Politikai Bizottságnak is. Október 24-én a Népköztár-saság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács elnökévé választja.
A forradalom kitörésekor tulajdonképpen két politikai alternatívája volt az or-szágnak: I./ a Gerő Ernő vezette „sztálinisták”, mivel Rákosi az első titkári tisztéből történt visszahívása után (július 18.) nem sokkal, július 26-án a Szovjetunióba távozott és II./ a kommunista reformer Nagy Imre és csoportja. Kádár János, akit 1951-54 között Rákosiék koncepciós per keretében bebörtönöznek, és aki Nagy miniszterelnöksége alatt szabadul, ekkor még sokak számára elfogadható politikus, ezért is választják talán Gerő Ernő első titkári helyére 1956. október 25-én – Nagy Imre kormányalakításakor. Kádár későbbi, Nagy Imrével történő szembehelyezkedéséről, vagy ahogyan sokszor meghatározzák árulásáról világosabb képet ad Kahler Frigyes – M. Kiss Sándor: Kinek a forradalma? című munkája. „Kádár csak egy pecsenyesütödét ismert: a pártét. Lá-tóterét 1956-ban csupán a párt töltötte ki, s képtelen volt társadalomban, s még képtele-nebb nemzetben gondolkodni. Ez a hiányosság határozta meg az ő útját, ezért nem ért-hette meg a miniszterelnök politikáját, illetve politikájának stratégiáját.”
A tüntetések megindulása, a forradalom kitörése megmutatta, hogy az első alter-natíva, tehát az immár Gerőre cserélt Rákosi-féle szovjetbarát vazallus politika tovább-vihetetlen anélkül, hogy széleskörű társadalmi ellenállásba ne ütközzön. Ekkor hívják vissza – az utolsó utáni másodpercben – Nagy Imrét a hatalomba. Nagy bár elkötelezett kommunista, de mint azt korábbi miniszterelnöksége bebizonyította nem híve a folya-matos elnyomás politikájának. A párt részéről ő volt az utolsó esélye annak, hogy eset-leg a felborzolt országban némi kompromisszumok révén megőrizhető a nyugalom és a pártvezető szerepe. Mindez későinek és kevésnek bizonyult.
A „forradalom” – mint mindig a történelem során – most is létrehozza saját ön-építkezéséből szervezeteit. 1956-ban így jönnek létre a forradalmi fegyveres egységek, felkelő csoportok, bizottságok és bizottmányok. Dudás József az elsők közt volt a forra-dalom alatt, aki az „utca” követelésének teljesítésére, egy országos forradalmi szervet próbált kialakítani, s ehhez egy szintén országos (amennyire ezt ilyen időkben lehetett) lapot is pillanatok alatt létrehozott, és november 3-ig működtet. Az említett szerv lesz a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány (MNFB), és lapja a „Függetlenség”.
A forradalom és szabadságharc szovjet katonai leverése után, még be sem feje-ződött a „rendteremtés”: sok helyen működnek még a munkástanácsok, tartanak még a tüntetések, és az ezek ellen irányuló sortüzek, de a Magyar Dolgozók Pártjából (MDP), nemrég – október 31. – átalakuló Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), a volt Nagy Imre „párti” Kádár János vezetésével már határozatot is hozott az 1956. október 23-án kezdődött események okairól, előzményeiről és megítéléséről. Az MSZMP Ide-iglenes Központi Bizottsága (IKB), az „ellenforradalom” kirobbanásának négy alapvető okaként a következőket nevezte meg: I./ a Rákosi – Gerő-klikk helytelen politikáját, II./ a Nagy Imre – Losonczy Géza vezette pártellenzék hibás tevékenységét, III./ a Horthy-fasiszta és más illegális kapitalista erők aknamunkáját és IV./ a nemzetközi imperializ-must. Tehát mindenki felelőssé válhatott valamilyen formában, kivéve Kádárt és a most újjáalakult, de a régi tagság fontosabb embereit bíró pártot.
Dudás Józsefnek a forradalomban kifejtett tevékenységét igen sokféleképp ítélik meg még ma is, ezért több olyan kérdés merül fel, melyek megválaszolása nélkül nem értékelhető a forradalomban betöltött szerepe. Így például az, hogy egy elveihez hű, de kemény és konok forradalmár, vagy egy határozott, de kompromisszumra nehezen ké-pes politikus volt-e, esetleg, mint ahogyan azt egyesek tudni vélik: politikai kalandor. Ahhoz, hogy e kérdésre megfelelő választ kaphassunk, végig kell tekintenünk részletes életpályáját, személyes kapcsolatait. Azt az időszakot, amelyben kialakul politikai beál-lítódása és identitása. Életrajzán keresztül, nem csak sorsát, de a magyar történelem 1940 és 1956 közötti ellentmondásos időszakát is közelebbről szemügyre vehetjük.
E tanulmány – kereteinél fogva – csak szerényebben képes előkészíteni a fenti kérdésekre adható válaszokat, bemutatva útját, az erdélyi baloldali illegalitástól, a hazai ellenállási mozgalmon keresztül, a még szabad választásokon, koncepciós pereken, s az ezt követő internálásokon keresztül, egészen az 1956-os forradalmat követő megtorlá-sokig, Dudás személyes tragédiájáig: kivégzéséig.
(A székelyföldtől Budapestig) Dudás József Marosvásárhelyen született 1912. szeptember 22-én, egy négygyermekes munkáscsaládban. Családja a külvárosban (Te-leki utca 41.) lakott. Édesanyja Kovács Róza, édesapja idősebb Dudás József a hat gyermekes családból csak Józsefet tudta taníttatni. Református középiskolába járt, az úgynevezett székelyudvarhelyi Mikóba. Már középiskolás korában bekapcsolódott az illegális munkás szervezkedésekbe. 1927-ben ifjúsági küldöttként részt vett az Egységes Szakszervezetek temesvári kongresszusán. Még ugyanebben az évben egy tüntetés miatt néhány hónapos börtönbüntetésre ítélik. Később lakatosként dolgozik, magánúton le-érettségizik, majd 1932-ben abszolutóriumot szerzet a Bukaresti Műszaki Egyetem Gé-pészmérnöki Karán. Feleségül veszi Karácsonyi Máriát. Az év folyamán a romániai Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége brassói titkárává választják – ekkor lép be az illegális Román Kommunista Pártba (RKP). Decemberben szervezője a brassói munka-nélküliek tüntetésének. 1933 januárjától az RKP Erdélyi Tartományi Titkárságának agi-tációs és propaganda titkára Kolozsvárott. Februárban részt vesz az országos vasutas-sztrájk szervezésében. Szeptemberben „Imre” fedőnéven újjászervezi a román politikai rendőrség által szétvert temesvári pártszervezetet.
1934 januárjában részt vesz az általános sztrájk szervezésében. Ő szervezi a petrozsényi, lupényi nagy bányász sztrájkot is. Az év végén lebukik, kilenc hónap vizs-gálati fogság után első fokon kilenc, másodfokon öt és félévi börtönbüntetésre ítélik, amit Doftanában, Pauker Annával (a későbbi külügyminiszter asszony) együtt töltött le. 1935-ben fia születik (Dudás László) Karácsonyi Máriától.
1940-ben Budapestre költözik Mélik Endre és báró Atzél Ede (Édi), dél-erdélyi földbirtokos (és az erdélyi román uralom alatt, a trianoni békeszerződéstől egészen a visszacsatolásig a magyar kémszolgálat megbízottja) invitálására. Atzél még állást is szerzett neki a Ganz Villamossági gyárban. Segítségükkel bekapcsolódik az illegális magyar munkásmozgalomba, állneve Vörös Kovács. Kapcsolatban állt a „Weishaus és a Demény frakciókkal” valamint Rajk Lászlóval és Kállai Gyulával is. 1943-ban má-sodszor is megnősült. Felesége Németh Júlia a Hangya Szövetkezet könyvelője lett. Magyarország 1944-es német megszállása után kapcsolatba lép a Magyar Fronttal (MF). 1944 elején alapítója a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége (MHSZSZ) nevet viselő antináci ellenállási csoportnak. Tagja az MHSZSZ irányító úgynevezett ötös bizottságnak. Csoportja kapcsolatban áll a Kiugrási Irodával és összeköttetésben az 1944. november 9-én megalakuló Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságá-val (MNFFB), amelynek Bajcsy-Zsilinszky Endre volt az elnöke.
Még 1944. szeptemberében tagja az un. Faust-küldöttségnek, amelynek tagjai: Faust Imre baloldali könyvkiadó, Atzél Ede báró és Dudás József. Dudás személyére amellett, hogy jól beszélt angolul és oroszul, azért volt még szükség, mert úgy vélték jó benyomást tehet a szovjetekre, ha egy börtönviselt kommunistát is igénybe vesznek Horthyék a tárgyalások megkezdése érdekében. A Kiugrási Iroda kezdeményezésére, azzal a nem hivatalos feladattal indultak, hogy megtudakolják a fegyverszüneti feltéte-leket. A küldöttség szept. 24-én lépte át a frontot és ezután Moszkvában tárgyalásokat folytattak Molotovval és Sztálinnal. Azt az ajánlatot kapták, hogy a Kolozsváron széke-lő II. hadsereg, amelynek Dálnoki Veress Lajos vezérezredes a parancsnoka, nyissa meg a kaput az oroszoknak, s ezt majd a háború utáni rendezésnél – az 1940-ben visszacsa-tolt erdélyi területek kérdésénél – tolerálják. Hazatérőben – Munkács közelében – be-leszaladtak egy SS járőrbe. Tűzharcba keveredtek, s ennek során Dudás egy egész soro-zatot kapott a lábába. A munkácsi kórházba szállították. Négy nappal az után, hogy Fausték átlépték a frontot elindult a hivatalos háromtagú delegáció is, Faraghó Gábor vezérezredes vezetésével.
1945-ben kizárják a Magyar Kommunista Pártból. Az eseményről és a feltétele-zett okokról Széll Jenő számolt be 1986-ban: „Ha megengedik, egy pár szót Dudásról, nagyon szubjektív benyomások alapján. A VIII. kerület párttitkára voltam 1945 tava-szán vagy nyár elején, amikor a budapesti szervezési osztályról kaptam egy utasítást, hogy nálunk tag Dudás Józsefet hívjam be és vegyem vissza azonnal a tagkönyvét. Be-hívattam Dudást és közöltem vele, hogy kizárjuk a pártból, felső utasításra. Meglepő-dött és távozott. Ennek az előzménye valami olyan akcióban való részvétele Dudásnak, hogy ő állítólag felsőbb utasítás nélkül átment a szovjet-magyar katonai vonalon Moszkvába, a magyar fegyverletétel kérdéséről tárgyalni…, ennek tanúja nem vagyok, csak feltételezem.”
Tildy Zoltán révén a Független Kisgazdapárt listáján jelölteti magát. Beválaszt-ják a Budapesti Törvényhatósági Bizottságba. A Bizottság kisgazda párti frakciójának volt tagja, mint pártonkívüli. 1946 decemberében a Magyar Közösség-per kapcsán letartóztatják és internálják (Budadélre). 1948 tavaszán Rajk László közbenjárására sza-badon bocsátják. 1948 novemberében újra internálják (Kistarcsára, majd Recskre). 1951-ben kiadják a román hatóságoknak, melyek azt vizsgálják, besúgója volt-e a ro-mán politikai rendőrségnek (a Siguranţának). A románok több mint két év fogva tartás után elejtik a vádat. Dudást hazaszállítják Magyarországra, 1954 májusában szabadlábra helyezik.
1954 júliusában feleségül veszi Horváth Arankát. Három embert tart el: édes-anyját, Kovács Rózát, felesége apját, Horváth Lajost és feleségét. Egy fő- és két mel-lékállása van (lakatos-szerelő, műszaki tanácsadó, kalorikus szakértő), havi összjöve-delme eléri az 5000Ft-ot – annyit keresett, mint egy miniszter. Felesége visszaemléke-zése szerint, arra a kérdésre, hogy miért szerelőként helyezkedett el, így válaszolt: „… a szerszámot nem veszik ki a kezemből, senki nem irigyli tőlem”. Normáját: 190 száza-lékra teljesíti, több találmányt nyújt be. 1956 augusztusában a Belügyminisztérium Re-habilitációs Bizottsága megállapítja, hogy 1948 és 1954 között alaptalan vádak miatt tartották fogva.
(A forradalmi Bizottmány.) „Az én politikai célkitűzésem egy szocialista demok-ratikus államrend megvalósítása szabad, nyílt választásokon keresztül.”(Dudás József 1956 dec. 29.)
1956. október 23-án, a Műszaki Egyetemen hűtőszekrényt javított. Munka közben értesült a Petőfi Sándor szobránál délután kezdődött tüntetésekről, amelyeken részt is vett. Október 26-ig otthonában tartózkodott feleségével – töprengett, gondolko-dott, telefonált.
Huszonhetedikén a Margit híd budai hídfőjénél a Klement Gottvald gyár munká-sai emeltek barikádokat. A forradalmárok feltartóztatják Veres Péter autóját, és fenye-gető kijelentéseket tesznek. Azzal vádolták, hogy 1945-ben a földreform végrehajtása-kor földet rabolt. Dudás ekkor lépett közbe. Lecsillapította a tömeget. Az autó tetejéről szónokolva megvédte Verest és a Széna térre invitálta az embereket, hogy ott tartsanak gyűlést. A téren már jóval nagyobb tömeg gyűlt össze – több száz vagy talán több ezer ember. Egy magaslatra állva elismerte, hogy győzött a forradalom és segíteni kell Nagy Imre kormányát, majd ismét beszédet tartott: „ Polgártársaim, magyarok! Én Dudás József vagyok,…– elmesélte, hogy évekig internált volt, Recskről jött vissza és ennyi és ennyi börtön áll már mögötte –… látom, hogy itt mindenki tanácstalan. Fog-junk össze magyarok, próbáljuk a kibontakozást elősegíteni, de törvényes úton. Én nem voltam katona, harcolni nem tudok, fegyvert nem fogok, én politikai úton, tárgyalások révén akarok valami kibontakozás útjára lépni és valamit tenni. Tanácsolom az itt ösz-szegyűlteknek, hogy ismerőseiket és hozzátartozóikat hívják el és tartsunk egy nagygyű-lést. Mindenki, aki a második és harmadik kerületnek a vezetősége közül ismer valakit, az hívja el, és én addigra a gyűlés megtartásához engedélyt fogok szerezni.”
Dudás elmondása szerint a tömeg még itt a helyszínen vezetőket, képviselőket akart választani, ami a következőképpen történt: valaki bekiabált egy nevet, a jelölt fel-állt egy magaslatra, majd ellenőrizték az iratait, s a tömeg kiabálással fejezte ki az ille-tőhöz való hozzáállását. Megválasztottak így körülbelül 100 embert, majd Dudás József közölte a tömeggel, hogy másnap 12 órára szervezik meg a gyűlést a II. kerületi tanács épületében (II. Frankel Leó u. 38-40.). A tanács elnökével előre nem egyeztettek, mert Dudás úgy gondolta, hogy ha mégse járulna hozzá, akkor majd megtartják a szabad-ban. Még aznap este több példányban legépelteti feleségével 25 pontos programját.. E program többek közt felkéri a Biztonsági Tanácsot, hogy ismerje el a Magyar Nemzeti Bizottmányt és a Szabadságharcosok Vezérségét hadviselő félnek. Küldjön fegyverszü-neti bizottságot Magyarországra és szükség esetén anyagi és katonai segítséget. Kinyil-vánítja, hogy a Nemzeti Bizottmány felmondja a varsói szerződést és síkraszáll a sem-legesség, valamint a többpártrendszer mellett. Követeli továbbá az orosz csapatok azon-nali kivonását Magyarországról.
Október 28-án reggel Dudás elment Kővágó Sándor alezredeshez, a Bem lakta-nya parancsnokához, hogy bemutassa a 25 pontos programját és közölje a gyűlés meg-tartását. Az alezredes azt javasolta, hogy ezt beszélje meg inkább a kerületi tanács elnö-kével, de a rend fenntartása végett adott mellé tíz katonát egy tiszt vezetésével.
Mire a tanács épületébe értek, a nagyterem már teljesen megtelt. Az előző nap megválasztottak is ott ültek szemben a hallgatósággal – egyfajta elnökséget, vezetőséget alkotva. Az „összegyűltek” között volt néhány vállalati delegált is. Az ülésen Mód Ala-dár ülnökölt. Irányításával a megválasztottakból még egy választással létrehoztak egy szűkebb (29 fős) vezetőséget, ez lett a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány (MNFB). A bizottmány egy alkalommal ülésezett, ekkor választották Dudás Józsefet az elnökévé. Tehát a II. kerületi Nemzeti Forradalmi Bizottmány felvállalta egy országos szerv megalakítását, s ennek lett az elnöke Dudás. Tagjai többek között: Mód Aladár író, történész, az ELTE tanszékvezető tanára, a TIT főtitkára – az MDP tagja, dr. Pásztor Tamás ügyvéd – az FKgP volt országgyűlési képviselője, Kuczka Péter író, dr. Kovács Zoltán ügyvéd – a Nemzeti Parasztpárt volt országgyűlési képviselője, Pártay Tivadar – volt kisgazda politikus, Gábris Ferenc (Páter Gracianus) ferences rendfőnök, Képes Géza, Tompa Sándor, Vészi Endre, dr. Tariska István, Tóth Jánosné munkásnő, Dénes (keresztnevére Dudás nem emlékezett) író, Szabó János gépkocsivezető – a széna téri felkelők később legendássá váló parancsnoka.
A kihallgatások alatt Dudás József a következőket nyilatkozta a bizottmány legi-timitásáról: „Jogilag ez a gyűlés nem képviselhette nemcsak, hogy nem az egész orszá-got, de Budapestet sem, mert alapvetően csak Bp. II. kerületéből vettek részt egy ülésen és néhányan más kerületek képviselői. De amennyiben ez a gyűlés kívánta ennek a bi-zottmánynak a létrehozását ezzel következésképpen magára vette a tevékenység végre-hajtásának a jogát.”
Dudás megbízza Bugár Jánost, a II. kerületi Tanács VB-titkárát, hogy a régi közigazgatás folytassa munkáját. Bugár igazolást ad arról, hogy ő a Forradalmi Bizott-mány elnöke és jogosult személygépkocsi igénybevételére. Amikor Dudás kifelé jött a tanácsteremből, akkor mutatkozott be neki Kovács András joghallgató, s felajánlott egy autót, amelyre már rá volt írva, hogy Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány. El-indultak, hogy felkeresik Nagy Imrét a Parlamentben és megtárgyalják a követelések végrehajtását, de ez ekkor még nem sikerült.
(Egy forradalmi lap: „Függetlenség – Magyar Függetlenség –Paraszt Függet-lenség”.) Még október 28-a reggelén feleségével együtt a Vöröshadsereg útján találkoz-tak Benedek Istvánnal a Mezőgazdasági Intézet tanárával, és egyik diákjával – valami-lyen Tamással. A kialakult beszélgetés során Benedek megkérte Dudást, hogy másnap reggel tartson gyűlést a Hűvösvölgyben az 56-os autóbusz végállomásánál lévő téren. A gyűlést október 29-én 9 óra körül, 30-40 ember előtt meg is tartotta. Elmondta, hogy előző nap a Széna téren megalakították a forradalmi bizottmányt és átadta Benedeknek a 25 pontos programot, azzal hogy nekik is kellene egy helyi bizottmányt szervezniük.
Október 29-én délután néhány fős kísérettel a Parlamentbe hajtat, hogy ismét megpróbáljon tárgyalásokat kezdeni a minisztertanács elnökével, ekkor sem sikerül. Dudás felkeresi ismerősét, dr. Csorba Jánost, Budapest volt kisgazdapárti polgármes-terét, hogy segítsen bejutni Nagy Imréhez. Együtt mennek a Parlamentbe, de továbbra sem sikerül bejutni a miniszterelnökhöz. A titkárságon leadják a 25 pontot és egyeztetik a másnapi találkozó időpontját. Az egyeztetés után elindultak a Szabad Nép (az MDP központi lapja) székházához, hogy megpróbálják kinyomtatni a már említett 25 pontos programot, mivel a székház adott otthont a Szikra Lapnyomdának is.
Megkeresték a nyomda vezetőjét és kiderült, hogy nincs aki összefogja a nyom-dászokat. Többen nekifogtak, rajzolgattak, vagy épp már azzal jöttek, hogy van kész cikkük, amit közre akarnak adni a 25 pont mellett. Az épületben nyomda és telefon-központ van, ezért megegyeznek a székház Munkástanácsával, hogy az MNFB irányítá-sa alá vonja az épületben tartózkodó több száz főnyi fegyverest is, akiknek parancsno-kai: a már 28-én hozzá csatlakozó Kovács András joghallgató, „Feri bácsi”, Pálházi Ferenc autófényező és”Nagy Őrmester”, Márton Gyula bányász.
Napközben Maléter Pál telefonon megpróbálja elérni Dudás Józsefet a szerkesz-tőségben, de ekkor épp nincs bent. Később, amikor Dudás megtudja, hogy Maléter ke-reste, elküldi hozzá tárgyalni Kovács Andrást, a nyomda épületében tartózkodó fegyve-resek parancsnokát. Kovács el is megy az ezredeshez, akinél ekkor – elmondása szerint – voltak néhányan a „Corvinisták” közül, a diákoktól és a magukat „Farkasoknak” ne-vező VII. kerületiek csoportjából. Előzetesen megegyeznek, hogy létrehozzák a felkelő csapatok központi parancsnokságát. A Szabad Nép székházban eközben megkezdik a Függetlenség című lap szerkesztését és kiadását. A hibás kefelenyomat miatt a lap csak a következő napon jelenhetett majd meg.
Az 30-i Függetlenség (a későbbiekben – október 31-től – Magyar Függetlenség) 50. 000 példányban készült, a többi 100. 000-ben. A Nemzeti Bizottmány lapja, ame-lyet a Forradalmi Bizottság szerkesztett, november 3-ig napi két vagy három kiadásban került az utcára. Dudás felesége így emlékszik vissza az eseményekre: „Attól kezdve mi nem is mentünk haza többet. Éjjel-nappal dolgoztak. Fiatal fiúk terjesztették a lapot, jöttek elvittek egy köteggel…, vidékre is vittek.” A lap szerkesztésében részt vesz Nyugati László újságíró és Homoródi József korrektor. Dudás munkatársai napi szük-ségleteit saját megtakarított 16. 000 Ft-jából fedezi.
Élelmiszer beszerzésével és a sajtó terjesztésével Dudás folyamatosan megbízott különböző személyeket (Ilyen volt egy Kálmán nevű személy is). Visszaemlékezése szerint – ő maga – Sopronba, Győrbe és Kiskunfélegyháza környékére küldött megbí-zottakat. Megkezdték így az Észak-Magyarországi propaganda szervezését. November 1-ig körülbelül 2-3 alkalommal vittek 5-5000 példányt a „Függetlenségből”. Október 31-től a vidéki szervezőmunka irányítását Benedek István intézte.
A székházban működött még a „Népszabadság” és az „Igazság c. lap, valamint a Gimes Miklósék által szerkesztett „Magyar Szabadság”.
(Tárgyalások a miniszterelnökkel.) Reggel (október 30-án) Nagy Imre titkársá-gáról felhívják Dudást, hogy más bizottságokkal együtt menjen tárgyalni a Parlamentbe. „ Nagy Imre utasítására kapcsolatba léptem más bizottságokkal is, pl. az Írószövetség-gel, a Diák bizottságokkal, s meghívtam őket a miniszterelnökségre tanácskozni.” – idé-zi fel vallomásában. A nyomda vezetőjétől megkapja azokat a titkos számokat, ame-lyek segítségével kapcsolatba tudott lépni Losonczy Gézával és Donáth Ferenccel, akikkel megbeszéltek egy találkozót. Délben átmegy az ELTE Jogi Karára a Múzeum utcába – az egyeztetett találkozó színhelyére. Éppen ebéd közben találta Ádám Györgyöt az egyetem tanárát, Márkus István szociológus – írót, Kardos Lászlót, Kuczka Pétert, Jónás Pál és Zimányi Tibort közgazdászokat, akiknek elmondta, hogy Nagy Imre mindannyiukat várja tanácskozásra. Nem sokkal később megérkezett Losonczy és Donáth. Megkérdezték a többieket, hogy mi is lesz, lesz-e rend? Az ekkor elhangzott beszélgetésre Dudás József vallomásában így emlékszik vissza:
„DUDÁS: Véleményem szerint a kormányhoz két pontból álló követelést kell terjeszteni:
a.) Átalakítani a kormányt, e célból a kormányból el kell távolítani két pártonkí-vülit (itt valószínűleg Erdeiről és Bognárról van szó) és kiegészíteni azt a koalíciós pár-tok képviselőjével, ezen kívül a felkelők vezetőinek képviselői is legyenek a kormány-ban. A kormány ideiglenes jellegű legyen.
b.) Egy meghatározott időpontra vonják ki a szovjeteket Magyarországról.
MÁRKUS: Jó lenne az oroszokkal megegyezni, hogy november 15-ig vonulja-nak vissza a Tiszáig, s november 30-ig hagyják el Magyarország területét.
LOSONCZI: Mi lesz, ha az oroszok nem egyeznek bele a határidőbe?
ZIMÁNYI: Jó lenne, ha az oroszok elmennének a lehető leggyorsabban.
DUDÁS: Mi nem beszélhetünk az orosz parancsnokság nevében, de egy ilyen követelést mindenképp elő kell terjesztenünk.”
A megbeszélés után Losonczy és Donáth elmentek. A többiek, azaz Márkus Ist-ván, Kádár László, Zimányi Tibor, Jónás Pál, Gábori Ervin író, Kiss Sándor és még két-három ember Dudással együtt elindultak Nagy Imre fogadószobájába.
Dudás és az MNFB helyzetét, a tárgyalások megkezdésekor nehezítette, hogy ekkor (okt.30-án) jelent meg a Függetlenség délelőtti számának címoldalán, „A koalíci-ós kormányt sem fogadjuk el” című vezércikk, amely az eddigiekben már említett 25 pontos programot foglalta magában. A program 10-11. pontjai foglalkoznak (követe-lik) a kormány összetételének megváltoztatását, még pedig úgy, hogy ideiglenes jelleg-gel jöjjön létre és abban a szabadságharcosok is képviseltetve legyenek. A program megvalósítása érdekében az MNFB felhívást intéz – a címlapon, a 25 pont mellett – a forradalmi szervekhez, hogy egységes platform létrehozása végett, november 1-én a Sportcsarnokban tartsák meg a forradalmi küldöttek országos kongresszusát.
A parlament előtt Dudásék összefutottak a Tűzoltó utcai fegyveresekkel vala-mint a Corvinistákkal. A Tűzoltó utcaiak, Angyal István és Csongovai Per Olaf vezeté-sével Kádár János titkárságára mentek tárgyalni, a többiek Nagy Imréhez. A tárgyalá-sok délután hat óra táján kezdődtek. Nagy Imre kijött a terembe és kezet fogott minden-kivel. Ekkor Dudás átadta a felkelők követeléseit, a 25 pontba foglalt programot. A kö-vetelések főbb pontjai alapján a szovjet csapatok kivonásáról, az ENSZ-segítség igény-bevételéről, valamint a kormány ideiglenes összetételének kialakításáról akartak tár-gyalni. A tervezett ideiglenes kormányban a felkelők és a demokratikus pártok képvise-lői valamint Nagy Imre, Kádár János és Kovács Béla foglalnának helyet. Nagy erre a javaslatra azt felelte, hogy „a Minisztertanács határozata nélkül, erre nem válaszolhat, de a munkát azonnal el kell kezdeni.” Megegyeztek, hogy a forradalmárok és a kormány között létrejött tárgyalásról rádió-közleményt adnak ki, amelyben kijelentik, hogy az álláspontok közeledtek egymáshoz. Nagy Imre Dudásra és a tárgyaláson részt vevő fel-kelőkre bízta a rádió közlemény megfogalmazását. Elfoglaltságaira hivatkozva közölte a miniszterelnök, hogy ő most elmegy, de küld maga helyett magas rangú rendőrtiszteket, akikkel tovább tárgyalhatnak.
Nem sokkal később be is jött a szobába 10-12 rendőrtiszt, akik közül csak Oszkó Gyula rendőrezredes mutatkozott be. Oszkó azt mondta, hogy megalakították a rendőr-ség forradalmi tanácsát, s most meg kell beszélni a rend helyre állításának kérdéseit. Dudás azt javasolta, hogy Budapesten, a rend helyreállítása érdekében minden egyes rendőrjárőr egyenlő arányban rendőr és felkelő, illetve felkelő és katona személyekből álljon. Mivel ekkor a tanácskozáson résztvevő rendőrtisztek egyike kijelentette: „Buda-pesten horthysta és fasiszta elemek garázdálkodnak, akik terrorizálják, felakasztják az államvédelmi szervek munkatársait” – megegyezett Dudás Oszkóval, hogy leközöl egy cikket a „Függetlenség”-ben, amelyben felszólítja az ÁVH karhatalmistáit: jelenjenek meg a rendőrségen, ahol őrizetbe veszik őket; valamint felszólítja a felkelőket is, hogy amennyiben ők tartóztatnak le államvédelmiseket, azokat azonnal kísérjék a budapesti rendőrparancsnokság épületébe. A rendőrtisztekkel folytatott tárgyalás végére Márkus és Zimányi összeállították a rádiófelhívás szövegét, majd Nagy Imre is visszatért, aki átnézte és hibát talált benne: „A tárgyalások nem a kormánnyal, hanem a miniszterel-nökkel folytak.” A felhívást még aznap este 19.50 h. és 19.58 h-kor beolvasták a rá-dióban.
A tárgyalások után a miniszterelnök előszobájában Dudás megpillantotta Maléter Pált, amint éppen Tildy Zoltánnal beszélgetett. Maléter ezredest, Tildy javasla-tára Nagy Imre hívta meg a Parlamentbe. Dudás József ekkor megígéri Maléternek – most már személyesen, hogy másnap reggel 9-re átmennek a Kilián laktanyába, amint azt már 29-én Kovács Andráson keresztül megbeszélték. A találkozó célja a fegyveres felkelők egységes parancsnokságának, a Forradalmi Karhatalmi Bizottságnak a létreho-zása, amelyen így az MNFB is képviselteti magát.
A Nagy Imrével folytatott tárgyalás után – visszatérve a Szabad Nép székházba ¬Dudás tartott egy beszámolót a parlamenti megbeszélésről, a „Függetlenséget” szerkesz-tő munkatársainak – erre kihallgatásán így emlékszik vissza: „A kormánnyal kapcsolat-ban az volt az álláspontom, hogy Nagy Imre, Kádár János, Kovács Béla maradjon, a kormány többi tagjainak a helyére pedig a koalíciós pártok és a ˝forradalom˝ vezetőit kell megválasztani. Politikai nézeteimet pedig lényegében azzal foglaltam össze, hogy semmiféle reakciót, semmiféle kapitalista, vagy földesúri restaurációt nem tűrünk meg.”
Éjjel Kopácsi Sándor Budapest rendőrfőkapitánya, Münnich Ferenc pa-rancsára megpróbál behatolni a Szabad Nép-székházába, hogy visszafoglalja azt és le-tartóztassa Gimes Miklóst, Lőcsei Pált, Jónás Pált és Dudás Józsefet. Kopácsi nem akart fegyveres összetűzésbe keveredni, ezért még az előző napon, a Deáktéri BRFK épületé-ben tartott megbeszélésen megállapodott a Tűzoltó utcai forradalmárokkal, hogy csak színlelt összecsapást hajtanak végre, így a rendőrök visszavonulhatnak.
A Függetlenség első számának megjelenése után Benedek István (lásd fent: október 29.) bejött a szerkesztőségbe és felajánlotta szolgálatait. Ettől kezdve Du-dás egyik legközelebbi munkatársa lett, aki adminisztratív és szervezési kérdésekkel foglalkozott.


Október 31. szerda

Zimányi Tibor és Dudás József reggel 9-kor a Forradalmi Bizottmány képvisele-tében megjelenik a Kilián laktanyában. Maléter ekkor már nem volt ott, de meghagyta, hogy 11-re visszatér, ezért Dudás hátrahagyva Zimányit eltávozott. Később Zimányi beszámolt a laktanyában történtekről. Arról, hogy rögtön a gyűlés kezdetekor a Corvinisták vezetője Pongrátz Gergely és Maléter között botrány tört ki. Pongrátz azzal vádolta az ezredest, hogy a tűzszünet kihirdetéséig harcolt a felkelők ellen, s csak ké-sőbb a politikai fordulattal állt át. Pongrátz neki tulajdonította több Corvinista társuk halálát. Emiatt Maléter Pál helyett a Nemzetőrség főparancsnokának – azaz a felkelők, a rendőrség és a hadsereg együttes vezetőjének – Király Bélát jelölték. Helyettesévé Ko-pácsi Sándort. Király a Magyar Néphadsereg vezérőrnagya (koncepciós perében rangjá-tól megfosztották) volt, s a forradalom napjaiban szabadult ki a börtönből. A továbbiak-ban megállapodtak még, hogy november 3-ra összehívják a budapesti felkelők vezetőit a rendőrség központi épületébe a Deák téren.
A nap folyamán Nagy Imre miniszterelnök utasítására rehabilitálják Király Bé-lát, aki visszakapja vezérőrnagyi rendfokozatát és a Nemzetőrség főparancsnokává, va-lamint a főváros katonai parancsnokává, Maléter Pál ezredest a honvédelmi miniszter első helyettesévé, Kovács István vezérőrnagyot pedig a vezérkar főnökévé nevezik ki.
Zimányi Tibor beszámolóját követően Dudás a Függetlenség november 2-i szá-mában leközölt egy cikket, amelyben javasolja, hogy Magyarország honvédelmi minisz-terének Kopácsi ezredest, vezérkari főnöknek pedig Király vezérőrnagyot tegyék meg. Dudást saját bevallása szerint itt a következők vezették: „Először is nekem nem tetszett, hogy Maléter, aki 1948-ig Tildy személyes őrségének parancsnoka volt és a múltban horthysta tiszt volt, ő Tildyvel valamit kigondolt, amikor láttam őket a minisz-terelnökségen. Ebben én Tildy egy ravasz lépését láttam. Tildy helyzete ez időben bi-zonytalan volt, ugyanakkor Maléter azzal, hogy fegyveres harcot vezetett a szovjet csa-patok ellen, a Kilián laktanyában lévő katonáival, a felkelők szemében tekintélyt szer-zett. Ezen kívül sok röplapot terjesztettek a ˝forradalmi nemzeti bizottmány˝ nevében, amelyekben Maléter a szovjet csapatok elleni harcáért nemzeti hősnek nevezték. De mi tudtuk, hogy ezek a röplapok nem becsületes úton készültek.”
Zimányi mutatott egy ilyen röpcédulát Dudásnak, majd megpróbálták kideríteni, hogy kik gyárthatják ezeket, de senki sem tudott a keletkezésük körülményeiről. Du-dásék így jutottak arra a következtetésre, hogy nagy valószínűséggel Maléterék [Maléter és Tildy – kiemelés a szerző] vagy a hozzájuk közelálló csoportok valamelyike lehet a háttérben. – Véleményük szerint így szeretnék megtenni Malétert honvédelmi miniszternek, hogy ezzel Tildy helyzetét megerősítsék. A fentieken kívül október 31-én, vagy november 1-én, a szerkesztőségben felkeresi Dudást Arnoczky Pál százados, a Zrínyi Akadémia tisztje és megkérte, hogy közöljön le egy cikket, mi szerint a Katonai Akadémia Malétert akarja honvédelmi miniszternek – Dudás nem mondta meg a száza-dosnak, hogy ő valójában Kopácsit támogatja, hanem megíratta vele a cikket, és azt mondta, hogy majd leközlik.
Ugyanekkor megragadva az alkalmat kért Arnóczky századostól tíz tisztet a Zrí-nyi Akadémiáról, hogy segédkezzenek elszigetelni Kovács Andrást és fegyvereseit, akik sokat önkényeskedtek, garázdálkodtak – függetleníteni akarták magukat mindenkitől (Kovács egy 120 főnyi fegyveres felkelő csoportnak parancsolt. Ebből körülbelül 80 személy civil és 40 fő katona lehetett). Valamint a honvédség vegye át az épület bizto-sítását. Kovács András és „Feri bácsi” fegyveresei ÁVH-sokat és MDP-tagokat fognak el és vallatnak a Szabad Nép székházában. Dudás mérsékelni próbálja őket, de nem en-gedelmeskednek neki. Közben telefonon megállapodik Oszkó Gyulával, hogy az elfo-gott ÁVH-sokat a BM. ORK Jászai Mari téri épületébe kísérteti. Budkovszky Emánuel, a budai felkelők főparancsnoka a Fő utcai Katonai Börtönben értekezletet tart a budai felkelőcsoportok parancsnokainak. A II. kerületi Nemzeti Bizottmányt dr. Pásztor Ta-más és Szeredás Jenő képviselik. Este Dudás sajtótájékoztatót tart külföldi újságírók-nak, akiket Varsányi József újságíró hozott a Szabad Nép-székházba. Megbízzák Oiszter Antalt – akit Dudás még 1944-ből ismert – a Szikra Lapnyomda pénzügyi tevé-kenységének ellenőrzésével.
(November 1. csütörtök.) Megjelenik a Paraszt Függetlenség, Dudás lapjának vi-déki kiadása. Dudás megbízza dr. Kovács Zoltánt, hogy a II. kerületi fegyveres csopor-tokból másnapra szervezzen díszszemlét. (Nem kerül rá sor.) Arnóczky százados – mint azt az előző napon megígérte – 10 tiszttel megjelenik a Szabad Nép-székházban, de nem mer konfrontálódni Kovács András embereivel. Kovács kijelentette, hogy fegyvert is fog használni, ha a tisztek parancsnoksága alá akarják kényszeríteni. Szántó Rezső, Dudás doftanai kommunista rabtársa Kádár János megbízásából felkeresi, és engedélyt kér a Népszabadság kinyomtatására. Dudás örömmel beleegyezik, mert: „szabadság lesz, minden pártnak lesz helye” – mondja.
Hanna Adamiecka lengyel újságírónő a Szabad Nép-székház 506-os szobájából telex-összeköttetést (géptávíró) tart fenn Varsóval. Segítségére rendelték a székházban tartózkodó Szokol Róbert tizedest, aki öt társával még október 28-án érkezett azzal a céllal, hogy itt kinyomtassák alakulatuk 10 pontos követelését. (Mindezt ezrede pa-rancsnok helyettesének, Bocskay Imrének engedélyével, aki ekkor már a Katona Tanács tagja volt.) Október 29-én érkezett a székházba – ugyan ettől az alakulattól – Andrási Gyula őrmester és Haraszti hadnagy, akik segédkeztek az újságírónőnek gépbe diktálni a Dudásféle újság teljes terjedelmét, hogy az eljuthasson Varsóba.
Dr. Kovács Zoltán ismerősét Seifert Tibort gépkocsioszlop-parancsnoknak és a II. kerületi fegyveresek parancsnokának nevezi ki. Seifert a következő napokban irányí-tása alá vonja a Széna téri és Maros utcai felkelőket, a Bem laktanya és a Tárogató út katonai alakulatait, valamint a Bimbó úti kerületi rendőrkapitányságot. Később csatla-kozik a Budai Nagy Antal laktanya is (300 fő, 25 ágyú). Seifert a gépkocsioszlop-parancsnoki tisztséget sógorára, Kósa Gyulára ruházza át. Seifert kérésére Budkovszky a III. kerület fegyvereseit is az ő parancsnoksága alá rendeli.
(A külügyminisztérium elleni támadás, november 2. péntek.) Reggel Kiss Jenő százados – aki az előző nap csatlakozott a Szabad Nép-székház felkelőihez és a forrada-lom előtt a II. karhatalmi ezred 2. századának beosztottja volt – két gépkocsival elhajt Dudásért a Hűvösvölgybe. Visszafelé a Margit körúti fogház érintésével a Szabad Nép-székházba jönnek.
Illés Jenő, a Külügyminisztérium (KM) Munkástanácsának tagja telefonon jelen-ti a II. kerületi Nemzeti Bizottmánynak és Féja Gézának (a Petőfi Párt irányító testüle-tének a tagja és az „Új Magyarország” című újság szerkesztője) hogy magukat ÁVH –soknak nevező személyek titkos iratokat akarnak elvinni az épületből.
Dr. Kovács Zoltán magához rendeli Seifert Tibort a II. kerületi Nemzeti Forra-dalmi Bizottmány katonai parancsnokát és saját hatáskörben – de Dudásnak, mint az MNFB elnökének a nevében – kinevezi tartalékos tizedesből alezredessé (A kinevezésre valószínűleg azért volt szükség, mert Seifertnek őrnagy beosztottjai is voltak.). A kine-vezési okmányt, mint az MNFB tagja írja alá. A gyorsan kinevezett alezredest elküldi a KM –be, hogy tisztázza a helyzetet. Seifert telefonon kirendel 3 szakasznyi (70-80 fő) Széna téri felkelőt, azzal az indokkal, hogy a KM-be 100 ÁVH-s fészkelte be magát. A felkelőcsoport vezetője, Mészáros főhadnagy megszállja az épületet. Egy szakaszt kívül, a KM Bem téri oldalán helyez el, és megparancsolja, hogy ha lövéseket hallanak, nyis-sanak tüzet. A felkelők terrorizálják a KM tisztviselőit, feldúlják a hivatali helyiségeket – államvédelmiseket keresnek.
Kalmár alezredes, a KM katonai összekötője telefonon segítséget kér a Had-ügyminisztériumból (HM). Megjelenik Zólomy László ezredes két tiszt kíséretében (egyikük Bohus Lajos százados). Zólomy sorakozót rendel el, miközben a felkelők ki-sebb csoportjai folytatják a kutatást. Három lövést adnak le a személyzeti osztály ajtaját védő vasrács zárjára. A kinti biztosító szakasz vaktában tüzet nyit az épületre. A lövöl-dözés mintegy 15 percig tart, személyi sérülés nem történik, de az anyagi kár jelentős. A felkelők felsorakoznak, Zólomy telefonon jelentést ad Király Bélának. Azt a parancsot kapja, hogy fegyverezze le őket, amit a kiéleződött helyzetben nem tud végrehajtani. Király a helyszínre siet, lelépteti a felkelőket és letartóztatja az időközben megérkező Seifertet és kísérőjét. Mivel Seifert alezredesi kinevezésén Dudás aláírása is szerepel, Király behívatja Dudást a HM-be és letartóztatja.
Király Béla szembesíti Dudást Seiferttel és bebizonyosodik, hogy nem ismerik egymást. A Seiferttől elvett kinevezést Király úgy mutatta meg Dudásnak, hogy közben letakarta a középső részét, amelyen Seifert neve állt. Így csak annyi volt látható, hogy Dudás József nevében van kiadva és az MNFB nevében dr. Kovács írta alá. Király meggyőződött így arról, hogy a KM elleni akció Dudás tudta nélkül történt, s mindezért dr. Kovács Zoltánt terheli a felelősség. Király elrendeli dr. Kovács letartóztatását. Seiferttel együtt átkísérteti a Fő utcai Katonai Börtönbe. Király Béla megosztja gyanak-vását Dudással, hogy szerinte elképzelhető Kovács András áll a háttérben. Megígéri, hogy saját maga fog ennek utána járni. Dudás felhasználja az alkalmat és megemlíti, hogy Kovács Andrást jó lenne legalább addig letartóztatni, amíg hoznak pár tisztet a Zrínyi Akadémiáról a csoport megerősítésére és új vezetőt nem neveznek ki.
November 3-ra volt meghirdetve a rendőrség Deák téri épületében a Nemzetőr-ség megszervezésének gyűlése, ahová Dudás már az új parancsnokokat akarja elküldeni. Király vezérőrnagy helyeselte ezt és személyesen írt egy parancsot, amelynek értelmé-ben Kovács Andrásnak egy ávós letartóztatottat kellett elvinnie a Fő utcai börtönbe. A parancsot Dudás felesége Király Béla szobájából telefonon közölte Kováccsal. Ő eleinte nem értette, hogy miért neki kell bekísérnie és ráadásul a rendőrség helyett a börtönbe a foglyot. Húzódozott az utasítás teljesítésétől, de mivel Dudásnétól nem tudott meg töb-bet, csak azt: megkérték, olvassa fel a parancsot, Kovács eleget tett a vezérőrnagy utasí-tásának. Elszállította a Fő utcába a letartóztatottat, ahol őt-magát is letartóztatták, de másnap kiengedték.
Spielmann Tibor 83 puskát, 5 géppisztolyt, néhány pisztolyt és nagy mennyiségű lőszert vesz át a BM ORK Jászai Mari téri épületében. A lebonyolításban részt vesz Sárkány András rendőr százados. A fegyvereket szétosztják a Szabad Nép-székház fel-kelői között. Ekkor Dudás összehívja a székház fegyvereseit és közli velük, hogy nagy a fegyelmezetlenség, ezért össze kell írni a fegyvereket személy szerint: kinél, milyen típusú és számozású található. Továbbá az őrség megszervezése miatt, a kisebb csopor-tokat Márton Gyula vezetésével szakaszokká alakították át. A „Szabad Népben” így 15 szakasz alakult ki (A fentiekben említett „Feri bácsi” a kialakított szakaszok egyikének volt a parancsnoka.). Arnóczky százados ismét felkereste Dudást a szerkesztőségben, hogy megkérje, közöljenek le egy cikket, amelyben tiltakoznak az akadémia parancsno-kának Márton ezredesnek a leváltása ellen. Dudás ez alkalommal ismét segítséget kért Arnóczkyn keresztül Márton ezredestől Kovács András eltávolítása vagy valamilyen formában való felügyelet alá helyezése végett.
(November 3. szombat.) Ellenőrzik az elmúlt nap folyamán kiosztott fegyverek sorozatszámát és Kopácsi aláírásával, a rendben talált lőfegyverekhez fegyverviselési engedélyt osztanak ki. A Nemzeti Bankból telefonálnak Benedek Istvánnak, aki Dudás megbízásából a székházban található Szikra Lapnyomdát irányítja, hogy a Szabad Nép „jogutódjaként” felvehetik a volt pártlap számára elkülönített 500.000 Ft-ot. Dudás megbízó levelével Benedek Spielmann Tibort és Csabai Józsefet küldi a pénzért. Az elismervényről hiányzik a pénzügyminiszter-helyettes aláírása, ezért a bank megtagadja az összeg kiadását. Azt tanácsolják Csabainak (Csabai hátrahagyva Spielmannt maga intézkedett), hogy a Minisztertanács elnökségétől kérjen engedélyt a pénz felvételére. Spielmann és Csabai a Parlamenthez mennek az aláírásért. Spielmann kint marad. Csa-bait a Minisztertanácstól Kopácsihoz küldték, aki elvette a megbízólevelet, s közölte, hogy a pénzt csak azután kapják majd meg, ha beszélt már Dudás Józseffel. Spielmann megtudja, hogy Csabait letartóztatták. és visszamegy a székházba jelenteni Dudásnak, hogy a megbízatást nem tudták teljesíteni.
Dudás felhasználva, hogy Kovács Andrást az előző napon letartóztatták, elment az Ideiglenes Karhatalmi Bizottság ülésére (Deák tér, BRFK). Ott már gyülekeztek a forradalmi csoportok vezetői. Angyal István és Csongovai Per Olaf a Tűzoltó utcából, Bárány János és Mertz László a Tompa – Ráday utcából, Nickelsburg László a Baross térről, Szabó János (Szabó „bácsi”) a Széna térről, Iván Kovács László, Antalóczy Sán-dor, Bornemissza Tibor és Pongrátz Ödön a Corvin közből, valamint „Csike” a Wesse-lényi utca parancsnoka.
A gyűlésre magával hozta Dudás a Kovács csoportjába tartozó testőrét, Batkai Imre diákot, akit a Nemzetőrség tanácsába akart bejuttatni, ami később sikerült is. Ek-kor választották meg Király Béla vezérőrnagyot a nemzetőrség főparancsnokává és he-lyettesévé Kopácsi Sándor rendőr ezredest. (A gyűlés érdekessége, hogy a megválasz-tott Király Bélát Nagy Imre október 31-én – mint azt említettem – már egyszer kinevez-te a Nemzetőrség főparancsnokának – a szerző) Megalakult a Nemzetőrség Főparancs-noksága. Megválasztották a 10 fős Operatív Bizottságot, amelynek vezetője Király Bé-la. Tagjai: Antalóczy Sándor (Corvin köz), Iván Kovács László (Práter utca), Sillay Ru-dolf (Széna tér – Maros utca), Csongovai Per Olaf (IX. kerület), Drabál Ferenc (Wesse-lényi utca – Almássy tér), Kiss István rendőr alezredes (a rendőrség képviseletében), Marián István alezredes (Műegyetem), Batkai Imre (Szabad Nép-székház) és a HM képviselője, akinek a kijelölésére később került sor. A gyűlés közben érkezett meg Márton Gyula „Nagy törzsőrmesterrel”. Márton hangosan kijelentette, hogy ők ismét Kovács Andrást választották meg parancsnoknak és semmiféle más parancsnokot nem fogadnak el.
Dudás terve, hogy konszolidálja a csoportot nem sikerült. Kovács így pár percen belül az elnökségbe jött és Király Béla Dudás jelenlétében megígérte, hogy a rádión keresztül közlik: Kovács Andrást csoportja ismételten megválasztotta parancsnokának – Dudás érzése szerint Kovács valamilyen módon Király Béla útján szabadult ki a bör-tönből.
A „nemzeti bizottmányosok” tiltakoztak Dudás előző napi letartóztatása végett, akit Király Béla vett őrizetbe a Külügyminisztérium elleni támadás miatt. Angyal István – aki már október 30-án a Parlamentnél sem szimpatizált Dudással, most élesen támad-ta. Egyrészt úgy tudta, hogy a Nemzeti Bankból egy vagy kétmillió forintot tulajdonítot-tak el, másrészt az erősen baloldali Angyal a „Magyar Függetlenséget” fasiszta újság-nak minősítette. Dudás szabadon bocsátásáért Királyt is felelősségre vonta. Aki erre azt válaszolta, hogy ő ezt a kormány kívánságára tette.
Az elhangzottak után a Dudás-csoportot ki akarják zárni a Bizottságból. Ennek elkerülésére Kovács András, „Nagy őrmester” és Márton Gyula leváltottnak minősítik Dudást, és kijelentik, hogy az új parancsnok Kovács András. Király Béla tudomásul veszi a döntést. Említésre méltó, hogy a jelenlévő Kopácsi Sándor, aki tudta mi is tör-tént valójában a Nemzeti Bankból Dudásék által felvenni kívánt pénzzel, meg sem pró-bálja rendezni a helyzetet. Király Béla, aki még az előző nap szövetkezik Dudással Ko-vács András ártalmatlanításában, most valamilyen okból Kovácsot támogatja – a szer-ző]
Este felolvasták Nagy Imre felhívását (nem tudni, hogy a felhívás röplapról vagy esetleg a rádióból hangzott-e el), amelyben a szovjet csapatokkal szembeni védekezésre szólította fel a nemzetet. Dudás ezt úgy értelmezte, hogy megfelelő ellenállást kell tanú-sítani az oroszokkal szemben. Ki is adta a parancsot fegyvereseinek, hogy sürgősen kezdjék el a barikádok és torlaszok építését a Szabad Nép-székház körül. „Mi –eleveníti fel a történteket vallomásában Dudás – fegyveres harcot akartunk vívni a szovjet csapa-tok ellen.”
Később Arnóczky százados telefonon Márton András ezredessel való találkozás-ra invitálja Dudást a Zrínyi Akadémiára. Miután feleségével átment, Márton ezredes saját szobájában fogadta egy alezredes jelenlétében, akinek hiányzott a bal keze. Meg-hallgatta Kovács Andrást illető kérését és megígérte, hogy segít, de előbb el kell mennie a Honvédelmi Minisztériumba. Javasolta, hogy addig az akadémia katonatanácsával is ismertesse kérését. Dudás ezt meg is tette. A katonatanács egyik tagja, egy fiatal tiszt kijelentette, hogy ő ismeri Kovács Andrást, egy házban lakik vele és tudja, hogy azért haragszik az ÁVH –sokra, mert apját letartóztatták és a börtönben a kezük alatt meg-halt. Elhatározták, hogy meghívják Kovácsot az akadémiára tárgyalni. Felhívták tele-fonon, de Kovács nem vállalta a találkozást. Nem sokkal később bejött a terembe a már említett félkezű alezredes és közölte, hogy Márton ezredes a Honvédelmi Minisztéri-umból azt a parancsot adta, hogy tartóztassák le Dudást. Egy órát ülhetett őrizet alatt az egyik szobában, majd bejött hozzá Arnóczky és közölte, hogy Márton ezredes visszatért a minisztériumból és nem tud az egész letartóztatási ügyről semmit. Személyesen bo-csánatot is kért Dudástól, azután elengedte. Ismét megállapodnak Kovács András letartóztatásáról.
(A szovjet intervenció, november 4. vasárnap.) Dudás és felesége Márton ezre-destől hajnali 6-7 óra körül érkezik vissza a székházba. Az egyik terembe rögtön össze-hívatta a parancsnokokat, ide Kiss Jenőt és társait is bekérette. Megbeszélték az orosz támadás elleni védekezés teendőit: azt, hogy fel kell gyorsítani a barikádok építését, amelybe a civil lakosságot is be kell vonni. A barikádok helyét térképen is berajzolták. Továbbá fegyvereket kell még beszerezni és szétosztani, valamint benzines üvegeket készíteni. A feladatok ismertetése közben folyamatosan jelölte ki a felügyeletükért fele-lős személyeket. Dudás Kovács László századost, aki még Kiss Jenővel érkezett a szék-házba, elküldte Márton ezredeshez a Zrínyi Akadémiára fegyverekért.
Később Kopácsi Sándorral beszél telefonon, aki meggyőzi az ellenállás értel-metlenségéről: „…reggel felhívtam Kopácsi Sándort kitisztázni a helyzetet, s elmond-tam neki mi a helyzet a mi részlegünkön. Kopácsi azt mondta, hogy a szovjet hadsereg túlereje miatt ők nem folytatnak fegyveres harcot. Ezért javasolta a barikádok szétsze-dését és azt, hogy ne lőjünk a szovjet katonákra.” Lebontatja a barikádokat, és meg-tiltja a forradalmároknak, hogy felvegyék a harcot. Emiatt összekülönbözik Kovács Andrással, aki fenyegetően lép fel vele szemben, ezért öt fegyveres és felesége kíséreté-ben átment a Sztálin-úti MÁV központi épületébe, ahol az egész napot töltötte – várva a helyzet további alakulását.
Estefelé Kovács András a székház egyik szobájában előbb két orosz katonát, majd két civilt – egy államügyészt és egy ÁVH -s főhadnagyot – hallgat ki. (Akiket – amint arról Sztanojev Gábor és Vuics Sándor tanúvallomása beszámol – később holtan találtak a Corvin Áruház előtt.) A MÁV épületében 20 és 21 óra körül Márton Gyula letartóztatja és visszakíséri a Szabad Nép-székházba Dudást. Kovács András kihallgatja arról, hogy miért is árulta el őket azzal, hogy kiadta a barikádok lerombolásáról, vala-mint a szovjetekkel szembeni ellenállás beszüntetéséről szóló parancsot. Ez idő alatt Dudást meg is bilincselték. Kovács továbbra is őrizetben tartja Dudást, ennek ellenére azonban engedélyezi, hogy tovább folytassa politikai és lapszerkesztői tevékenységét, de az ő felügyelete alatt és a székház elhagyása nélkül – tulajdonképpen házi őrizetben. Dudás erre azt válaszolta, hogy „kényszerrel nem lehet dolgozni”. Kovács bezáratta és őriztette az épület egyik szobájában – mondván emellett: „majd meglátod, mit fogok veled csinálni”.
Kovács András fegyveresei tüzet nyitnak a Rákóczi úton elhaladó szovjet tan-kokra. Viszonzásul a székházat több belövés érte. Ekkor Dudást az épület I. emeleti szobájában tartották fogva. Az egyik belövés miatt az ajtó bevágódott és a légnyomás megsebesítette a bent tartózkodó Dudást. Kovács és csapata őrséget hagyva hátra eltá-vozik az épületből. Éjfél felé a csoport egyik fele átmegy a VII. kerületi Párt Bizottság épületébe, a másik az éjjel-nappali közértbe. Dudást és feleségét egy honvéd hadnagy és fegyveresei, viszi ki a székházból. A hadnagy ismeri a jelszót: „Feri bácsi és bá-ránykák”.
A Rökk Szilárd utcai kapun kilépve áthaladtak az úttesten és a Corvin Áruház-nak a Szabad Nép Székháza felöli kapuján mentek be. Az áruház másik oldalán, ahol kijöttek, már látható volt, hogy szemben a Rókus kórház falához támasztva áll egy hosz-szú, összecsukható létra. Ezen a létrán keresztül jutottak az épületbe. Mindez november 4-ről 5-re virradóan történt. Bemászva a Rókus kórházba, abba a terembe jutottak, ahol a különböző főző-műszereket tartották. Amint bejutottak az épületbe, a kíséretet biztosí-tó katonák visszafordultak. Az ügyeletes orvos csak másnap rendelt, így a főző szobá-ban várták meg a reggelt. Másnap megvizsgálták és ellátták: kezelték a torkát és kötést raktak a fejére, majd felvették a fül-orr-gégészeti osztályra. Mivel az osztály helyiségei a Rákóczi út felé néztek, leköltöztették az egészet az óvóhelyre. A rossz körülmények miatt november 8-án dél felé, saját maga hagyja el a Rókust.
(Az intervenció után.) Dudás feleségével a MÁV-korházba (VI. Rudas László u.111.) megy, ahol felveszik fekvő betegnek és november 19-ig tovább kezelik. Miköz-ben Dudás József a korházban fekszik, felesége néhány ismerősükkel találkozik a vá-rosban.
November 10. környékén Gábori Ernővel (helyesen: Gábori György), aki fi-gyelmezteti, hogy a férjét keresik, ezért bújjon el, vagy ha külföldre akar szökni, akkor mindenképp értesítse őt. Tizedike után Dudásné Miklós Lászlóval is összefutott, akivel férje még 1950-ben a recski internáló táborban ismerkedett meg. Miklós sértetten nyi-latkozott arról, hogy Dudás nem fogadta a környezetébe, s ezzel a magyar forradalom sorsát rontotta meg, pedig segíthetett volna szervezni a forradalmi erőket, mert igen sok tiszt barátja van. November 12. környékén az asszony találkozik Varsányi József újság-íróval – ő volt az, aki annak idején a Szabad Nép székházba vitte a külföldi újságírókat. Férje kérésére még Varsányi lakására is elment, aki megígérte, hogy segít eljuttatni a külföldi sajtó részére egy tiltakozó nyilatkozatot, amelyben Dudás cáfolja az ellene ter-jesztett álhíreket – mint például azt, hogy bankrabló. November 12-e után találkozott Dudás Józsefné Csabai József rajzolóval, aki a felkelés ideje alatt a szerkesztőség épüle-tében férje technikai munkatársa volt. Csabai e találkozás alkalmával elmesélte, hogy „Spigellel” (itt valószínűleg Spielmannról van szó – a szerző), aki szintén technikai munkatárs volt, elmentek a Nemzeti Bankba, hogy felvegyék a pénzt (lásd fent: novem-ber 3.). Dudás a kórházban ekkor tudja meg, feleségén keresztül Csabaitól, hogy végül is mi történt a Nemzeti Bankba küldött megbízólevéllel.
Amíg Dudás korházban feküdt (november 4-19.), felesége a következőkben se-gédkezett a már említetteken kívül: egyrészt november 10-én igyekezett kapcsolatot teremteni az Író és Diák Szövetségekkel. Meg kellett volna tudnia, hogy milyen munkát végeznek, és hogyan lehet felvenni velük a kapcsolatot – ez nem sikerült. Másrészt Du-dás szeretett volna telefonos összeköttetésbe kerülni Csorba Jánossal és Németh Imré-vel, a Kisgazda Párt szervezőbizottságának tagjaival. Rajtuk keresztül akarta megtudni, hogy letartóztatták-e Kovács Bélát, mert úgy ő is számíthat a letartóztatásra. Csorbát nem sikerült elérni, mert beteg volt, de Némethet igen – ő azt válaszolta, hogy Kovács Bélát még nem tartóztatták le.
„Csorba János ügyvédet 1944-től ismertem, az antifasiszta szervezetből – vallja december 1-i kihallgatásán. 1946-ig ő volt Budapest polgármestere. Kb. 1951-ben vagy kitelepítették őt, vagy saját maga utazott el és kb. egy éve tért vissza. 1956 augusztusá-ban találkoztam vele véletlenül a Pilvax kávéházban. Ebben a kávéházban, ahogy közöl-te velem Németh Imre egy hónapban kétszer keddi napon rendszeresen találkoztak a Kisgazda Párt volt vezetői. Ide hívott meg engem Németh Imre, aki a városi Tanácsnál dolgozott. Németh Imrét 1945-től ismerem, én vele együtt a Budapesti Törvényhatósági Bizottság Kisgazdapárti frakciójának voltam tagja. Németh Imrét én 9 éve nem láttam, s véletlenül találkoztam vele 1956. augusztusában a Moszkva téren. Ahogy ott elkezdtem vele beszélni e találkozás során, akkor javasolta, hogy menjek el a Pilvax kávéházba.” – kiemelés a szerzőtől .
A Kisgazda Párt vezetőivel tartott kapcsolatai többször felmerülnek a későbbi kihallgatások alkalmával. Ha ezek nem is voltak olyan mélyek, mint ezt kihallgatói látni vélték, mindenképp meghatározóak. Erről tanúskodik 1956. december 29-i vallomásá-nak alábbi pár sora. A kihallgató tiszt kérdésére, hogy „Kisgazda párti vezetőkkel ké-sőbb sem folytatott politikai jellegű megbeszéléseket? – a válasz: „De igen. Később ok-tóber 23-a után valóban volt megbeszélésem Kovács Bélával és Csorba Jánossal, ami-kor a Nagy Imre kormány átalakításáról tárgyaltunk.”
(Szabadlábon elítélve, a szovjetek „tanácsai”…) Dudás József nejével november 19-én távozik el a kórházból. Felesége nővéréhez Horváth Sárához és férjéhez Kostyál Kálmánhoz mennek (Kostyálék a Rákóczi út és a Múzeum Körút sarkán laktak). Dudás saját bevallása szerint azért jöttek ide, mert így maradhattak a legközelebb a kórházhoz. (Már a kórházban kiderült, hogy keresik, ezért valószínűleg érezte, hogy sem ott, sem otthon nem lett volna ideje és lehetősége felmérni a történteket. Olyan helyre volt tehát szüksége, ahol egy-két napig szabadon gondolkodhat. – a szerző) Előzetes egyeztetés nélkül 19-én 17 óra táján érkeztek meg Kostyálékhoz. Elmondták, hogy csak egy vagy két napot maradnának, azt is a MÁV kórház közelsége miatt. Kálmán és felesége ebbe bele is egyezett, pedig már régóta nem tartottak jó viszonyt.
Feleségével együtt megkapták Kostyálék gyermekének szobáját, amelynek abla-ka a Rákóczi útra nyílott. A berendezéshez tartozott egy kisebb méretű heverő, amelyet székekkel toldottak meg, hogy mind a ketten elférjenek rajta. Az előszobában vagy a konyhában étkeztek. Dudás sógorától telefonon kapcsolatokat keres. Még 21-én délelőtt beszél Bodnár István íróval, akitől meg tudja a november 2-án lezajlott Külügyminisz-térium elleni akció körülményeit. Sikerül elérnie Varsányi Józsefet, aki arról értesíti, hogy Kádár János november 21-re összehívta a parlamentbe a munkástanácsok és nem-zeti bizottságok képviselőit és Dudást is várja. A megbeszéltek egy időpontot 21-én 11.15-re a Tanács körút – Dohány utca sarkán. Mielőtt a Parlamentbe indulna, átadja feleségének a páncélszekrény kulcsait (valószínűleg a Szabad Nép Székházban – a szer-ző) és elbúcsúzik. Meghagyja nejének, hogy amennyiben két órán belül nem térne visz-sza, hívja fel telefonon az Írószövetséget, az Újságíró Szövetséget és „Bobrovicsot” (személye jelenleg még ismeretlen), hogy őt letartóztatták. Dudást Varsányi a megbe-szélt időben és helyen felveszi az autójába, és a Parlamentbe hajtanak. Az épület elő-csarnokában szovjet elhárító tisztek letartóztatják és a Fő utcai Katonai Börtönbe szállít-ják Dudás Józsefet a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány vezetőjét.
A november 1-én Moszkvába távozó Münnich Ferenc, Bata István és Kádár Já-nos, másnap részt vesz az SZKP KB velük kibővített ülésén, ahol beszámolnak a ma-gyarországi helyzetről. Kádár értékelésében már ekkor megemlíti Dudást, mint a fegy-veres csoportok vezetőjét: „Az értelmiség van az élen, az ellenzékiek: Nagy hívei, a fegyveres csoportok élén: párttagok, Dudás: mérnök.”
Még jóval Dudás József letartóztatása előtt november 12-én, M. Szuszlov és A. Arisztov már beszámol Moszkvának – szigorúan titkos számjel táviratban – arról, hogy:
„3. Kádár elvtárs felvetette azt a kérdést, hogy a mi katonai hatóságaink és ál-lambiztonsági szerveink vonalán vidéken olyan emberek kerülnek letartóztatásba, akik nem ellenségek, mindössze politikailag ingatagnak bizonyultak. Kádár elvtárs vélemé-nye szerint e kérdésben igen óvatosan kell eljárni. A felkelés valódi szervezőit kell megkeresni, elsősorban Budapesten. Sajnos, az olyan emberek, mint Király Béla tábor-nok, vagy Dudás József, az úgynevezett nemzeti forradalmi bizottság elnöke és más hasonlók egyenlőre bujkálnak. Kádár elvtárs kérte, hogy ezt a kérdést beszéljük meg Szerov elvtárssal.”
Nem sokkal később november 26-án a Malenkov vezette szovjet delegáció „tanácsot ad” a magyar vezetésnek a felelősségre vonás szükséges és elégséges elvárá-sairól, amiről külön vonalon rögtön értesíti az SZKP Központi Bizottságát (KB): „Be-széltünk Kádár elvtárssal annak szükségességéről is, hogy az állam ellenes felkelés mi-att letartóztatottak közül minél előbb ki kell választani 5-7 embert, akiket – az ellenfor-radalom elrettentése és az országon belüli minél gyorsabb rendteremtés érdekében el kell ítélni és agyon kell lőni,…. Kádár elvtárs egyetértett javaslatunkkal, azt mondta, hogy ezt okvetlenül meg kell tenni.
A delegáció november 30-án már az eljárás módjának egyeztetéséről számol be az SZKP KB-nak: „Kifejtettük Kádár és Münnich elvtársnak elképzeléseinket egy köz-társasági forradalmi katonai népbíróság megalakításáról. A magyar elvtársak kitartanak amellett, hogy ezt az intézkedést a hadbíróságon keresztül kell megtenni, a Magyaror-szágon érvényben lévő törvények szerint. A hadbíróságnak joga van gyorsan határozatot hozni, s az elkövetett bűnökért kimondhatja a legsúlyosabb büntetést; polgári személyek esetében az akasztást, katonáknál az agyonlövést. Kádár és Münnich elvtárs azt mondta, hogy egy forradalmi katonai népbíróság megalakításához új törvény meghozatalára van szükség, ám ezt jelenleg megnehezíti, hogy a törvényt jóváhagyó elnöki tanács létszáma koránt sem teljes. Véleményük szerint amennyiben a törvényt egy személyben Dobi István elvtárs fogadja el, ez a meglévő alkotmányos normák megsértését jelenti, amelyet mind Dobi Istvánnak, mind az elnöki tanácsnak bűnül róhatnak fel.”
Kádárék, mint azt az előbb említett dokumentum részlet mutatja, már most fél-nek az elkövetkezendőkben az SZKP-ben vagy ennek folyamán az MSZMP-ben esetle-gesen bekövetkező politikai erővonalak megváltozásától – attól, hogy a később hata-lomra kerülő pártelit, saját „kezeinek tisztára mosása” céljából őket fogja elítélni a for-radalom megtorlásának törvénytelenségei miatt. Félelmük nem volt alaptalan: annak idején Rákosiék is Péter Gábort vették elő, amikor bűnbak kellett a törvénytelensé-gek igazolására. S most ők is – visszatérve a régi stratégiához – a „Rákosi-Gerő klikk” hibáiról és a Nagy Imre vezette csoport működéséről beszélnek. Mintha mindez úgy vezetett volna a forradalom kirobbanásához, hogy eközben nekik „be sem sározódott a kezük”. Mindenképp olyan testületre volt tehát szükség, amely formailag törvényes, gyorsan hozhat halálos ítéletet és a közvélemény előtt is tekintéllyel rendelkezik. Ez lett a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Katonai Kollégiuma.
Kádár és Münnich Szerovval közösen választották ki azt a 6-8 főt, akiket első-ként állítottak bíróság elé. Ezáltal került rögtön Dudás József, Szabó János és Zólomy László neve előtérbe. A többiekről csak általánosságban – „(…), kommunistákat tartóz-tattak le és lőttek agyon.”, vagy „(…), akik közvetlenül részt vettek az állampolgárokkal szembeni kegyetlenkedésekben és kivégzésekben.” – esett szó.
Az említettek alapján arra következtethetünk, hogy a szovjetek a magyar pártve-zetésre bízták ugyan a gyorsan kivégzendők, az illegitim hatalmat kompromittálók név-sorának összeállítását, de a Szerov elvtárssal való „egyeztetés” ténye mégis arra utal, hogy mindezt erős szovjet védnökség alatt tették. Kádár és Münnich Moszkva iránti hűsége igazolásául ennek gyorsan eleget is tett. Mivel Nagyékkal kapcsolatban ekkor még nem született döntés, olyan bűnbak kellett, aki számottevő információval rendelke-zett a frissiben párt- és ország vezetőjévé avanzsált Kádár forradalom alatti politikai manővereiről, valamint, ami még ennél is meghatározóbb: a Nagy Imre vezette kor-mányt is csak feltételekkel – a forradalmi vezetők bevonásával és ideiglenes jelleggel – ismerte el. Dudás, mint az MNFB elnöke és a Függetlenség című forradalmi napilap szerkesztője ennek tökéletesen megfelelt. Az MNFB létrehozásával így egy olyan külön alternatívát alkotott, amely a szovjet befolyású pártállami diktatúra vagy annak javított változatai helyett a demokratikus pluralizmusra épített.
„A hadbíróság elé állítandó személyek nyomozati dokumentumait most állítják össze. Ehhez 2-3 napra van szükség, amelyet követően a nyomozati ügyet és a terhelő záradékokat átadják a hadbíróságnak.” – fogalmaz a Moszkvába küldött szigorúan titkos jelentés.

(A Megtorlás első pere, szándékok és vallatás.) A Dudás – Szabó per jogi lefoly-tatásának ismertetésével e fejezet nem foglalkozik részletesebben, mivel ezt Jobbágyi Gábor már megtette, az „Ez itt a vértanuk vére” című kötetében. Az eljárás jogi ellent-mondásai helyett, így inkább a történeti összefüggések kerülnek előtérbe. Elöljáróban mégis fontosnak érzem Jobbágyi két megállapítását közölni a perre vonatkozóan, ame-lyek a történeti értékelés alapkövei:”…példátlan a világ jogtörténetében, hogy egy ren-des eljárás a nyomozás elrendelésétől számított 2 hónapon belül eljusson 2 halálos íté-let végrehajtásáig. A Dudás – Szabó-ügyben a rejtélyek első nagy, jóformán megoldha-tatlan csoportját az eljárási cselekményeknek hihetetlenül nagy gyorsasága, egymásra torlódása és az ebből adódó összevisszaság jellemzi.”
A parlamentben történt letartóztatása napjától (november 21.), Dudás Józsefet a szovjetek önállóan hallgatják ki. Egyetlen kihallgatási jegyzőkönyvön sincs feltüntetve a kihallgató tiszt neve. November 22-én letartóztatóinak utasítására egy felhívást szer-keszt a termelőmunka megindítása érdekében. A szovjetek kihallgatásairól egy részt a Tárgyalási jegyzőkönyv, másrészt a tolmács jelenléte tanúskodik. A későbbiekben a vallomások felvételénél a tolmács hiánya arra enged következtetni, hogy a magyar ható-ságok önállóan folytatják az eljárást.
Az iratanyag tanúsága szerint a november 21-én letartóztatott Dudást (a per I. rendű vádlottját) először csak november 23-án, napokkal letartóztatása után hallgatják ki. Jogosan felmerülhet a kérdés, hogy miért e kétnapos várakozás. Vele ellentétben a per II. rendű vádlottját, Szabó Jánost a Széna téri fegyveresek vezetőjét, letartóztatása napjától (november 19.) folyamatosan vallatják.
Források hiányában a fenti kérdésre kétféle feltételezett válasz adható: 1. a vizs-gálati- és peranyagban azért nem szerepel Dudás november 23. előtti kihallgatási jegy-zőkönyve, mert azt fel sem vették – tehát csak szóban történt, lejegyzés nélkül. / 2. A magyar nyomozati szervek nem tartottak igényt a szovjetek által felvett jegyzőkönyvek anyagára, hiszen az egész kihallgatási procedúrát november 23-tól elölről kezdhették. Könnyebb volt így megőrizni (a letartóztatástól az ítélethirdetésig) az ügy kronológiai rendjét. Körülményesebb lett volna utólag beilleszteni a szovjetek által „felvett” jegy-zőkönyveket (ha voltak) az iratanyagba, úgy hogy a nyomozás, az előzetes letartóztatás, valamint a terheltként való felelősségre vonás elrendeléséről, Dudás letartóztatásának napján (november 21.), egyszerre kelt határozat.
„Szabó bácsi” esetében, a vizsgálati anyag pikantériája, hogy nem igazán foglal-koztak az olyan formai feltételekkel, mint a nyomozati anyag ügyrendje. Ez esetben, előbb történt Szabó János letartóztatása és első kihallgatása, mint az erre felhatalmazó határozatok.
Összefoglalva tehát a fentieket: 1956. november 19-én letartóztatják a magyar nyomozó hatóságokat „segítő” szovjet katonai szervek, Szabó Jánost, a Szénatériek pa-rancsnokát és ki is hallgatják, majd ugyan ezt a kihallgatást magyarul, gépelve megis-métlik november 21-én a Politikai Nyomozó Főosztályon. Két nappal ezután novem-ber 21-én a Parlamentbe csalt Dudás Józsefet is őrizetbe veszik. Még a nap folyamán (november 21.) megszerkesztik mind kettőjük letartóztatásához és a vádemeléshez szükséges iratokat, Béres Andor rendőr nyomozó őrnagy aláírásával.
Határozat a nyomozás elrendeléséről Dudás József és Szabó János ügyében
Határozat előzetes letartóztatás elrendeléséről (Szabó János)
Határozat előzetes letartóztatás elrendeléséről (Dudás József)
Határozat Dudás József terhelt ként való felelősségre vonásáról
Határozat Szabó János terhelt ként való felelősségre vonásáról

A fellelhető iratanyag alapján Dudástól kilenc kihallgatási jegyzőkönyvet vettek fel, amelyek nem tartalmazzák a december 21-22-i önvallomást. A kihallgatások so-rán a vallató(k) kérdésein keresztül tökéletesen nyomon követhető, hogy még ő(k) sem tudja/tudják pontosan, ki ellen is szervezkedett valójában Dudás és „Szabó bácsi”. Nem csoda ez, hisz némi logikával végig gondolva, számunkra is belátható, hogy milyen za-varos volt a helyzet: a Népi Demokratikus Hegedűs-kormányt leváltotta a forradalmat felvállaló Népi Demokratikus Nagy-kormány, és e kormány egyik államminisztere, név szerint Kádár János, szovjet tankok segítségével Népi Demokratikus ellenkormányt ala-kított saját kormányával szemben – s most leverve a forradalmat ítélkezik.
Az említett zavaros állapotok feloldására, az MSZMP vezetése csak 1956. de-cember 2. és 5. között alkotta meg az ellenforradalom „fogalmáról” szóló párt-politikai állásfoglalását – amit a december 29-én elkészülő vádirat már jól tükröz. Nem vélet-len ezért az sem, hogy a kihallgatások alatt hibának róják fel a Nagy Imre vezette kor-mánnyal szemben tett kritikai megállapításait, állásfoglalásait, s azt is, ha bizonyos dol-gokban éppen támogatta a kormányt. A kihallgatók kérdései így mindig csak általáno-sítva jelennek meg, hogy a Rákosi éra alatt életbeléptetett BHÖ, 1 pontjának 1. bekez-désé szerint megfogalmazott vádat, a népi demokratikus államrend megdöntésének kí-sérletét könnyedén fent tarthassák a forradalom elejétől a szabadságharc leveréséig.
A kihallgatások e zavaros, december 5-ig (az ellenforradalmat meghatározó MSZMP határozatig) tartó korszakából megismerhetjük Dudás József és rajta keresztül az MNFB politikájának főbb vonalait, szándékait.
1956. november 26-i kihallgatásán, a kihallgató azon kérdésére, hogy beszéljen népellenes, bűnös cselekedeteiről, a következőket válaszolta: „Hibámnak tartom, hogy mint az u. n. ˝Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány˝ vezetője és a ˝Magyar Függet-lenség˝ c. újság szerkesztője több párt alakítására tettem felhívást. E pártok ténylege-sen, gyorsan meg is jelentek bőségesen, s köztük elkezdődött a marakodás, harc a hata-lomért a miniszteri székért.”
A pártok újraalakítására tett felhívása, amelyet hiba kén ró fel magának, valószí-nűleg nem az egypártrendszer politikai elismerése, hanem a forradalmi szervek önépít-kezésének prioritása, amelyet később – a rendezés után – követhet a pártok megalakítá-sa. Ugyan ezzel a megállapítással találkozhatunk Nagy Imre államminiszterének, a Par-lamentet az utolsó percig el nem hagyó magyar gondolkodónak, Bibó Istvánnak 1956-ról szóló egyik tanulmányában: „A forradalom természetes szervei a forradalmi taná-csok és bizottságok, melyek esetlegesen, de nem szükségszerűen alapulhatnak pártkije-lölésen is. Az azonban már semmiképpen nem szükségszerű, sőt nem is célszerű, hogy a forradalom vagy ellenállási mozgalom idején széles, országos és tömeges szervezkedése induljon meg a pártoknak, melyeknek lényege éppen a véleményeltérések kijegecesedé-se.”
A november 29-i kihallgatási jegyzőkönyvben az MNFB működésének hatáskö-réről beszél: „…három olyan csoportra akartam hatáskörömet kiterjeszteni, amelyek a székhelyemhez, a ˝Magyar Függetlenség˝ c. újság szerkesztőségéhez közel voltak, de gyakorlatilag másképpen alakult a helyzet. Nem sikerült a hatáskörömet teljesen kiter-jeszteni a felkelő csoportok parancsnokaira: Kovács Andrásra, Szabó Jánosra és Pongráczra mert ők határozottan elutasították azon kísérleteimet, hogy korlátozzam hatalmukat.”
Az igen gyorsan lefolytatott vizsgálat után, december 29-re elkészült a 6 oldalas vádirat, Dr. Szénási Géza legfőbb ügyész aláírásával, amelynek egy példányát másnap tanulmányozásra átadták a vádlottaknak. A nyomozati anyagból valamiféle terhelő jel-leggel összeollózott vádak mellett, szinte szó szerint szerepel a már említett december 5-i MSZMP határozat. A vádirat koncepciós, szinte már gyerekesen egyszerű elfogult-ságának érzékeltetésére idézzem itt néhány sorát: „Az 1956 október 23-án, Budapesten kezdődött megmozdulás folyamán tüntető fiatalok többségét az a törekvés vezette, hogy a Rákosi – Gerő klikk súlyosan hibás vezetési módszerei megszűnjenek, a népi demokra-tikus rendszer alapjai megerősödjenek és az ország a szocializmus építésének útján ha-ladjon előre. Ez alapjaiban helyes törekvésekkel egyidejűleg az ellenforradalmi erők is akcióba léptek, s bár hosszú ideig gondosan álcázták magukat, október 30. után a tűz-szünet idején nyíltan léptek porondra. Az ellenforradalom célja nem a hibák kijavítása, hanem a néphatalom megdöntése volt. Az ellenforradalom vezető erői között tevékeny-kedett Dudás József, Szabó János is.”
A vádirat a tárgyalás utolsó napjára már elkészült. Az eljárás és a per nem statá-riális volt, hanem a hatályos büntetőeljárás szabályai szerint zajlott. A Legfelsőbb Bíró-ság Katonai Kollégiuma, Ledényi Ferenc elnökletével, 1957. Január 14-én öt napos tár-gyalás után már halálra is ítéli Dudás Józsefet és Szabó Jánost úgy, hogy nincs fellebbe-zési lehetőségük sem.
(Kivégezve vagy meggyilkolva, ítélet a törvényesség látszata mellett.) Sokáig nem tudtuk pontosan, hogyan is halt meg Dudás József és Szabó János. Dudásnak a peranyagban található két beletörődő, de határozott kegyelmi kérvénye, alighanem az utolsó írásos megnyilvánulása, amelyet feltehetőleg órákkal a halála előtt íratott. Szóbeli értesülések tájékoztattak arról, hogy az ’56-os megtorlás első koncepciós perének áldo-zatain nem hajtották végre az ítéletet, hanem a kihirdetést követően, a végrehajtást meg-előzően agyonverték őket cellájukban. Az alábbiakban sem tudunk egyértelmű doku-mentumokat (pl. halotti anyakönyvi kivonat vagy kivégzési jegyzőkönyv) felmutatni, de az eddig fellelhető iratok és beszámolók összegzésével talán közelebb kerülhetünk a valósághoz.
Az első szabad magyar választások után nem sokkal, 1991. november 18-án a Magyar Nemzet hasábjain jelent meg egy cikk: „Mikor halt meg Dudás József” cím-mel. Itt Dudás halálának körülményeiről számolt be az Achenben élő Tamáska Lóránd törvényszéki orvos – mint nyugdíjas, aki 1944-ben végzett a Pázmány Péter Tudomány-egyetem orvosi karán. 1947 – 1958-ig a budapesti törvényszéki Orvostani Intézet ad-junktusa. Pályafutásának eme korszakára a törvénytelen perekre és ítéletekre a követke-zőképpen emlékszik a riportban: „A politikai perekben minden ügyész és bíró fél a fele-lősségtől és azt igyekszik áthárítani. Ezért igen fontos szerep jutott a szakértőnek – mondja Tamáska Lóránt. ˝Bírák fehér köpenyben˝ – tartják német országban. (…) az ’56-os forradalom után kreált perekben is, megbízható embereknek, akiknek kiadták a parancsot, hogy olyan szakvéleményt mondjanak amilyet a bíróság elvár.
1957 januárjában – a dátumot pontosan nem tudom, de pénteki nap volt – tele-fonhívást kaptam a Pest megyei Rendőr – Főkapitányságról, hogy valahol Gödöllő mel-lett egy boncolást kell elvégeznem szombaton. Mivel ekkor elég nehéz volt a közleke-dés – hivatali autó nem volt – , felhívtam dr. Földes Vilmost, a belügyi és kriminaliszti-kai laboratórium vezetőjét, hogy nekik van szolgálati kocsijuk, menjenek ők ki a bonco-lást elvégezni. Egyébként Földest én ajánlottam erre az állásra. Tiltakozott, hogy…, végül mégis elvállalta; ez péntek délután volt.
A következő hét hétfőjén felhívott Földes a Belügyből. Elnézést kért, hogy olyan indulatosan beszéltünk egymással, lényegében jót tettem vele, hogy kiparancsoltam vidékre boncolni, mert alighogy elhagyta a Belügy épületét, keresték a Gyorskocsi ut-cából, ugyanis – mint mondta – Dudás József kihallgatás közben szívszélhűdésben hir-telen meghalt. Földes mikor ezt mondta, hozzáfűzte: ˝Tudod mit jelent az, hogy valaki szívszélhűdés következtében hal meg kihallgatás közben˝. –– Sok olyan eset volt, ami-kor kihallgatás közben úgy megverték a letartóztatottakat, hogy zsírembóliában meghal-tak. Orvosszakértők és a Belügy körlevélben hívták fel a budapesti és a vidéki rendőr-kapitányságok figyelmét arra, hogy létezik tüdő – zsírembólia is; ehhez elég, ha ütlege-lés közben csak a bőr alatti zsírszövet zúzódik, nem is kell csontot törni hozzá. Erre értette Földes az előbb említett mondatát.
Dudás halotti bizonyítványát Földes szerint dr. Fáber Viktor, a Róbert Károly Központi Katonai Kórház kórboncnoka állította ki. Őt vitték a Gyorskocsi utcába, ahol azt írta be, hogy Dudás szív-és keringési elégtelenségben halt meg”.
Tamáska nem sokkal később olvasta a Népszabadság 1957. január 20-i számá-ban, hogy Dudás Józsefet és Szabó Jánost kivégezték. Nem értette, hogyan lehet valakit felakasztani, ha már meghalt? Telefonon felhívta a Gyorskocsi utcai vizsgálati osztály vezetőjét, Szelma József ÁVH -s őrnagyot és megkérdezte, hogyan létezik ez: „… Mire ő igen cinikus hangon azt válaszolta: ˝Hát mi a különbség abban, ha valakit kihallgatás közben agyonvernek, vagy ha úgyis halálra ítélték és egy nappal később felakasztják?˝
Minden a 301-es parcellába temetett és ártatlanul felakasztott ember aktái között ott kell lennie a kivégzéskor felvett jegyzőkönyvnek. Ha ez nincs meg, akkor hivatalo-san nem történt meg a kivégzés. Mivel a Gyűjtő fogház Kőbányán van, az akasztáson a kőbányai elöljáróság vezetőjének ott kell lennie. A bíró nem megy ki, csak az ügyész, a jegyzőkönyvvezető kíséretében és egy orvos, akinek nem kell orvos-szakértőnek len-nie… A legtöbb akasztáson dr. Kelemen Endre volt ott, mert akasztási díjat kapott; Ke-lemennek nem kellett volna megjelennie, de ez neki pénzt jelentett.”
A fentiek alátámasztására, a levéltári iratrengetegből előkerült egy kimutatás, amelyet az Országos Börtön (Kozma u. 13.) parancsnoka Tihanyi Miklós alezredes ké-szített – 34-23/58-as iktatással – a BM II./ 11. Osztályának. Az irat 1956. december 20. és 1958 január 9. között 65 kivégzett politikai elítélt névsorát tartalmazza. A kimutatás szerint, az első kivégzés áldozata Minczér József, akit 1956. december 20-án, lőszer és fegyverrejtegetés miatt lőttek agyon – tehát valószínűleg statáriálisan. A felsorolás 5. helyén Dudás József van feltüntetve, akinek a kötél általi kivégzését január 16-ra datál-ja. A 6. helyen, január 19. kivégzési dátummal, szintén kötél által, Szabó János szere-pel.
A „kivégzés” körülményei mellett, még sírhelyének pontos meghatározása is gondot okozott. Régi barátja, Mélik Endre közlése szerint: holtteste a Kerepesi temető északi szélében van, ahová 1962-ben egy előre elkészített nagy tölgyfa keresztet helyez-tek el. (Mélik valószínűleg nem a Kerepesi, hanem az Újköz temetőre gondolt.) Susa Éva, az Igazságügyi Szakértői Intézetek Hivatalának főigazgatója révén ismerhettük meg az exhumált ’56-os sírok valódi helyét és tartalmát. Így mára már bizonyos, hogy Dudás József és Szabó János is a 301-es parcellában fekszenek.
Befejezésül álljanak most itt, a megtorlás legelső koncepciós perének I. rendű vádlottjának, a tárgyalás végén, az utolsó szó jogán elmondott szavai: „Az én elítélésem az ellenforradalom felmentését jelenti. Egyben a tisztességes dolgozók proletárok társa-dalmának megrovását.”


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969