2013. I-VI
 

A rendszerváltás történeti tükre
Kapronczay Károly

Történeti távlatban 15 16 év a pillanatnál is rövidebb idő, aligha lehet dokumentu-mokkal alátámasztott – értékelést adni sorfordító eseményekről. Témánk esetében főként azért, mert a Szovjetunió összeomlásával egy időben zajló rendszerváltozásokkal egy addig világrendnek tűnő szövetségi rendszer is megsemmisült. Ennek az eseménysorozatnak – nyu-godtan nevezhetjük így – nem volt összehangolt stratégiája, igaz, hosszabb vajúdás előzte meg a történéseket. A rendszerváltó országok ugyan a második világháborút lezáró békeköté-sek (1947) „produktumai” voltak, közvetlenül a világháború katonai fölényét meghatározó, gigantikusnak tűnő államszövetséghez kötődtek korábban. E szövetség nem csupán katonai erejével tartott rendet, de ideológiai és gazdasági rendszerébe is beépítette ezen országokat. A kemény kéz politikája ellen csak egyszer – 1956-ban – tört ki nagy arányú lázadás, amelyhez hasonló, de talán „békésebb” formában lezajló volt az 1968. évi csehszlovákiai megmozdulás. Rendet csak katonai erővel lehetett tartani. Az 1980-as évek azonban már csak „mélyrepülés”-ként jellemezhetők, mivel az elaggott vezetői gárdájú, egyre jobban tönkremenő gazdasággal rendelkező Szovjetunió olyan helyzetben volt, amit nem lehetett sem katonai erővel, sem más – addig sokszor bevált – ideológiai nyomással helyrehozni. A helyzeten már az sem segített volna, ha izolálják a szövetségi rendszert a környező világtól, vagy az állami és politikai veze-tők leváltásával próbálkoznak Túlzottan erősek voltak a táborhoz tartozó államokban a társa-dalmi és gazdasági természetű feszültségek ahhoz, hogy részleges engedményekkel ideig-óráig oldják a feszültségeket, és ezzel visszaállítsák a megszokott rendet. Egy út tűnt járható-nak, ha a Szovjetunió lazítja a szövetségi rendszert, így oldja a feszültségeket, sőt talán „elen-ged” a kötelékből egy-két államot is, ilyen áron tartva egyben a Szovjetuniót. Ez volt az a kritikus pont, ahol olyan – a vezetés szemében váratlan nemzeti mozgalmak, önállósodási törekvések bontakoztak ki (például a Baltikumban, a Kaukázusban, vagy az iszlám lakosságú tagállamokban), amelyek a rendszer feladására, vagy egyéb „túlélési” stratégia kidolgozására kényszerítette a rendszer fenntartói.
A hidegháború vége után a Nyugat győzelmi mámorban úszott, ennek ellenére nem vesztette el józanságát, hiszen a hihetetlen nagyságú szovjet katonai potenciál tényleges ve-szélyt jelentett. Valahol találkozni kellett a Nyugat és a Kelet érdekeinek, és ebben a folya-matban a szovjet vezetők közül rugalmasságával, stratégiai érzékével kimagasló Gorbacsov – ha akarta, ha nem – partner lett. Az amerikai-szovjet elnöki találkozó Málta szigetén máig titkokat őrző párbeszéd, amely a világ békéjét volt hivatott megvalósítani, bár ezt bizonyító dokumentumokat – kivéve a különböző elnöki nyilatkozatokat, a közvéleménynek szánt komünikéket – nem hoztak nyilvánosságra, csupán következtetni lehet a lényegre, a békés rendszerváltozást illető megegyezésre. A sodró erejű események a Szovjetunió felbomlásá-hoz, a tagállamok nemzeti államokká válásához vezettek, véres polgárháborúk dúlták fel a nemzetiségek közötti addigi békés együttélést, és végül magát Gorbacsovot is magukkal so-dorták az események.
A rendszerváltás országonként más-más formában zajlott le, de egyben azonos volt: áttértek a többpárt-rendszerre, a piacgazdaságra, átrendeződtek a tulajdoni viszonyok, újra-formálódott a társadalom rétegződése, mindenütt ismét növekvő feszültséget, munkanélküli-séget, az életszínvonal romlását eredményezte. Kialakult az új, a régire semmiben sem hason-lító állam, gazdaság, kapcsolatrendszer stb. Mindez békés folyamatként ment végbe Közép-Európában, létrejött a német egység, a NATO és az Európai Unió kibővült a volt szocialista államokkal.
Mindez a kérdések sorát veti fel: az események és a rendszerváltozás hol és milyen mértékben mozgatta meg a társadalmat, milyen politikai és gazdasági elképzelések, viták, parlamenti és társadalmi csatározások követték egymást, miért éled a nosztalgia a társadalom nem is csekély hányadában a múlt iránt, sikerült-e a rendszerváltás? Valóban létrejött-e a rendszerváltozás, vagy csak a tulajdon váltott gazdát, sokszor éppen a volt nómenklatúra tag-jai cserélték fel a politikai pozíciókat a gazdasági hatalomra? A múlt vétkeit nem vizsgálták ki mélységeiben és a bűnösök vidáman élnek új gazdagságukban? Talán erről is megegyezés született Máltán?
E kérdésekben járatos A rendszerváltás haszonélvezői. A fordulat ára. c. könyv szerző-je, Joseph Pozsgai, akinek német nyelven kiadott munkáját a Kairosz Kiadó jelentette meg 2006-ban. A szerző önmagáról a kötet bevezetőjében a következőket mondja: „… újságíró-ként, vezető szerkesztőként és kommentátorként 12 évet Magyarországon, és két évtizedet Né-metországban dolgoztam, két nagy példányszámú (kb. 200.000 példány) napilapnál a nemzet-közi politika és a világgazdaság területén. Magyarországon közgazdaságtant, később Német-országban nemzetközi politikatudományt és politikaelméletet, filozófiát, valamint Kelet-Európa történetét és szociológiát tanultam. Több ismert és kevésbé ismert politikai személyi-séggel ismerkedtem meg, mind Keleten, mind Nyugaton. Így, biztos információk birtokában olyan helyzetben voltam, hogy már 1985-ben egy írásomban a bekövetkező kelet-európai rendszerváltozásokkal foglalkoztam…” E témában több figyelmet érdemlő könyvet írt, nevét idegenben jobban ismerték, mint itthon. Ettől függetlenül „napra kész” ismeretekkel rendel-kezett Magyarországról, így e könyvének gerincét is a magyarországi változások adják. Olyan elemzéseket közöl, amelyeket elsősorban a világpolitikai események tükrében mutat be, ösz-szehasonlítva a környező országok hasonló történéseivel. Inkább ez utóbbiakkal kapcsolatban érvel, elemez és közöl ismert, vagy kevésbé ismert tényeket.
Az elmúlt években a „rendszerváltók” közül is sokan megírták a maguk történetét, be-leszőve hitelt érdemlő meglátásaikat elsősorban a maguk és környezetük (pártjuk) vonatkozá-sában, és a maguk szemszögéből értékeltek, nyilatkoztak. A kötet bevezetőjét író Pozsgay Imre értékel a legjobban: „Ha az egész művet jellemezni akarnám, azt mondanám, hogy az egyik legjobb riport a XX. század második feléről, különösen hazánkról és Közép-Európáról.” (Pozsgai, Joseph: A rendszerváltás haszonélvezői. A fordulat ára. Bp., Kairosz Kiadó, 2006. 312 p.)


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969