2013. I-VI
 

Kínai "harapófogó": fogságban város és vidék, bal és jobboldal között

Más országok örülnének annak, ami Kínában van: négy éve tartó két számjegyű gazdasági növekedés, alacsony infláció és kezelhető mértékű költségvetési hiány. A kínai vezetők mégis aggódnak. Az egyenlőtlenségek növekvőben vannak, a korrupciós jelenségek is szaporodnak, és széleskörű az elégedetlenség. A szabadpiac hívei és a balszárnyhoz tartozók közötti ideológiai küzdelem a reformok leállításának veszélyével fenyeget.
Parlamenti évnyitó beszédében március 5-én Wen Jiabao kínai miniszterelnök gondosan kerülte a legvitatottabb kérdést: a főként a gyorsan növekvő középosztály megnyugtatását szolgáló új tulajdonjogi törvény kérdését. Három évvel ezelőtt egy alkotmánymódosítás törvénybe iktatta a magántulajdon sérthetetlenségét. Azonban ennek a törvényi szintre történő átültetése szokatlanul heves és nyílt vitákhoz vezetett a kínai gazdasági reformok irányával kapcsolatban. A kínai vezetők most megpróbálják ezeket lecsillapítani.
A vitában kínos kérdések merültek fel azzal kapcsolatban, hogy valójában kinek a pártján is áll Wen Jiabao miniszterelnök és Hu Jintao elnök. Az országot az eltúzott kapitalizmustól féltő baloldal, vagy a piacot a fejlődési problémákra adott néha fájdalmas, de szükséges intézkedések együtteseként felfogó jobboldal pártján? Mióta 2002-ben Hu átvette a Kínai Kommunista Párt vezetését és Wen miniszterelnök lett, 2003-ban, a két vezető hivatalos nyilatkozatai és politikája egyre baloldalibbá váltak, és erősítették a szegényeknek és perifériára szorultaknak nyújtott központi kormányzati támogatást. Az elmúlt hónapban a hivatalos média Wennek a szegényekért aggódó balodalnak oly kedves fogalom, a szociális igazságosság szükségességéről tartott beszédét sugározta.
Ahogy közeledik a párt őszi – egyébként ötévenként tartandó – kongresszusának ideje, mellesleg az első Hu elnöksége alatt, amely következésképpen hivatott lesz lemérni a pártelnök valóságos tekintélyét, a vezetés múltbeli teljesítménye is górcső alá kerül. Ennek kapcsán a kínai népi gyűlés arra a kérdésre összpontosít, hogy mennyit tettek a szegényekért Wen Jiabao miniszterelnöksége alatt. A miniszterelnök, akinek öt évig tartó mandátuma a jövő évben jár le, mellesleg korántsem lehet biztos benne, hogy megújítják azt, meg kívánja ragadni az alkalmat, hogy bemutassa eredményeit.
Ez azonban korántsem elégíti ki a baloldal híveit. A vezetők közvetlen bírálata ugyan még tabunak számít a mai Kínában. Azonban a tulajdonjogi törvény tervezete jó ürügyül szolgált a kormánypolitika bírálóinak, hogy megfogalmazzák kifogásaikat. Úgy tűnik, hogy Hunak és Wen Jiabaonak nem kell számolnia összehangolt ellenkezéssel a pártfunkcionáriusok körében. Azonban egy hangos értelmiségi kisebbség és a visszavonult pártfunkcionáriusok egy része az ország szocialista alapelvei elárulásaként bélyegezték meg a tulajdonjogi törvényt. Azt mondják, bebetonozza a korrupcióval szerzett vagyont és a spekulánsok törvénytelen nyereségét. Ezenkívül – állítják – felgyorsítja a megmaradt állami ipari vagyon privatizációját, és kedvez a plutokrácia kialakulásának.
A vezetés defenzívába szorult. A jobboldali kritikára gyakran heves támadással reagál, a baloldalit azonban általában jóval óvatosabban kezeli. (Végülis Kína hivatalosan továbbra is szocialista ország.) Ebben az esetben pedig különösen nehéznek bizonyult elfojtani a baloldali bírálatokat, miután maga a vezetés indította el a törvény vitáját, még 2005-ben – ami meglehetősen szokatlan módszer egy olyan országban, ahol a törvények hagyományosan a kulisszák mögött zajló folyamatokban születnek.
A pekingi egyetem jogászprofesszora, Gong Xiantian, felhasználta az alkalmat arra, hogy nyílt levélben hangoztassa a törvény alkotmányellenességét. Bírálata széleskörű visszhangra talált a kínai médiában és a végsőkig kiélezett vitákhoz vezetett a kínai internetes honlapokon. Kidolgozói végül átdolgozták, és az elmúlt évi parlamenti ülésszakban tervezték elfogadni a törvényt. Azonban az ellentétek annyira kiéleződtek, hogy végül le kellett venni tárgyalását a napirendről.
Azóta három újabb tervezet keringett a törvényhozás vezető fórumain, a legutolsó tavaly decemberben. A vezetés hallgatásba burkolózott a kérdésben. A legutolsó parlamenti ülésszak kezdetéig semmilyen hivatalos dokumentum nem szivárgott ki. Gong szerint megfelelő helyen az elmúlt hetekben világossá tették, hogy még az ez évi parlamenti ülésszak vége előtt szeretnék elfogadtatni a törvényt. Az újságok azt az utasítást kapták, hogy ne nagyon foglalkozzanak az üggyel. Gong azt állítja: nincs más választása, mint hogy a külföldi médiához forduljon álláspontja megismertetése érdekében. Egy másik pekingi értelmiségi, Han Deqiang, aki szintén bírálja a törvényt, azt állítja: hivatalos helyen azt mondták neki, hogy szüntesse be azt az internetes akciót, amelynek keretében aláírásokat gyűjt a törvény elfogadtatása ellen.
Azonban a népi gyűlés szóvivője szerint a törvény körül konszenzus alakult ki, és tévedés alkotmányellenesnek nevezni. Egyelőre mégis bizonytalan, hogy megszavazzák-e. Közvéleménykutatásokat soha nem szoktak közölni a küldöttek véleményéről, mely véleményt egyébként is a párton belüli függőségi rendszer alakít. Az tény, hogy az elmúlt években igencsak megszaporodtak az ellenző szavazatok. Arra azonban, hogy a küldöttek elvessenek egy törvényjavaslatot, nincs precedens.
Wen Jiabaonak a népi gyűlés előtt tartott beszédeit átható baloldali retorikája ellenére a vezetés tisztában van azzal, hogy nem tud meglenni annak a mind jobban növekvő nagyvárosi középosztálynak a támogatása nélkül, melynek a pártállami rendszerrel szembeni toleranciája létfontosságú a hatalom megtartása szempontjából. Ebben Hu és Wen azonos véleményen vannak elődjeikkel, Csiang Cö-minnel és Teng Hsziao Pinggel. Ez utóbbi volt az, aki a kilencvenes évek elején úgy döntött, hogy csak a szabadjára engedett magánszektor segítségével kibontakozó gyors növekedés mentheti meg Kínát a szovjet blokk sorsától. Hatalmának utolsó éveiben Csiang Cö-min nagy lendülettel dolgozott a pártjában dúló vállalkozó-ellenes hangulat felszámolásán. 2002-ben, amikor Hu Jintao javára lemondott a pártfőtitkári pozíciójáról, – a baloldal heves tiltakozása ellenére – a párt alapszabályának módosításával lehetővé tette, hogy nagytőkések is belépjenek a pártba.
Hu Jintao és Wen Jiabao baloldalibb felfogását gyakran úgy festik le, mint a nyilvánvaló konfliktus jelét köztük és Csiang Cö-min között, aki a párt katonai vezetői posztjáról 2004-ben történt lemondásáig megőrizte politikai befolyását. Azonban a tulajdonos középosztály igényeinek kielégítését célzó kölcsönös erőfeszítéseik inkább a hasonlóságokra engednek következtetni közöttük. Az alkotmány három évvel ezelőtti módosítása és az ellenzéki hangok elhallgattatása a tulajdonjogi törvény kapcsán a legfontosabb megnyilvánulásai ezeknek a törekvéseknek.
A középosztály elhanyagolása még nagyobb veszélyt hozna a jelenlegi kínai vezetésre, mint Csiang Cö-min és Teng Hsziao Ping érezte. A lakások kilencenes évek vége óta tartó széleskörű privatizációja gyökeresen megváltoztatta a kínai nagyvárosok szociális és politikai összetételét. A tulajdonjogi kérdés az újonnan szerzett vagyonát az állami szeszélytől megóvni akaró városi lakosság érdeklődésének homlokterébe került.
De nincs ez másképpen a vállalkozói réteg esetében sem, amely Hu Jintao és Wen Jiabao idején számban és arányában egyaránt tovább nőtt. A hivatalos statisztikák szerint a magánberuházások, és ezen belül a gyárépületekbe és gépekbe történő beruházások összege csaknem a háromszorosára nőtt 2000 és 2005 között. Az összes termelő célú beruházások arányában az adatok csekély változást mutatnak a magánszektor javára az államival szemben (14-ről 16 százalékra emelkedett ). Azonban ha a (számos esetben magántulajdonú) közösségi célú vállalkozások (amelyek közül számos magántulajdonú) beruházásait is a magánszférához soroljuk, akkor a magánszektor aránya 42-ről 60 százalékra nőtt.
Az agrárszérában dolgozók is gyorsan növekvő érdeklődést mutatnak a tulajdonjogi kérdések iránt (és gondjaik több együttérzésre is találnak a baloldalon). A ház- és gyárépítési célokkal az elmúlt években végrehajtott kisajátítások a gazdák millióit tették földönfutóvá. Sokaknak nagyon csekély kompenzációval kellett megelégedniük, vagy egyáltalán nem is kaptak. Vidéken és a városokban az ingatlanjogi, földtulajdonjogi viták a szociális elégedetlenség legfőbb forrásaivá váltak. Egy vezető minisztériumi tisztviselő januárban azt a tájékoztatást adta, hogy a „tömeges incidensek” száma 2006-ban a 2005. évi 26 ezerről 23 ezerre csökkent. Azonban az ilyesfajta statisztikák rosszul definiált alapadatokon készülnek és a politikai célú csúsztatások áldozataivá válnak. 2004 óta a politikai vezetők a „harmóniában élő társadalom” felépítését ígérik, így azután azok az önkormányzatok, amelyek a fokozódó elégedetlenségről tudósító információkat tesznek közzé, nem csekély kockázatot vállalnak.
A javasolt törvényváltoztatások (a március 8-i tervezet alapján) általános elvi megállapításokat éppúgy tartalmaznak, mint ahogy megpróbálnak becsukni bizonyos kiskapukat is. Ide tartozik például az épülő toronyházak körüli parkolóhelyek tulajdonjoga: a tervezet szerint ezek a területek az ingatlanok tulajdonosai, és nem az ingatlanfejlesztők tulajdonába kerülnek. Mindez bizonyára elégedettséggel fogja eltölteni a gyorsan növekvő kínai autóstársadalom tagjait.
A törvény rendelkezései közül számos megtalálható már az elmúlt években megjelent más jogszabályban. Azonban a törvény hívei azt állítják, hogy az a tény, hogy a központi törvényhozók által elfogadott egyetlen törvényben foglalják egybe ezeket, nagyobb tekintélyt kölcsönöz majd nekik. A pekingi egyetem oktatója, Yin Tian szerint a törvény jelzés lesz, hogy a kormány tiszteli a magántulajdont, és így a vitás esetek csökkentésével hozzájárulhat a szociális stabilitás megerősítéséhez. A tervezet kísérletet tesz a tulajdonjogi bejegyzés egyszerűsítésére, és megkönnyíti az érdekelt felek számára a részletek ellenőrzését. Ez véget vethet annak az információhiánynak, amellyel manapság számos esetben az ingatlanvásárlónak az ingatlanügyleteket követően kialakult tulajdonjogi vitával kapcsolatban szembe kell néznie
A földtulajdonlási problémák miatt aggódó mezőgazdasági dolgozók is pozitív változást remélhetnek a törvénytől. Arról van szó, hogy a legutóbbi tervezet, szemben a 2005. évi változattal, jogot biztosít a gazdáknak arra, hogy a haszonbérleti jog lejártát követően megújítsák azt. A városi földterülettel szemben, amely az állam tulajdonában van és használati joga 40 és 70 év közötti időszakra garantált, a vidéki földterület tulajdona „közösségi”. A gazdák a kijelölt földet 30 évre használatba kapják (igaz, számos esetben megfelelő dokumentáció nélkül). Mindazonáltal a törvény nem szab semmilyen új határt az állami kisajátításoknak. Azt is rögzíti a törvény, hogy a falusi lakóközösségek választott testületei képviselik a kollektívát. Ezeket feltehetően demokratikus úton választják, azonban a párt belső szabályai továbbra is nem választott helyi pártvezetők kezébe adják a végső döntés jogát a helyi ügyekben. És ami ennél fontosabb, a jelzálojog-bejegyzési tilalom fennmarad.
Még mindig a tervezet szerint valakit akkor lehet az ingatlan tulajdonosának tekinteni, ha hivatalosan bejegyezték, illetve – ingó vagyon esetében – ha tulajdonába kerül. A tulajdonjogot peres úton lehet vitatni, de az ellenzők attól tartanak, hogy ennek útja a korábbi állami vagyon és a nem átlátható módon értékesített földhasználati jog esetében igen rögös lesz. A korábbi tervezet nyilvánosságra hozatalának időpontja 2005-ben nem kedvezett a törvény támogatóinak, mert közvetlenül az állami vállalatoknak a vállalati vezetők javára történő gyakran áron aluli értékesítéséről kialakult viták kirobbanását követően következett be. Válaszképpen a kormány megtiltotta a nagy állami vállalatok vezetők általi kivásárlását. Azonban az állami tulajdonú bankokban megmaradt stratégiai részesedések külföldi tulajdonosoknak történő értékesítésével kapcsolatos aggályok megmaradtak.
A baloldal tehát 2005 óta egyfolytában elégedetlen. Egy befolyásos baloldaliak által a népi gyűlésnek nemrégen írt petíció szerint a privatizáció a gazdagok és a szegények közötti szakadék kiszélesedéséhez fog vezetni. Az állami vagyon korrupt hivatalnokonak, szupergazdagoknak és külföldi multinacionális cégeknek történő értékesítése törvénytelen és alkotmányellenes. A több, mint 3 200 aláíró között szerepel hét korábbi miniszter vagy miniszter-helyettes, öt korábbi önkormányzati vezető, néhány nyugdíjas katonatiszt, valamint a párt központi iskolájának és vezetőképző akadémiájának körülbelül ötven oktatója.
A kormány a reform határainak megszabásával igyekezett lecsendesíteni a baloldaliak tiltakozását. Decemberben bejelentette, hogy a nemzetbiztonsági szempontból és a népjólét szempontjából alapvető jelentőségű állami tulajdonú vállalatokat: a hadipart, áramtermelést, olaj- és petrokémiai ipart, telekommunikációt, szénbányászatot, légi és tengeri közlekedést kormányzati ellenőrzés alatt kívánja tartja. Azonban a központi igazgatású állam vállalatok száma 2010-ig tovább csökken, az elmúlt év végi körülbelül 161-ről 80 és 100 közé. A kormány reményei szerint ez utóbbiakból mintegy 30–50, világpiacon is versenyképes vállalkozás nő ki. Azokat az állami vállalatokat, amelyek nyereségessé tételére nincs remény, 2008-ban kivezetik a piacról. Másképpen szólva, a privatizáció, a kiárusítás folytatódik.
A parlamentben a hivatalnokok továbbra is a szegények helyzetének javítását célzó intézkedéseket hangsúlyozzák. Évnyitó beszédében Wen Jiabao arról beszélt, hogy az állami infrastruktúra-fejlesztések és a szociális fejlesztések súlypontját áthelyezik a vidékre, ahol a növekedés üteme alacsonyabb, mint a városokban (7,4 százalék az elmúlt évben, szemben a városi környezet 10,4 százalékával). A cél az „új szocialista vidék” kialakítása ahogy a pártvezetők 2005 végén bejelentették –, államilag támogatott egészégüggyel és mindenkinek ingyenes oktatással. Ettől az évtől kezdve – jelentette ki Wen Jiabao – az iskolákban nem kell többé tandíjat és egyéb díjakat fizetni a kötelező oktatásban résztvevő diákoknak. Ez 150 millió családot érint. A 2003-ban indult egészégügyi biztosítási rendszer az év végére a jelenlegi 50 százalék helyett a vidéki területek 80 százalékára fog kiterjedni. A cél 2010-ben elérni a 100 százalékos lefedettséget.
Azonban ezek az intézkedések, bár sokan örömmel idézik, nem jelentenek jelentős változást a kormány kiadási prioritásaiban, mint ahogy kolosszális terhet sem. A központi kormányzattól a vidéki területek és a mezőgazdaság fejlesztésére érkező támogatások összege az idei évben körülbelül 15 százalékkal 392 milliárd jüanra (51 milliárd dollárra) nő. Ez körülbelül megfelel a központi költségvetés ez évre előre jelzett nyereségének (a célérték 2,4 billió jüan). És nagyjából megfelel a költségvetésből a vidéktámogatásra fordított összegek tavalyi évben tapasztalt növekedésének.
A katonai kiadások viszont ennél gyorsabban nőnek. A parlament elé tárt költségvetés ezen a területen ebben az évben 347 milliárdos kiadással számol, ami 18 százalékos növekedésnek felel meg az elmúlt évhez képest. Sok elemző úgy véli, hogy valójában Kína ennél sokkal többet költ fegyverekre. Az elmúlt 15 év java részében a fegyveres erők budzséje két számjegyű ütemben bővült. A politikai vezetés jól tudja, hogy kinek kell kedveznie.
A központi egészségügyi kiadások is nőttek, csakhogy a bázis igen csekély volt. Az idei évre szóló előrejelzések szerint 87 százalékkal, 31,3 milliárd jüanra nőnek. Bár mindenképpen biztatónak mondható, hogy a kormány többet költ az egészégügyre, az állam által az egészégügyre fordított kiadások összege még mindig igen alacsony szinten – az összes kiadások 10 százaléka alatt – marad. Négy hivatalban eltöltött esztendő után Wen Jiabaonak elő kell állnia az elképzelésével arról, hogy miképpen gondolja megoldani a lakosság egyik legnagyobb problémáját: a városi és vidéki lakosság orvosi kezelési költségei túl magasak. A kórházak a kezelési árak emelésével, gyógyszer-túlfogyasztás generálásával és szükségtelen kezelési módok ajánlásával próbálnak pótlólagos jövedelemhez jutni. Wen Jiabao erről csak annyit tudott mondani, hogy a kormány már „ megkezdte a vonatkozó terv kidolgozását”.
Bár az egészségbiztosítási rendszer kiépítése még nem fejeződött be, de legalább elkezdték a felépítését. A program a parasztság a helyi önkormányzatok és a központi kormányzat együttes közreműködésével valósul meg. A gazdáknak évi egy vagy két dollárnak megfelelő összeget kell fizetniük. De ezenkívül a kórházi kezelés költségeinek jelentős részét is vállalniuk kell. A módosabb parasztgazdák bizonyára örömmel fogadják a támogatást, a szegényebbeknek azonban a csökkentett részesedés előírása is annyit jelent, hogy kénytelenek lemondani a kórházi kezelésről. Az „új szocialista vidék” – kampánynak megvannak a bírálói is. Wen Jiabaot nem lehet szidni, de néhány falusi apparátcsik ürügyként használta fel a kampányt arra, hogy régi falusi házakat romboltasson le, és arra kényszerítse a falu lakóit, hogy kölcsönpénzből új házat építsenek maguknak.
Oktatásra is többet költ a központi kormányzat: az elmúlt évben 54 milliárd jüant, ami több, mint 39 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Ezt is kedvezően fogadják. Annál is inkább, mert az oktatási költségek emelkedése– a lakásépítési költségekhez hasonlóan (amelyekkel kapcsolatban Wen Jiabao megígérte, hogy „ésszerű szinten” tarja őket, anélkül, hogy elárulta volna, hogyan) – a városi lakosság egyik legfájóbb pontja. A kormány messze elmarad a nyolcvanas évek közepén kitűzött céljától, hogy ti. a központi kormányzat és a helyi önkormányzatok együtt 2000-re a GDP 4 százalékát fordítják az oktatásra. Az elmúlt évben a teljes oktatási célú kiadás 20 százalékkal, 475 milliárd jüanra nőtt, ami még mindig kevesebb, mint 2,3 százaléka a GDP-nek, és „jóval alatta” marad a nemzetközi átlagnak, egy 2005. évi ENSZ-jelentés szerint.
A kínai kormány tehát, ahelyett, hogy gyorsan növekvő jövedelmét szegénység-ellenes programokra fordítaná, éppen ellenkezőleg, a központi költségvetési deficit további lefaragására törekszik. Tavaly a hiány 275 milliárd jüan volt, vagyis mindössze a GDP 1,3 százaléka. Most a terv az, hogy ebben az évben további 30 milliárd jüannal csökkentsék. „Az, hogy mostanában jól megy az országnak, nem ok arra, hogy elkezdjük két kézzel szórni a pénzt” – olvasható egy a parlamentnek beadott, a költségvetéssel kapcsolatos jelentésben.
Wen Jiabao és Hu Jintao szavakban a baloldalhoz szól, valójában azonban szélesre tárta a párt kapuit a milliárdosok előtt. 2005-ben 1 512 üzletember lépett be a pártba, ami 170 százalékos növekedés az előző évhez képest – olvasható a kínai Társadalomtudományi Akadémia egy közelmúltban megjelent kiadványában. A kormány törekvése, hogy mindenkinek eleget adjon a boldogsághoz – azzal a megszorítással, hogy a középosztálynak egy kicsit többet, mint másoknak – tetten érhető a tulajdonjogi törvény tervezetében. Gong úr azt mondja: a tervezet készítői beépítettek bizonyos rendelkezéseket az állami tulajdon védelme érdekében. Azonban ezeket a változásokat lényegtelennek ítéli meg. „Óriási szégyen lenne Kína történetében, ha ez a törvény átmenne” – mondja. Most megpróbálja elérni, hogy ismét elhalasszák az elfogadását. Azonban Hu Jintaot és Wen Jiabaot úgy tűnik, már nem lelkesíti pártjának ideológiai öröksége.

(The Economist)


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969