2013. I-VI
 

Az óriásnak szüksége van a segítségünkre!
Will Hutton

Kína irtózatos ütemben zárkózik fel a világ fejlettebb részéhez. Olyan irtózatos ütemben, hogy felmerül bennünk: a 21. század Kína évszázada. Mert ha így lesz, akkor a világ többi részének az eddigiektől teljesen eltérő civilizáció értékeivel kellene együttélnie. A ma még fennálló amerikai dominancia is oly mértékben kétségessé válhat, hogy a kínai befolyás alatti világban megszűnnek a liberális kultúra és mindazon globális intézmények garanciái, amelyek a szabad társadalmak hagyományából nyugaton keletkeztek. A kérdés tehát, hogy századunk Kína évszázada-e, korunk egyik legfontosabb kérdése.
A kínai gazdasági növekedés üteme irigység tárgya az egész világon. 400 millió ember emelkedett ki a szegénységből. Az ország még 2010 előtt megelőzi az Egyesült Államokat és Németországot, és a világ első számú exportőre lesz, devizakészlete pedig elérte már a bűvös 1 billió dollárt. Mi a kínai siker titka? Nyugaton az uralkodó magyarázat az, hogy Kína búcsút intett a kommunizmusnak, és elkötelezte magát a kapitalizmus mellett. Ez az oka annak, hogy Kína gazdasága tovább fog növekedni, és még hosszú ideig további virágzásra számíthat – mondják sokan.

Én viszont egészen más véleményen vagyok. Kína gazdasága nem fog a nyugat felé kerekedni. A kínai vezetés azt hangsúlyozza, hogy egy egész másfajta gazdasági modell kialakításán fáradozik: a szociális piacgazdaságén. A valóságban azonban sem nem a szociális piacgazdaság nem érvényesül Kínában, sem nem közeledik az ország a kapitalizmushoz, mint ahogy azt oly sokan hangoztatják a nyugati világban. Ehelyett egy olyan állapotban merevedett meg az ország, amit én „lenini korporatizmusnak” neveznék. Ez az állapot bizonytalan, rendkívül hatékonytalan, végletesen igazságtalan, és hosszú távon fenntarthatatlan.Leninista alatt azt értem, hogy a párt továbbra is központi utasítások alapján működik, monopolhelyzetet élvez a politika meghatározásában és a társadalom ellenőrzésében. Korporativ alatt pedig azt, hogy mindenfajta gazdasági tevékenység kereteit központilag határozzák meg. „A párt” – mondja Hu Jintao pártelnök – „kulcsszerepet tölt be és koordinálja a gazdasági ágazatok működését.” Ez egyformán igaz mind az 57 ágazatra, a stratégiai szempontból fontos területektől, mint az acél és energiaipar a kevésbé lényeges szektorokig, mind pedig a kevésbé lényeges szerepet játszó csomagoló iparra vagy a fodrászüzletekre. A párt figyelme mindenre kiterjed.
Alapvetően érvényesül a régi igazság, hogy az a vállalat, amelyik belekeveredik a politikába, kevésbé lesz termelékeny. Ez az oka annak, hogy az állami tulajdonban lévő, a teljes ipari vagyon kétharmadát kitevő üzemek teljesítménye 20 év állandó reformkurzusát követően sem javult. Működésük nem nyereséges, és a pénzügyi összeomlás határán állnak. A kínai alkalmazottak egyharmada létszámfeletti. Hiteles becslések szerint egy csekély mértékű kamatemelés a közelmúltban és a kereslet minimális mértékű visszafogása odavezetett, hogy a kínai magánkölcsönök 40–60 százaléka befagyott. Emiatt az egész kínai bankrendszert az összeomlás veszélye fenyegeti.
A háttérben egy alapvető gyengeségekkel küzdő népgazdaság képe pillantható meg. A lenyűgöző számoktól függetlenül Kínában továbbra is hiánycikk az innovációs hajlam. A kínai találmányok felét külföldi cégek jegyzik be, a technológiai szektor szinte teljes exportját ők adják. Az éves nemzeti össztermék minden egy dolláros növekedéséhez Kínának másik 5,4 dollárt kell előbb beruháznia, sokkal többet, mint az Egyesült Államoknak vagy Németországnak. Húsz évvel ezelőtt ugyanehhez elég volt még 4 dollár. Másképpen fogalmazva: az amúgyis hatékonytalan népgazdaság tovább veszített a hatékonyságából.
Annak, hogy a kínai exportteljesítmény látványos felfutása ellenére senki nem tudna megemlíteni egyetlen világszerte elismert kínai márkanevet sem, van egy alapvető oka. Nevezetesen az, hogy nincs ilyen. A kutatásra és fejlesztésre legtöbb pénzt költő 300 világcég listáján mindössze egy kínai cég található. És bár a Forbes 500 legnagyobb céget tartalmazó listáján 25 kínai is van – ami, figyelembe véve, hogy a világ negyedik legnagyobb gazdasági hatalmáról van szó, nem valami nagy szám – ezek mind az államtól függnek. Kínának mindezidáig nem sikerült egyetlenegy világméretű magánvállalkozást sem kitermelnie magából! Így azután nincs csodálkozni való abban, hogy a kínai export háromötödét és a technológiai szektor termékeinek teljességét a külföldi tulajdonú cégek állítják elő.
A negatívumok listájából nem szabad kifelejteni, hogy Kína a termékhamisítás paradicsoma. A szellemi tulajdon tisztelete igen csekély mértékű, és csak ritkán védik. Az ismert kínai márkatermékek 15–20 százaléka hamisítvány, és a másolatok és hamisítványok teszik ki a bruttó nemzeti össztermék kerek nyolc százalékát – mindez jól érzékelteti a kínai gazdaság stratégiai kilátásait és ékes bizonyítéka a jogrendszer nem hatékony működésének.
A negatívumok nemcsak a vállalkozási szférára vonatkoznak. A 800 millió embert kitevő dolgozói népességből 200 millióan nyomorúságos környezetben, vendégmunkásként vagy ipari nomádként élnek. Az egyenlőtlenségek lélegzetelállítóak. A korrupció a pénzügyi intézményekben, a jogszolgáltatásban vagy a központi és helyi önkormányzati szervekben monumentális méreteket öltött. A környezetrombolás elképzelhetetlenül nagy. A levegő olyannyira szennyezett, hogy minden évben 400 ezer ember hal meg légzéskárosodás következtében.
A kapitalizmus többet jelent a profitnál, és az ár meghatározásának szabadságánál. A kapitalizmus nagy érdeme, hogy sokakat von be a döntéshozatali folyamatba. Aminek az eredménye egy olyan rendszer, amelyben senkinek nem kell félnie attól, hogy egy valakinek, a pártnak mindig igaza van. Ez a rendszer magában hordozza az önkorrekció képességét, mert az egyes személyek és szervezetek szabadon és maguk határozzák meg, és változtatják a saját stratégiájukat és cselekvési módjukat. Mindez annak a függetlenségnek a következménye, ami a magántulajdonból, a szabad iskolaválasztásból, az igényes jóltéi államból és a civil jogrendszer beágyazottságából táplálkozik.
Hasonlóan fontos a források hatékony felhasználása, amit egy független vizsgálatokat végző, tanúsítványokat kiadó, átláthatóságtól és felelősségtől áthatott átfogó hálózat tesz lehetővé. Az alkotmányos keretek között működő parlamenti demokrácia ennek ugyan fontos, de csak egyik eleme. Mindez kiegészül azzal, hogy a bíróságok a tényállás alapján helyesen ítélkeznek, az újságok hitelesen tájékoztatnak, független szakszervezetek és független könyvvizsgálók végzik a munkájukat. Azonban a nyugati kapitalizmusban a rendszer tiszteletben tartásához és fenntarthatóságához legalább ilyen fontos az az egyes személy, aki a nagy szervezetben elkövetett bűnöket nyilvánosságra hozza. Ezek azok az elemek, amelyeket „felvilágosult infrastruktúrának” neveznék, és pontosan ezek azok az elemek, amelyeknek a Kínai Kommunista Párt nem engedhet teret anélkül, hogy saját vezető szerepét ne veszélyeztesse.
A nyugat tudatlansága Kína gyenge pontjai ügyében megbocsáthatatlan, és az úgynevezett kínai veszély tömeges túlértékeléséhez vezet. Semmi kétség, Kína útban van ahhoz, hogy a világ első számú exportőr hatalma legyen, ez azonban semmit sem változtat azon, hogy a nyugat alvállalkozója marad. A nyugatnak meg kellene értenie, hogy a kínai problémák milyen alapvető jelentőségűek, és be kellene látnia, hogy fennáll egy politikai és gazdasági megrázkódtatás veszélye. A nemzetközi kereskedelemre és pénzügyi rendszerre gyakorolt hatások végzetesek lehetnek. És nemcsak azért, mert a nemzetközi szükségletek kielégítése lényeges méretekben válnának lehetetlenné, hanem azért is, mert a kínaiak nem tudnák tovább finanszírozni az Egyesült Államok kereskedelmimérleg-hiányát.
A nyugat érdekében állna tehát, hogy segítse Kínát, hogy gazdasági nagyhatalomként megtalálja helyét a nyugati hagyományban. Semmi esetre sem vonulhat vissza a kínai vezetés, a gazdasági elszigetelődés útján, egy sarokba, mert az azonnal megszüntetné a reformfolyamat folytatására irányuló nyomást. Ezért a nyugatnak mindent meg kell tennie, hogy elősegítse a pluralista társadalom irányába vezető békés átmenetet. Kínának meg kell találnia a helyét a gloalizációban és a nemzetközi jogrendszerben.
Az egyszerű végkövetkeztetés az, hogy a kínai növekedés hosszútávon gazdasági egypártmonstrumhoz vezet, olyan pánikhoz, ami kereskedelmi korlátok felállítását erednyezi, és az Egyesült Államok esetében akár katonai beavatkozást is eredményezhet. Ezek naív elképzelések. Kínának meg kell változnia, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezt a változást elősegítsük. A világ csak azután válhat biztonságossá és tarthatja fenn a jólétet.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969