2013. I-VI
 

Generációváltás elősegítése az agrárvilágban
Hantos Krisztina

Ki fogja művelni a földeket? Mi történik a vidékkel? Miért vannak kevesen a fiatal agrárvállalkozók? Gazdálkodók, helyi érdekképviseletek, politikusok, kutatók igyekeznek megérteni a vidéki népességet érintő kedvezőtlen társadalmi és ezzel összefüggő gazdasági változások okát, és vizsgálják a lehetséges következményeket. A kérdés megválaszolásánál valamennyien az elmúlt évtized kedvezőtlen demográfiai változásaiból indulnak ki.
1700 és 1900 között Európa a népességszámot tekintve a világ leggyorsabban növekvő régiója volt (Ness–Ciment, 1999). Az I. világháború idején a halandóságból és a születések számának csökkenéséből adódó népességfogyás a háborút követő időszakban mérséklődött, a születések száma megnőtt. Hasonlóképpen történt a II. világháborút követően is. Amíg a 60-as évekre magas születési ráta volt jellemző, addig a 80-as évektől egészen napjainkig a termékenység szinte valamennyi európai országban csökkent. Kivételt csak azok az országok jelentettek (Írország, Svédország, Franciaország), ahol kedvező családpolitikai intézkedéseket, illetve a nők számára gyermekvállalást támogató munkaerő-piaci feltételeket sikerült teremteni. A jelenlegi tagállamokra vonatkozó előrejelzés szerint a lélekszám 2005-ben 376 millióval eléri a csúcspontot, majd 2050-ig több mint 45 millió fővel 331 millióra csökken.
Magyarországon 1960-ban a népesség száma még nem érte el a 10 milliót, 1970-ben a kiugróan magas születésszámoknak köszönhetően már meghaladta azt. Az 1980-ban regisztrált 10 709 463 lakos száma az utóbbi két évtizedben folyamatosan csökken, 2005-ben már alig haladta meg a 10 milliót. A népesség csökkenésével párhuzamosan jelentkező kedvezőtlen tendencia a népesség elöregedése, mely a 90-es évektől Európa szerte tapasztalható. Az Eurostat adatai szerint az unió tizenöt tagállamában az idősek aránya 2000-ben 16,7 százalékra rúgott, azaz körük 2,4 százalékkal bővült 1990-hez képest. A idős korosztály aránya Írországban a legalacsonyabb. A leggyorsabban öregedő ország Olaszország, ahol a 65 éven felüliek aránya 10 év múlva meghaladja a 30 százalékot.
A hazai népesség elöregedését jól tükrözik a KSH által közölt adatok. Ezek szerint amíg 1870-ben a lakosságnak mindössze 5 százaléka idősebb 60 évesnél, addig 2005-ben már minden ötödik állampolgár elmúlt 60 éves. (1. ábra)
A 60 évnél idősebb népesség aránya
Országos arány, %
Év 60 évesnél idősebb népesség aránya, %
1870 5,1
1900 7,5
1930 9,8
1960 13,8
1970 17,0
1980 17,1
1990 18,9
2001 20,4
2005 21,2
1. ábra
Forrás: Népszámlálás, 2001.20. Az időskorúak életkörülményei. KSH. 2004
A kedvezőtlen korösszetétel az időskorúak össznépességen belüli emelkedésére, a fiatalok arányának csökkenésére és a várható élettartamban jelentkező változásra vezethető vissza. Magyarországon 1990 óta töretlen az élettartam emelkedése. (2. ábra)
2. ábra
Az egyes életkorokban még várható átlagos élettartam
Év 60 70 80
Éves
1949 16,52 10,14 5,49
1960 16,67 9,96 5,27
1970 16,78 10,17 5,46
1980 16,56 10,17 5,59
1990 17,03 10,83 5,91
2000 17,90 11,59 6,53
2001 18,56 11,99 6,69
2002 18,61 12,01 6,70
2003 18,45 11,88 6,58
2004 18,72 12,12 6,68
Forrás: KSH, Demográfiai Statisztikai Évkönyv 2004.
A társadalom korösszetételének fontos mutatója az időskori (időskorúak aktív korúakhoz viszonyított aránya) és fiatalkori függőségi arány (fiatalok aktív korúakhoz viszonyított aránya), valamint a teljes függőségi arány (a fiatalkori és időskori ráta összege). A népesség elöregedését jelzi, hogy a fiatalkori ráta csökken, az időskori pedig nő.
Az öregedési index, azaz az idősek számának és a fiatalok számának aránya, a 60-as években még 0,35 volt országosan, 2004-ben pedig megközelítette az 1-et. Egyes régiókban – mint például a közép-magyarországi, a nyugat-dunántúli és a dél-alföldi meghaladta a kritikus 1-et. (3. ábra)
3. ábra
Eltartottsági ráta - öregedési index
2004. január 1.
Ország, régió, főváros Gyermeknépesség eltartottsági rátája Idős népesség eltartottsági rátája Eltartott népesség rátája Öregedési index
Közép-Magyarország 20,8 23,2 43,9 111,4
Közép-Dunántúl 23,0 20,7 43,7 90,1
Nyugat-Dunántúl 21,6 22,2 43,9 102,9
Dél- Dunántúl 23,0 22,8 45,8 99,4
Észak-Magyarország 25,5 23,4 48,9 91,8
Észak-Alföld 26,7 21,0 47,8 78,7
Dél-Alföld 23,2 23,9 47,1 102,8
Ország összesen 23,1 22,6 45,7 97,6
Ebből: Budapest 17,9 25,9 43,8 144,2
hat régió 24,1 22,3 46,4 92,8
Forrás: KSH, Demográfiai Statisztikai Évkönyv, 2004.
A teljes függőségi ráta emelkedése is jelzi, hogy az aktív korúakat egyre növekvő mértékben érinti az eltartási kötelezettség. A fiatal, munkaerőpiacra belépők száma ugyanakkor csökken, elhelyezkedésük egyre nehezebb. Hazánkban a 15–65 éves korosztály 56,8 %-a rendelkezett 2004-ben munkával, ez alacsonyabb, mint a 25 EU-tagország átlaga (62,9 %) és jelentősen elmarad például a dániai, hollandiai, svéd értékektől, ahol a foglalkoztatási arány a 70–75 %-ot is eléri.
Az össztársadalmi problémák, értelemszerűen befolyásolják az egyes nemzetgazdasági ágazatok működését is. A fogyatkozó és elöregedő társadalom problematikája, a mezőgazdaságban is jól megfigyelhető.

(Fogyó agrárnépesség, átalakult birtok- és üzemszerkezet) A mezőgazdasági népességszámban bekövetkező csökkenés egyik legjelentősebb hulláma a hatvanas években következett be. Az 1948 és 1967 között lezajlott kollektivizálás és az irreálisan magas közterhek következtében megközelítőleg 300 ezren hagyták el a mezőgazdaságot és kerestek máshol megélhetést. A paraszti magángazdaságok erőszakos nagyüzemmé alakítása eredményeképpen az ország 93%-a vált állami vagy szövetkezeti tulajdonúvá. A 90-es évek újabb változásokat hozott az agrárgazdaságban. A rendszerváltozással megalkotott kárpótlási, privatizációs és szövetkezeti törvények gyökeresen megváltoztatták a tulajdon-, a földhasználati viszonyokat, és jelentősen hatottak a gazdálkodási formákra, valamint a mezőgazdasági foglalkoztatottságra. A korábbi közös tulajdonban működő nagyüzemi struktúrát a családi magángazdaságok váltották fel.
Az elmúlt években a gazdasági társaságok száma 23 %-kal emelkedett. Az egyes gazdálkodási formákon belül a korlátolt felelősségű társaságok száma gyarapodott számottevően, kisebb mértékben ugyan, de nőtt a betéti társaságok száma is. Ezzel párhuzamosan és valószínűleg tőle nem függetlenül, 12 %-kal csökkent a szövetkezetek száma. Az egyéni vállalkozók száma az elmúlt 6 évben, kis mértékben ugyan, de emelkedett. (Magyar Statisztikai Évkönyv, 2004)
A gazdálkodó szervezetek tipikusan nagy földterületen gazdálkodnak, míg az egyéni gazdálkodókra a kis méretű, kevéssé hatékony birtokstruktúra jellemző. Az egyéni gazdaságok esetében az átlagos termőterület 2005-ben 3,5 hektár volt. Az egyéni gazdaságok 73%-a egy hektárnál kisebb területen gazdálkodik. Az elaprózott birtokstruktúra következtében, főként az egyéni gazdaságokban, nehezen alakítható ki a versenyképes üzemméret. A piacra jutáshoz erőteljesebb koncentrációra lenne szükség, annál is inkább, mivel a mezőgazdasági földhasználatot az egyéni gazdálkodók dominanciája jellemzi. 2005-ben az ország összes földterületének közel 45 %-át egyéni gazdálkodók, 41 %-át pedig gazdasági szervezetek művelték. (4. ábra)
4. ábra
Földhasználat gazdálkodási formák szerint
Gazdálkodási forma 2001 2002 2003 2004 2005
ezer hektár

Gazdasági szervezetek
3 640,1

3 677,1
3 781,4
3 815,0
3 845,6
Egyéni gazdálkodók
4 195,6
4 339,1
4 175,6
4 155,0
4 141,3
Egyéb 1 467,6 1 287,2 1 346,4 1 333,4 1 316,5
Összesen 9 303,4 9 303,4 9 303,4 9 303,4 9 303,4
Forrás: KSH Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv, 2005.

(A mezőgazdasági foglalkoztatottságban bekövetkezett változások) Míg 1999-ben 275 ezer főt foglalkoztatott a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat együttesen, addig 2005-ben már csak 194 ezer főt. Az ország régiói közül a dél-alföldi régióban találjuk a legtöbb mezőgazdasági foglalkoztatottat. Ebben a régióban figyelhető meg ugyanakkor az elmúlt 15 évben a legintenzívebb fogyás is. A dél – alföldi mezőgazdasági foglalkoztatottak száma az elmúlt öt évben mintegy 30 százalékkal csökkent.
Bár a teljes munkaidőben, mezőgazdaságban dolgozók átlagos nettó keresete az elmúlt 5 évben emelkedett, még így is igen alacsonyak a szektorban elérhető bérek, az iparban, vagy a szolgáltatásban elérhető keresetekhez képest.
A nagyüzemek rendszerváltással bekövetkezett felbomlása munkanélküliséget generált és elszegényedést okozott vidéken. Különösen az ország keleti országrészein, ahol sokkal magasabb a munkanélküliek száma, mint nyugaton. Legkedvezőtlenebb a helyzete azoknak a periférikus kistelepüléseknek, ahol gyenge az infrastruktúra, kevés a képzett munkaerő, fejletlen a kereskedelmi és szolgáltató szektor. A munkanélküliségi ráta a vidéki térségekben másfélszerese az országos átlagnak. (7,8%, szemben az 5,3 %-os átlaggal).
A vidéket érintő kedvezőtlen gazdasági és foglalkoztatáspolitikai változások hatására az elmúlt évtizedekben a községekben élő lakosság száma csökkent. A korábban mezőgazdaságból élők nagy része elhagyta falvait, és a vidéki városokban keresett megélhetést. A KSH felmérése szerint a 60-as évektől napjainkig mintegy 10 százalékkal csökkent a községben élők száma, és megközelítőleg ugyanennyivel nőtt a vidéki városok népessége. (5. ábra)
5. ábra
A népesség száma és aránya a városokban és a községekben* (január 1.)
Év Budapest Többi város Község Összesen Budapest Többi város Község Összesen
százalék
1960 1 804 606 3 954 164 4 202 274 9 961 044 18,1 39,7 42,2 100,0
1970 2 001 083 4 435 911 3 885 105 10 322 099 19,4 43,0 37,6 100,0
1980 2 059 226 5 034 342 3 615 895 10 709 463 19,2 47,0 33,8 100,0
1990 2 016 681 5 033 072 3 325 070 10 374 823 19,4 48,5 32,0 100,0
2001 1 759 209 5 033 892 3 407 197 10 200 298 17,2 49,4 33,4 100,0
2002 1 739 569 5 018 482 3 416 802 10 174 853 17,1 49,3 33,6 100,0
2003 1 719 342 5 001 783 3 421 237 10 142 362 17,0 49,3 33,7 100,0
2004 1 705 309 4 988 491 3 422 942 10 116 742 16,9 49,3 33,8 100,0
2005 1 697 343 4 978 737 3 421 469 10 097 549 16,8 49,3 33,9 100,0
* A 2005. január 1-jei közigazgatási beosztás szerint. – * According to the administrative division of 1 January 2005.
Forrás: KSH, Demográfiai Évkönyv, 2005.

A KSH háztartásijövedelem-felvételeiből egyértelműen kimutatható, hogy míg 1962-től 1982-ig lassan csökkentek a főváros, a többi város és a községek közötti jövedelemkülönbségek, 1982-től a különbségek nőni kezdtek, és 1990 óta erőteljesen növekedtek.
Érthető, hogy a fiatal generáció menekül a kilátástalanságból és az idősebbek azok, akiket a megszokás – még a munkahelyek, az infrastruktúra és a szolgáltatások hiánya ellenére is – a vidékhez köt. Nem csoda, ha a 2005-ös adatok szerint az egyéni gazdálkodók 52%-a 56 év feletti volt. (6. ábra) Az egyéni gazdaságokban dolgozó családi munkaerőben a nyugdíjasok aránya 40%, a fiatalabb (40 év alatti) korosztályba tartozó családi munkaerő pedig a felére csökkent 2000 és 2003 között A 35 év alatti egyéni gazdálkodóból 2005-ben 16.000-nél is kevesebbet regisztráltak.
6. ábra
Egyéni gazdálkodók átlagos életkora
Férfi Nő
2000 2003 2005 2000 2003 2005
Átlagos életkor, év 52 54 53 58 59 57
Forrás: KSH, GSZÖ 2005. (Előzetes adatok)
A jövőbe tekintve látható, hogy néhány év alatt a gazdatársadalom jelentős része kiöregszik a „földek műveléséből”. A mezőgazdasági ágazatnak ugyanakkor változatlanul meghatározó szerepe lesz a nemzetgazdaságban, hiszen a magyar vidék kiváló természeti (jó minőségű termőtalaj, egyedülálló klimatikus adottságok) adottságokkal rendelkezik a mezőgazdasági termékek előállításához. Ebből adódóan a demográfiai egyensúlytalanság kezelése, a fiatalok kedvezőbb gazdálkodási feltételeinek megteremtése elengedhetetlen feladat.
Melyek azok az eszközök, melyek elősegíthetik a fiatal generáció vidéken tartását, és vállalkozó kedvük ösztönzését?
Pénzügyi eszközök:
a) Támogatások
b) Hitelek
Érvényesülési eszközök:
a) Földhöz jutás elősegítése
b) Helyi összefogások erősítése
Szakképzés fejlesztése
Tájékoztatási eszközök:
A mezőgazdaság információs rendszerének fejlesztése
a) A pénzügyi eszközök közül a fiatal gazdák vállalkozásindítását elősegítő támogatási intézkedést a 2007–2013 közötti programozási időszakban is fenn kell tartani. Az 1998 óta kezdetben nemzeti, később közösségi forrásból indított támogatási intézkedés hatékonyabban segítené a vállalkozást indító fiatalokat, amennyiben a pályázati feltételeket egy-egy ponton módosítani lehetne.
Probléma például, hogy 2 EUME felett nem lehet pályázni. A pályázók között sok olyan fiatal található, akik valamilyen formában gazdálkodnak már, mivel a szülői háttér biztosítja az elindulást. Ezek a gazdaságok sok esetben meghaladják az említett mérethatárt, de még nem életképesek. A pályázati rendszernek érdemes lenne erősítenie a már elindult, de még nem életképes gazdaságokat is. Ebből adódóan a mérethatárt vagy magasabban kellene meghúzni, vagy nem a mérethez, hanem a gazdálkodás életképességéhez kellene kötni a támogatási jogosultságot.
A fiatal gazdák többségére jellemző, hogy nincs induló tőkéjük. A támogatási intézkedés problémás területe a támogatás utófinanszírozása. 2005-től valamennyi strukturális támogatás esetén bevezették a 25 %-os előleg igénybevételének lehetőségét. Ösztönözné a vállalkozások indítását a fiatalok körében, az előleg összegének növelése.
b) A hitellehetőségek közül a MagyarFejlesztési Banknál indított Sikeres Magyarországért Agrár Fejlesztési Hitelprogram az egyedüli olyan vállalkozási hitel a piacon, amely a fiatal agrárvállalkozókat is megcélozza. A hitelkonstrukció alapvetően a kis- és középvállalkozások (kkv-k) mezőgazdasági és feldolgozóipari célú beruházásaihoz kínál kedvező feltételű finanszírozást. Ezen belül, egyik alprogramja kifejezetten a fiatal mezőgazdasági termelők tevékenységének megkezdéséhez nyújt segítséget. A fiatal gazdálkodónak saját erőként a beruházás nettó költségének 15 %-át kell felmutatni a hitel igénybevételéhez. A hitel összege 5 millió forinttól 50 millióig terjedhet, a kamat nagysága pedig 3 hónapos EUROBOR legfeljebb évi 3,75 %.
Érdekes, hogy 2006 nyarán a program 40 miliárd forintos keretéből 28 milliárd forintot még nem használtak fel.
a) A fiatal gazdák induló támogatását egyértelműen össze kellene kapcsolni (a pályázati feltételek között feltűntetve) a korai nyugdíj támogatási programjával, mivel a legtöbb induló gazdálkodó a szüleitől venné át a gazdaságot. A fiatal gazdák földhöz jutásának elősegítésére biztosítani kellene a Nemzeti Földalap által meghirdetett földek estében a vételi elsőbbséget és a kedvezményes vásárlást. A földhöz jutási feltételek könnyítése olyan fiatalokat is vállalkozásindításra ösztönözne, akik nem rendelkeznek családi gazdálkodói háttérrel és a vidéket, a gazdálkodási feltételek kilátástalansága miatt, elhagyni készülnek.
b) A vállalkozás sikeres működtetéséhez, a földhöz jutás és a támogatások, hitelek megszerzése mellett, szükség van arra, hogy a fiatal gazdálkodó géphasználatát, értékesítését, beszerzését előre tervezhesse, és megtalálja az ezekhez szükséges partnereket. Annak ellenére, hogy az elmúlt években a termelők szerveződéseinek erősödése tapasztalható, még mindig alacsony szintű a gazdálkodók szervezettsége, a termelők, a feldolgozók és a kereskedők közötti harmonikus kapcsolatrendszer kialakítása. A kertészeti ágazati kibocsátás mindössze 12%-át adják a Termelési és Értékesítési Szövetkezetek (TÉSZ)-ek, az állati termék előállítás csupán 18%-a történik termelői összefogás keretében. Az ágazati termelés döntő többségét adó termelők szervezettsége gyenge, és ez rontja piaci alkupozíciójukat.
A vállalkozások kínálatának egyesítése, valamint a termelés piaci igényekhez való igazítása érdekében, kívánatos megerősíteni azokat a helyi szervezeteket, összefogásokat, melyek ezekre a feladatokra szerveződnek. 2006 végére mintegy 200 állami elismeréssel rendelkező termelői csoport és 650 Beszerzési és Értékesítési Szövetkezet (BÉSZ) alakult hazánkban. A szerveződések hatékonyságát növelné, ha a jelenlegi 12–15.000 tagnál szélesebb körnek tudná az érdekeit szolgálni. Tehát elsősorban nem a TÉSZEK, BÉSZEK számát kellene növelni, hanem az egy szervezetbe tömörülők létszámát. A jövőben több támogatást kellene kapniuk a szövetkezeteknek. Örvendetes lenne, ha a gazdálkodói szemléletben a szövetkezetekkel kapcsolatos, múltra visszatekintő negatív kép mielőbb megváltozna, mivel az elaprózódott birtokszerkezetből, az elavult gépparkból, a beszerző- és értékesítő kapcsolatrendszer hiányából adódó versenyhátrány csökkentésének egyik eszköze a szövetkezés lehet. A fiatal vállalkozók ideális célcsoportja a szövetkezés újraélesztésének. Az idősebb gazdálkodókhoz képest őket kevésbé kísérti a múlt, és képesek rugalmasabban reagálni az új kihívásokra.
A hazánkban működő, különböző szolgáltatásokat nyújtó 431 Teleházban, javasolt egy fiatal gazda tagozat létrehozása, ahol minden gazda regisztráltathatná magát. A honlapra felkerülhetnének a gazdálkodók tevékenységére vonatkozó legfontosabb adatok: a vállalkozás indításának éve, a gazdasági üzemnagyság, a foglalkoztatottak száma, az igénybevett támogatás megnevezése, a megvalósítandó projektek, az értékesítési és beszerzési források, a vállalkozás hiányzó feltételei, a vállalkozás üzleti partnerei. Természetesen az adatok hozzáféréséről kizárólag a jogosult (a gazdálkodó) rendelkezhet. A rendszer online elérhetősége lehetőséget adhatna arra, hogy a fiatal vállalkozók bárhol hozzáférjenek az adatokhoz, és üzleti kapcsolatokat alakítsanak ki.
c) Képzett szakemberekből is hiány van a mezőgazdaságból élő gazdálkodók körében. Paradox módon a mezőgazdasági képzés intézményi háttere kiépített, mégis a szakképzettség színvonala az egyéni vállalkozók körében alacsony. 2005-ben az önellátásra vagy félig önellátásra termelő egyéni gazdaságok vezetőinek 4,9 %-a rendelkezett alapfokú, 7,4 %-uk pedig közép- vagy felsőfokú végzettséggel. Az elsősorban értékesítésre termelő gazdaságok csoportjában is rendkívül alacsony a gazdálkodók szakképzettségi színvonala, e gazdaságok mintegy 80 %-nak az élén nem áll közép- vagy felsőfokú végzettségű gazdaságvezető. A csatlakozás óta fokozottabban igaz a megállapítás, mely szerint a gazdaság vezetőjének az alapvető fajta- technológiai ismeretek mellett, szüksége van vállalkozás-irányítási, üzemviteli, marketing és informatikai ismeretekre. El kell tudnia igazodnia a támogatásokkal kapcsolatos jogi útvesztőkben, tisztában kell lennie azokkal az uniós követelményekkel, melyeknek a vállalkozás profiljának megfelelően eleget kell tenni. A fiatal gazdák induló támogatása pályázati feltételei között a szakképzettség szükségességét még inkább hangsúlyozni kellene, akár az elvárt képzettségi szint megemelésével is. A pályázatok elbírálásánál célszerű lenne emelni a külföldi gyakornok programban való részvétel presztízsét. A Fölművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium Képzési és Szaktanácsadási Intézetének tapasztalata szerint azok a gazdák, akik ilyen programokban vettek részt, rengeteg szakmai tapasztalattal, új ötletekkel, és nagyobb vállalkozói kedvvel térnek haza.
Az elkövetkezendőkben támogatni kellene az induló fiatal gazdák felnőttképzésben való részvételét. A jelenleg is meglévő felnőttképzési programokban helyet kell, hogy kapjon a fent említett uniós, számviteli, üzemviteli, marketing ismeretek oktatása. A naprakész ismeretek birtokában a fiatal gazdák könnyebben alkalmazkodnának az új piaci követelményekhez, mellyel közvetetten javulna vállalkozásaik versenyképessége.
a) A Teleházak kapcsán megemlített online információs rendszer kialakítása nagy űrt pótolna. Jelenleg nem létezik hazánkban olyan adatbázis, mely kifejezetten a fiatal gazdák vállalkozásairól, az őket érintő információkról adna átfogó képet. Az adatbázis mellett egy ilyen rendszer tartalmazhatná az éppen aktuális pályázati lehetőségeket, a hivatalosan jóváhagyott szaktanácsadók és pályázatírók tárát, a bejelentkezett gazda székhelyéhez legközelebb eső érdekképviseleti szerveket, lehetőséget teremtene a beszerzés- értékesítés megszervezésére, a kereslet-kínálat alakítására. Megtalálhatók lennének a weblapon a bejelentkezett személy székhelyén működő TÉSZEK és Gépkörök is. Elérhetőek lennének továbbá mindazok a fiatal gazdák országszerte, akik hozzájárulnának adataik megismeréséhez. Az adatokra szűkítve, (vállalkozás telephelye, tevékenységi kör..) lehetőségük nyílna a felhasználóknak a vállalkozás vezetésével kapcsolatos megfelelő személyekkel, szervezetekkel történő kapcsolat felvételre.
Jelenleg Magyarországon a mezőgazdaságban száz alkalmazottra 1,6 szervergép jut és a mezőgazdasági ágazatban működő cégek, több mint a fele, 65 százaléka, nem rendelkezik saját honlappal, és nem is tervezi annak felállítását, ezért elengedhetetlen, hogy a fiatal vállalkozók legalább a Teleházakban biztosított internethozzáférés segítségével, megtalálhassák az őket érintő információk többségét. A mezőgazdaságban csaknem minden ötödik alkalmazott dolgozik személyi számítógéppel. Ennek az alacsony számnak az egyik oka az anyagi erőforrások hiánya. Azoknak a dolgozóknak, akik számítógéppel rendelkeznek, csupán 10 százalékánal van internet-kapcsolattal rendelkező személyi számítógépe.
A jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani az uniós és hazai támogatások elosztásánál az agrárvállalkozások műszaki-informatikai fejlesztésére.
A fent bemutatott eszközöket a teljesség igénye nélkül soroltuk fel. Nem említettük meg többek között azt sem, hogy a mezőgazdaságból élőket gyakran a műszaki feltételek hiánya is ellehetetleníti. A mező- és erdőgazdasági infrastruktúra egyes elemei, az utak, kiszolgáló létesítmények, öntöző rendszerek, a post-harvest fázisának eszközei, a tárolás létesítményei, erdőtulajdonosok eszközállománya hiányosak, illetve korszerűtlenek.
A fiatal agrárvállalkozók körében tapasztalható nembeli egyensúlytalanságokat sem emeltük ki, mint kezelendő problémát. A fiatalok vállalkozásalapítását befolyásolhatja az a tény is, hogy nagyon kevés női foglalkoztatottat találunk a mezőgazdaságban. Talál –e társat a fiatal vállalkozó a gazdálkodásban? Milyen perspektívája van egy női agrárvállalkozónak? Mind olyan kérdések, melyek a hosszú távra szóló megoldásokhoz, válaszra várnak.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969