2013. I-VI
 

A második csecsen háború
Frideczky Frigyes

Oroszország még ki sem heverte a múlt évi moszkvai túszdrámát, s máris két, számos halálos áldozatot és sebesültet követelő csecsenföldi merényletről tudósítottak a májusi lapok. A terrorcselekmények és a megtorlások láncolata túlmutat a helyi, ezáltal periferikusnak mondható tragikus helyzeten. Mindenképpen el kell jutni az e tűrhetetlen állapotot előidéző konfliktusok gyökeréig, s nyíltan fel kell tárni az ellentétek ma is időszerű alapproblémáit, hogy olyan — mindkét fél számára elfogadható — megoldásra jussunk, amely egyszer s mindenkorra elejét venné a további esztelen vérontásnak.
Messzebbre tekintve az időben, a cári Oroszország — határait tágítva — olyan területekre is behatolt, amelyeknek lakossága nemzeti önállósággal rendelkezett. Ha nem is formálódott központi irányítórendszerű állammá, a maga választotta nemzetségi szokásjogok alapján, íratlan törvények erkölcsén nyugodva, meglepően szabad légkörben fejlődhetett az adott földrajzi-gazdasági körülmények, megélhetési lehetőségek és a több nemzetségen átívelő bensőséges életforma közepette. Magától értődő, hogy e vadászgató, nomád állattenyésztést folytató, maguk készítette szükségleti tárgyak közt élő, szomszédaikkal jól-rosszul megférő népek meghökkentő ellenállást fejtettek ki a szabadságukat és önállóságukat eltipró gyarmatosító hatalommal szemben, amely számukra idegen életformát és kultúrát próbált rájuk erőszakolni.
„A népek nagy családjá”-nak ígéretét az ellentétébe fordító sztálini szovjet rendszer nemhogy oldott volna ezen a gúzsba kötött állapoton, inkább még kegyetlenebb körülményeket kényszerített némelyik kis népre. Többeket elhurcoltak szülőföldjükről, s idegen környezetbe, Belső-Ázsiába telepítettek. Ezen a kegyetlen helyzeten — a visszatérést ugyan megengedve — sem a hruscsovi oldás, sem a rövid ideig tartó gorbacsovi glasznoszty és peresztrojka, de még a széthullás utáni orosz államvezetés sem változtatott gyökeresen. A központi (moszkvai) irányítás értelmetlen adminisztratív intézkedései mellett hitbeli különbségek is mélyítették az ellentéteket. A közeli mozlim országok érzelmi és olykor fizikai hatása sem lebecsülendő. A jelenlegi államfő, Vlagyimir Putyin is a saját „izgága” nemzetiségeit „lecsillapító” megtorlást látja igazoltnak, az amerikaiak terrorizmus elleni eltökélt, totális hadviselése szerint. Az első csecsen háború 1994 és 1996 közötti vérengzéseit lezáró (megnyugtató?) megegyezést követően 1999-től újra fellángolt, e mindkét oldalról sok-sok áldozatot követelő, kegyetlen kihatású „torzsalkodás”.
Anna Politkovszkaja, a moszkvai liberális Novaja Gazeta tudósítója A második csecsen háború című könyvében elénk tárja, miként kereste azokat a fő okokat, amelyek e tragikus helyzetet előidézték. A feszültség azonban nem oldható pusztán elméleti alapon, államvezetői, miniszteri, tábornoki irodákban. Politkovszkaja a második csecsen háború kezdetétől, 1999 júliusa óta három éven át minden hónapban tíz napot töltött Csecsenföldön. Az egyetlen orosz újságíróként ő tájékoztatta a moszkvai olvasókat a Novaja Gazeta hétfői és csütörtöki számaiban e képtelen háborúról, arról, hogy miképpen szenved a civil lakosság az orosz hadseregtől és saját forradalmáraitól (az öngyilkos terroristák „hőstettei”-től). Politkovszkaja vérbeli újságíró, aki józan, elfogulatlan szemmel akarta látni és látta is ezt a háborút, s aki bátran számolt be a véres tettekről tudni nem akaró, elborzadó, „álszemérmes” olvasóinak. A „Miért írja mindezt? Minek ijesztget minket? Miért kell ez nekünk?” kérdésekre egyértelmű választ adott: „Meg vagyok győződve arról, hogy így kell lennie.” Egyszerűen azért, mert „ennek a háborúnak a korában élünk, s mindenképpen felelnünk kell érte. És nem lehet a klasszikus szovjet válasszal felelni: … nem voltam ott, nem vettem részt benne. … Hát csak tudjanak róla, akkor nem lesznek cinikusak. És nem lesz elhamarkodott és szörnyű személyes véleményük arról, hogy ki kicsoda az Észak-Kaukázusban, s hogy vannak-e ott manapság a hősök.” Ő, aki keresztül-kasul bejárta Csecsenföldet, nemcsak tudósításaival és válaszaival szerzett nemzetközi hírnevet, hanem azzal is, hogy vállalta a közvetítést a moszkvai túszdrámában.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969