2013. I-VI
 


Találatok száma: 13

Bognár Bulcsu
„Csak egy rettenetes nagy söprögetés segít”
2003. augusztus XLVI. évfolyam 8. szám

Erdei Ferenc értelmezése a magyar társadalomfejlődésről a kéziratos szövegben Erdei Ferenc munkássága több tudományágra hatással volt. Művei egyaránt részét alkotják a néprajzi, a történettudományi és a szociológiai közgondolkodásnak. A különböző területeken azonban — sajátos preferenciájuk eredményeképpen — más-más Erdei-írások kerültek az érdeklődés homlokterébe. A történettudomány és elsősorban a szociológia számára mindenekelőtt egy, az 1970-es évek közepén az Erdei-hagyatékból előkerült tanulmány a legfontosabb munka, s ennek alapján sorolják Erdeit a meghatározó szerzők közé. Nyilvánosságra kerülése óta A magyar társadalom a két háború között című írás e két tudományág területén kétségtelenül a legtöbbet idézett munka. Erdeinek ezt a tanulmányát értékelve azonban mindenképpen figyelembe kell venni, hogy olyan írásról van szó, amelyet maga Erdei nem publikált; bármilyen ok álljék is ennek hátterében. Noha a munka kétségtelenül magán viseli azt a szellemi utat, amelyet Erdei a korábbi évtizedben bejárt, annak eredményei nem kerültek életében a nyilvánosság elé. Amikor tehát a tanulmány kritikai elemzését végzem, nem csupán Erdeivel vitatkozom. Az Erdei-művek esetében ugyanis az a paradox helyzet állt elő, hogy a történész és a szociológus szakma (különösen az utóbbi) ebben a nem publikált Erdei-műben látta leginkább sikeresen megragadva a magyar társadalomfejlődés sajátosságait. Elemzésem ily módon csak részben vitatkozik Erdeivel, amikor a struktúrarajz hiányosságait szóvá teszem; másrészt az elmúlt évtizedek Erdei kéziratos írásán alapuló társadalomértelmezésével ellentétes álláspontot fogalmazok meg, amennyiben Erdei művét bírálom. Annál is inkább, mivel Erdeinek ebben a munkájában legteljesebben kifejtett kettős struktúrakoncepciója az 1980-as évekre teljes mértékben részévé vált a történészi és szociológusi kánonnak. Ha társadalomtörténészek részéről az utóbbi időben nyomos ellenérvek fogalmazódtak is meg a megközelítés érvényességével szemben, ez egyelőre nem ásta alá a kettős struktúra felfogását, s az értelmezés többségi képviselőit nem késztette álláspontjuk felülvizsgálatára.

tovább
Szöllősy Kálmán
A székelyek eredete és a tizenkét pont I.
2003. augusztus XLVI. évfolyam 8. szám

Hiába tornyosul könyvtárnyi szakirodalom, egyet kell értenem Klima Lászlóval: az irodalmi gazdagság üres látszat, „a rengeteg tanulmány, cikk és monográfia három-négy nézetet variál, — a székelykérdés kutatása jó ideje helyben jár”. Mégsem hiszek abban, hogy „új szempontok leginkább a székely szó új magyarázatával merülhetnének fel”. Meddőnek bizonyult igyekezet ez, új etimológiákat számolatlanul tudunk kifundálni. Talán a legfrissebbek: Klima a szegélyből, Erdélyi István a szláv eredetű szecs (vágni) igéből eredezteti (lényegében mindketten gyepűőr-határőr értelmezéssel), Benkő Mihály pedig régi törzsekként értelmezi az úgynevezett eszkel-bolgárt. Már eddig is túl bőven árad az etimológia, ez a zavar jele, s nyugodtan nevezhetjük etimológiai inflációnak, valamennyi vitatható, sokuk egyenesen nevetséges; az a benyomásom, hogy gyakorta már meglevő koncepciókhoz idomították őket — nem sülhet ki ebből sok jó. A korábbi etnikai változatosság csökkent, a nevet a XIX. században még gepida eredetűnek vagy a Hérodotosznál szkítát jelentő skolotnak is vélték (bár még most is így gondolja Vékony Gábor); az etnikai alapú etimológiák ma már inkább csak két pólus körül tömörülnek. Miként Bóna István fogalmaz: „A név magyarázatával-értelmezésével kapcsolatban jelenleg patthelyzet alakult ki, a török-bolgár magyarázatok valószínűtlenné váltak, ugyanakkor a megnyugtató magyar magyarázat várat magára.” Ki fogunk térni rá, hogy miért a helybenjárás.

tovább
Segesváry Victor
Az információs és kommunikációs kor ideológiája
2003. augusztus XLVI. évfolyam 8. szám

Az ideológia fogalma az információ újjáteremtő erejében hívő világ gyakorlatában „Tekintve, hogy a kommunikációs folyamatokról alkotott mai koncepcióink nem sokban különböznek azoktól, amelyek Konfucius idején uralkodtak (sőt, sok szempontból kevésbé előrehaladottak), nem csodálkozhatunk azon, hogy ez irányú erőfeszítéseink története pusztán bármiféle megoldás elérését célzó kutatás. A korunkra jellemző, a számítógépekbe és az információs rendszerekbe vetett hit mint a tevékenységeink bajait orvosló megoldás nem más, mint az ilyen megoldásokra való történelmi törekvések folytatása” — írta a hatvanas évek végén Lee Thayer.

tovább
Az irodalmi sikertelenségről
2003. augusztus XLVI. évfolyam 8. szám

Min mérhető le az irodalmi siker? A könyvek eladásán? A dicsérő műbírálatokon? Vagy már azon is, hogy a mű megjelenik nyomtatásban? Az írót a kenyérkereső kiegészítő hivatás megóvhatja a gazdasági csődtől, de ez nem oldja meg a problémát. Az íróknak sajátos becsületfogalmuk van, s ez érzékennyé és magányossá teszi őket.

tovább
Kapronczay Károly
Batthyány-Strattmann László (1870–1931)
2003. augusztus XLVI. évfolyam 8. szám

Körmend egészségügyének történetében lényeges szerepet játszott a Batthyány család, nemcsak azért, mert a XVII. század elejétől birtokolták a várat és környékét, hanem mert saját korukat megelőzve kialakították az „uradalmi orvosi rendszert”, fejlett szociális érzékről téve ezzel tanúbizonyságot. A tágabb értelemben vett családhoz tartozott Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnöke, de előtte és utána inkább a politikai élet színterén, semmint tudományos pályán tevékenykedtek a család tagjai. Ebből a szempontból „különlegességnek” számított Batthyány-Strattmann László, a „herceg orvos”, aki — szakítva a családi hagyománnyal — az orvosi pályát választotta életcéljául. Ezt abban a korban tette, amikor a magyar orvostudomány európai rangra emelkedett, ám ő maga soha nem vágyott különösebben babérokra. E téren társadalmi rangja és családi kapcsolatai miatt a legmagasabb tudományos fokozatokat is elnyerhette volna, azonban ő gyógyítani akart, segíteni akart a rászorulókon, tudását a mindennapos gyógyító munka szolgálatába állította. Igaz, korában több orvos rendelkezett főrendi méltósággal (Korányi Frigyes, Kéthly Károly stb.), ám ők tudományos munkásságukkal nyerték el azt. Minden kor, minden társadalom különböző formában ismerte el a tudományos élet kiválóságait, a századfordulón így nyertek feudális rangot kiváló képességű orvosok, mérnökök stb. Ezért is látszott „különösnek” Batthyány László gróf pályaválasztása, hiszen polgári foglalkozást főrendbeli osztályának tagjai közül csak kevesen űztek.

tovább
Diaszpórák a világban
2003. augusztus XLVI. évfolyam 8. szám

Miért nincs Macedóniának nagykövetsége Ausztráliában? Miért faragják bele az egyik észak-görögországi hegy szikláiba Nagy Sándor hetvenhárom méter magas képmását? Ki finanszírozta Etiópia és Eritrea véres háborúját? Miként sikerült Horvátországnak igen hamar független országként elismertetnie magát? Miért kampányolnak a mexikói politikai posztok várományosai az Egyesült Államokban?

tovább
Együtt — egymás mellett — egymás ellen?
2003. augusztus XLVI. évfolyam 8. szám

Alekszandr Szolzsenyicin kényes témához nyúlt, amikor átfogó vizsgálatnak vetette alá a zsidók oroszországi történetét. Művének az 1795-től 1916-ig terjedő időszakot taglaló első kötete 2001 tavaszán jelent meg, s túlnyomórészt bírálat fogadta. Időközben a szovjet korszakkal foglalkozó második kötet is elkészült. Ennek fókuszában a zsidóknak a bolsevizmus kiépítésében való részvétele áll.

tovább
Kápolnai Iván
Eladó az egész (szocialista) világ
2003. augusztus XLVI. évfolyam 8. szám

Harsányi László: Eladó az egész (szocialista) világ. Negyedszázad a külkereskedelemben. Kairosz Kiadó, 2001, 244 l.

tovább
Ohnsorge-Szabó László
Határjárás a modern végei felé
2003. augusztus XLVI. évfolyam 8. szám

Pethő Bertalan: Határjárás a modern végei felé. Platon, Budapest, 2002.

tovább
Nemes Károly
Stanley Kubrick (1928–1999)
2003. augusztus XLVI. évfolyam 8. szám

„Beláttam, hogy semmit nem tudok a filmkészítésről, de hittem abban, hogy rosszabbat nem fogok csinálni, mint az általam látott filmek többsége. A rossz filmek adták nekem a bátorságot ahhoz, hogy én is megpróbáljak filmet csinálni.” (Stanley Kubrick) Stanley Kubrick sem filmjei, sem a róla írtak szerint nem ismeretlen a magyar nézők előtt. Igaz, egy időben –– állítólag saját kérésére –– Keleten nem forgalmazták alkotásait, ám ezek az idők már elmúltak. Persze nem ezért érdemes megemlékezni róla születése hetvenötödik évfordulója alkalmából. Hanem azért, amit a filmművészetben, a filmművészetért tett.

tovább
Svájci magatartáskódex orvostudományi kutatók számára
2003. augusztus XLVI. évfolyam 8. szám

A Svájci Orvostudományi Akadémia iránymutatót bocsátott ki az orvostudományi kutatások integritásának védelme érdekében. E magatartáskódexet 2002. október 30-án tették közzé a svájci Ärztezeitung című orvosi lapban. Jan Hendrik Schön német fizikus nem régi botrányos esete ismét bebizonyította, hogy aki a kutatási eredményeket meghamisítja, az nemcsak az állását és a jó hírét veszíti el, hanem a tudomány hitelét is rontja. Ewald R. Weibel berni professzor, a Svájci Orvostudományi Akadémia alelnöke és a magatartáskódex egyik szerzője interjút adott e dokumentumról.

tovább
Tefner Zoltán
Változásigény és mozdulatlanság Ausztria–Magyarország lengyel külpolitikájában (1900–1914) II.
2003. augusztus XLVI. évfolyam 8. szám

(A német félhegemón státus kórtünetei. A poroszok lengyel rendpolitikája és Ausztria–Magyarország nagyhatalmi helyzete) (Aehrenthal és az Ostmark neokolonizációja) 1906-ban Gołuchowskit a pétervári nagyköveti posztról hazahívott Aehrenthal követte a ballhausplatzi bársonyszékben. A váltás az osztrák–magyar külpolitikában nem érintette a Németországhoz fűződő viszonyt. Aloys Lexa von Aehrenthal, a dinamikus politikus, aki szilárd jellemével, erős akaratával és tettvágyával fel akarta rázni ausztriai polgártársait enerváltságukból, hogy foglalkozzanak a birodalmi politika ügyeivel, még erősebbre kívánta fonni a köteléket a hármas szövetség talaján álló osztrák–magyar–német kapcsolatban, sőt, mint említettük, még a háromcsászár-politika sem tűnt előtte idejétmúltnak. Charmatz idézte kedvenc mondását, amely így szólt: „Meg kell acélozni a polgártársak idegeit.” Az aktív külpolitika lényegét –– ugyanúgy, mint követ korában –– a balkáni orosz együttműködésben kereste. Igaz, hogy a mürzstegi rendszer működése 1907-re már igencsak akadozott, mégis a reformfolyamat kiszélesítésén dolgozott. Hármasszövetség-politikájának bővítésén nemkülönben: 1907 nyarán találkozott Tittoni olasz külügyminiszterrel, ennek folytán felgyorsult az az együttműködés, amely egészen a háborúig a hármas szövetség megújítása tárgyában folyt. A németbarátság politikájának immáron hagyományossá vált doktrínája elmélyült, a Németországgal való együttműködés tovább erősödött.

tovább
Van-e jövője az utópikus történelemnek?
2003. augusztus XLVI. évfolyam 8. szám

A modern szakirodalom egybehangzóan állítja, hogy az utópikus gondolkodásmód a legkedvezőbb esetben hiba, a legrosszabb esetben pedig betegség: vágyteljesítő gondolkozásmód, megtévesztés, ábránd vagy kábítószer. Az utópia a múlthoz, a XVI. századtól a XX. századig terjedő időszakhoz tartozik, ezért nemigen több történelmi kuriózumnál. Az utópia a szocializmushoz, a kommunizmushoz és egyéb olyan totalitárius filozófiai rendszerekhez kapcsolódik, amelyek a történelmet terv alapján akarták irányítani, s ezáltal módosítani kívánták a valóságot. Az ókori és a középkori megváltó eszmék tulajdonképpen nem utópikusak, mivel az időn, a téren és az anyagiságon túl fellelhető rendeltetést tételeznek fel, miáltal az emberiség végül is megszabadul az individuáció terhétől, spiritualitása pedig beteljesül. Másként áll a helyzet a modern utópiák esetében, hiszen azok ama történelmi világ ellen irányulnak, amelyben létrejönnek.

tovább

1 - 13

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969