2013. I-VI
 


Találatok száma: 15

Garaczi Imre
A civil társadalom és a politika
2005. október XLVIII. évfolyam 10. szám

A civil társadalom és a politika kapcsolatának története már az antik világ államaiban ismert kérdésnek számított. A civilitas eszméje a görög poliszok politikai tevékenysége során született, s legtágabb jelentése az, hogy a közélet, a társadalom működésében a polgárok különböző megállapodások alapján intézik az ügyeket. Ehhez olyan intézményrendszereket alakítottak ki, amelyek lehetővé tették, hogy a szerteágazó érdekek világában a közösségek számára meghozzák a szükséges döntéseket. A kinevezett vagy választott testületek törvényeket alkottak, s létrejöttek olyan szervezetek, amelyek e törvények végrehajtását szorgalmazták. E tevékenység egyik legfontosabb morálbölcseleti alapelve az arisztotelészi „erényesség” képviselete. A fő cél pedig – legszélesebb értelemben véve – a „jó” megvalósítása. Kívánatos szempontként merült fel, hogy a politikai életben való részvétel során a közérdek előnyt élvezzen a magánérdekkel szemben.

tovább
A felsőoktatás trendjei
2005. október XLVIII. évfolyam 10. szám

Hajdanán nemzeti alapon oktattak többnyire helyi hallgatókat a felsőoktatásban. A kormányzat szabályozta e szektort, ekképp a verseny és a profit szinte ismeretlen fogalom volt. Mivel a felsőoktatási intézmények túlnyomó többségét közpénzekből finanszírozták, az államnak nagy beleszólása volt abba, hogy mennyi hallgatónak és mennyi ideig mit tanítsanak. Ha verseny egyáltalán létezett, akkor is csak úriemberekhez méltó formában. Az oktatók nemigen törődtek a tanulóifjúság igényeivel, a profittal pedig még kevésbé.

tovább
Rákóczi Katalin
A magyar orvosi szaksajtó- és könyvkiadás a reformkorban és a neoabszolutizmus korában
2005. október XLVIII. évfolyam 10. szám

Kapronczay Katalin: A magyar orvosi szaksajtó- és könyvkiadás a reformkorban és a neoabszolutizmus korában, 1831–1867. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 2004, 141 l.

tovább
A radikális baloldali Kunzelmann-csoport üzelmei az NSZK-ban
2005. október XLVIII. évfolyam 10. szám

Még mindig sok fehér folt észlelhető a baloldali terrorizmus németországi történetében. Mindmáig nem kerítették kézre Alfred von Herr-hausen gyilkosait, s annak az egyénnek a neve sem ismert, aki 1977 őszén agyonlőtte Hans-Martin Schleyert, holott a lehetséges tettesek köre két személyre szűkíthető. Terrorcselekményeket elsőként egyébként nem az Andreas Baader, Horst Mahler és Ulrike Meinhof körül csoportosuló Vörös Hadsereg Frakció (RAF) hajtott végre, hanem egy kevésbé ismert berlini csoport, amely Dieter Kunzelmann nevével kapcsolódik össze.

tovább
Loppert Dániel
Az antant létrejötte és politikai következményei
2005. október XLVIII. évfolyam 10. szám

Anglia és Franciaország számos alkalommal harcolt egymással a történelem során a nyugat-európai vezető hatalmi pozícióért. A háborúk kezdetét a XI. századtól datálhatjuk, amikor a normannok Hódító Vilmossal az élen megjelentek a ködös Albion partjainál. A két ország uralkodó elitjének korai keveredése következtében az elkövetkezendő több száz évben bonyolult volt a szigetország és a francia királyság kapcsolata, főleg akkor, amikor a trónutódlás kérdése merült fel egyik vagy másik udvarban. A százéves háború kitörésének egyik politikai oka az volt, hogy az angol király ellenőrzése alá vonta a jelenlegi Franciaország északi és délnyugati részét.

tovább
Fodor László
Jog és környezet: visszalépések a környezetvédelemben?
2005. október XLVIII. évfolyam 10. szám

A Magyar Köztársaság 2004. május 1-jén az Európai Unió tagállama lett. Része lett annak a közösségnek, amely évtizedek óta mind fontosabbnak tartja a környezet megóvását, s a környezetvédelmi szabályozás terén egyre nagyobb mértékben alkalmaz jogvédelmi eszközöket. Taggá válásunk előtt a kormányzati szereplők nyilatkozatai azt a kötelezettségvállalást tudatosították bennünk, hogy komolyan veszik a környezet érdekeit, már csak az uniós elvárások miatt is. Most pedig azt látjuk, hogy lépten-nyomon – gyakran jogharmonizációs kötelezettség örve alatt – háttérbe kerülnek a környezeti szempontok, s emiatt a parlament és a kormány döntéseit érintő beadvá-nyok sora vár alkotmánybírósági elbírálásra. Minderre az Alkotmánybíróság környezetvédelmi alapdöntésének, a környezetvédelem szerepét felértékelő és annak idején forradalminak nevezett 28/1994. (V. 20.) számú alkotmánybírósági határozat tizedik évében kerül sor. Alig egy évtized múltán „ellenforradalmi” időket élnénk? Elfelejtettük volna a rendszerváltoztatás célkitűzéseit, az azt megelőző évtizedek történelmi tanulságait? Még mindig nem értjük, miről is szól a demokrácia, a környezetvédelem vagy az európai integráció? Az alábbiakban áttekintem a magyar környezetvédelmi szabályozás jelenlegi helyzetét, kiemelek a környezeti érdekek háttérbe szorításáról szóló néhány jellemző példát, s értékelem azokat a jogtudomány körébe tartozó elvárások szerint. Úgy vélem, az imént felvetett kérdéseket ezután ki-ki maga is megválaszolhatja.

tovább
Könyvtárak az idő sodrában
2005. október XLVIII. évfolyam 10. szám

A múltat és a jövőt titokzatos anyagcsere kapcsolja össze egymással. Ennek legfőbb szerveként a nagy könyvtárak funkcionálnak, amelyek mindent, ami elmúlt, az időszerűségüktől függetlenül megőriznek a jövő számára. A könyvtárak vetik meg a kulturális önreprezentáció alapját éppúgy, mint a múlt megalkotásáét.

tovább
Tadeusz Olszanski
Lengyelek és magyarok 1939–1945 között és később
2005. október XLVIII. évfolyam 10. szám

A lengyel menekültügyről olyan sokat hallhattunk és olvashattunk már, hogy írásomat igen személyes hangú kiegészítésnek, egyszersmind reflexiónak szánom, s nem valamifajta történelmi összegzésre tett kísérletnek. Annál is inkább, mert nem történész, hanem publicista, újságíró vagyok, akit régóta szenvedélyesen foglalkoztat ez a téma, már csak családi kapcsolataim és személyes hálára kötelezettségem okán is. Ennek is köszönhetem, hogy állandóan újabb és újabb nyomokra bukkanok. Mindig akad valaki, aki újat tud mesélni, érdekesebb mozzanatokra hívja fel a figyelmemet. Elég, ha most csak Stefan Badeninak a legutóbbi időkig szélesebb körben ismeretlen naplójára utalok, amely szerencsés véletlen folytán került a kezembe, merőben új tényekkel szolgálva számomra.

tovább
Honvári János
Magyarország IMF-csatlakozásának előtörténete
2005. október XLVIII. évfolyam 10. szám

A magyar gazdaság külső és belső egyensúlya az 1960-as évek első felében felborult. A II. ötéves terv idején a fogyasztás és a felhalmozás nagymértékben meghaladta a nemzeti jövedelem termelését, s a túlzott mértékű elosztás forrása a növekvő külföldi adósságállomány lett. 1961 és 1965 között minden évben több tőkés devizát vett igénybe a népgazdaság, mint amennyit kitermelt, így az ötéves tervvel ellentétben tovább romlott az ország devizahelyzete. A külső adósságállomány növekedése mellett bizonyos években deficites lett a költségvetés is, s ezt csak pénzügyi machinációkkal sikerült eltitkolni a nyilvánosság elől.1 A gazdaság hatékonysága, a munka termelékenysége számos területen romlott, a fajlagos mutatók a fejlett tőkés államokhoz képest kétszer, két és félszer rosszabbak voltak. Az ország külgazdasági nyitottsága, nyersanyag- és tőkeszegénysége, valamint gépipari termékeinek alacsony műszaki színvonala az időközben megkezdődő és az 1960-as évek közepére lényegében kudarcba fulladó szerkezetváltás ellenére sem igen változott. Egy 1964. évi – természetesen nem a nyilvánosság számára készült – összegző jelentés kritikusan megállapította, hogy a II. ötéves terv „fontos kérdésekben irrealitásokat tartalmazott, és mivel a megvalósult beruházásokhoz, fogyasztáshoz és honvédelemi intézkedésekhez a termelés nem volt elégséges, a normálisnál nagyobb mértékben kellett igénybe venni anyag- és devizatartalékokat, továbbá mindenekelőtt tőkés hiteleket”.

tovább
Kapronczay Károly
Magyarság és modernitás
2005. október XLVIII. évfolyam 10. szám

Segesváry Victor: Magyarság és modernitás. Kulturális és politikai perspektívák. Tanulmányok 1997–2004. Mundus Kiadó, Budapest, 2004, 290 l.

tovább
Marc Augé, a kulturális antropológus
2005. október XLVIII. évfolyam 10. szám

A kulturális antropológia francia művelőjének, Marc Augénak a pályafutása hűen követi e szaktudomány fejlődésének fordulatait.

tovább
Márfai Molnár László
Nevelés és posztszubjektivitás
2005. október XLVIII. évfolyam 10. szám

(Filozófia és nevelés) A filozófia köztudatban élő elvontsága látszólag ellentétben áll a nevelés gyakorlati irányultságával. Mégis, a filozófiában Szókratész óta rendszeresen előbukkan a nevelő jelleg, legalábbis azokban a felfogásmódokban, amelyek a tudás, azon belül elsősorban az erkölcsi jó taníthatóságát vallják. Szókratész volt az első, aki a filozófiai reflexiót teljes egészében az ember felé fordítva, a hétköznapi tudás kritikájából kiindulva a tudás korlátlan elsajátíthatóságát vallotta, amelynek kulcsa az önismeret. Ennek révén érhető el a tudás legmagasabb szintű formája, az erkölcsi jó tudása, az erény elsajátítása. Szókratésznak meggyőződése volt, hogy erre minden ember képes, ezért élőszóban erre tanította athéni polgártársait, azaz nevelőként lépett fel. Szókratész tehát szándéka szerint nevelője akart lenni embertársainak, és számosan valóban ekként ismerték el. A másik példa a filozófia történetéből Arthur Schopenhauer, akinek filozófiája meglehetősen későn talált értő befogadókra, életét nagyrészt magányosan, társak és tanítványok nélkül kellett eltöltenie. Friedrich Nietzsche azonban 1873 és 1876 között megjelent Korszerűtlen elmélkedések című kötetében írásainak egy részét éppen neki szentelte, Schopenhauer mint nevelő címmel. Ennek az írásnak a hőse olyan sajátos prizma, amelynek révén Nietzsche egyrészt korkritikát gyakorol, másrészt amely háttérként szolgál egy elképzelt jövő számára. A filozófus ebben a műben is elsősorban életével, morális hatásával lesz nevelő. Nietzsche szerint az, aki őt választja, nem a boldogság után fut vagy a sikert hajszolja, hanem a hősi életre törekszik. Bár Szókratész önként vállalt tanítói szerepe demokratikus eszmények, Nietzsche Schopenhauer-interpretációja pedig arisztokratikus felfogás jegyében született, mindketten csak szűk körben tudtak a maguk korában hatást kifejteni. A filozófia minden időben – az ókori Athénben és a modern Európában egyaránt – kénytelen volt szembesülni azzal, hogy nevelő szándékai esetleg hatástalanok maradnak, vagy félreértik őket, ha új eszmék és értékek jegyében fogalmazzák meg őket. Ám úgy látszik, ez afféle sajátos kockázat a filozófia számára.

tovább
Dr. Fonda Ferenc
Rendszerváltás és pénzügypolitika
2005. október XLVIII. évfolyam 10. szám

Lentner Csaba: Rendszerváltás és pénzügypolitika. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005, 305 l.

tovább
Frenyó Zoltán
Sajnovics János műve és hatása
2005. október XLVIII. évfolyam 10. szám

Ritkán esik meg, hogy valakit két, egymástól oly távol álló tudomány történetében is számon tartsanak, mint amilyen a nyelvtudomány és a csillagászat. Hasonlóképpen ritka, ha valaki olyan művel is maradandót alkot, amely nem az eredeti képzettsége terén végzett munkálkodásából született. Ilyen kivételes alakja a kultúrtörténetnek Sajnovics János, aki képzettségét tekintve csillagász volt – s e téren nagy érdemeket szerzett –, életének különös fordulata és tehetsége révén pedig egyúttal a nemzetközi összehasonlító nyelvtudomány jeles alakjává és a magyar finnugrisztika megalapítójává vált.

tovább
Nemes Károly
Száz éve született Greta Garbo
2005. október XLVIII. évfolyam 10. szám

A film száztíz éves története folyamán igen sok sztár született, de Greta Garbo (1905. szeptember 18. – 1990. április 15.) kétségtelenül az egyik legismertebb nevű, legfelejthetetlenebb. Külön – itt nem tárgyalandó – kérdés, hogy mitől lesz sztárrá valaki, hogyan viszonyul sztár volta a tehetségéhez, s milyen külső erők játszanak közre a kiemelkedésében. Garbo sztár is és tehetséges is volt. De még valami más is. Ezt a „mást” lehet az életében és a filmjeiben is keresni. Nem biztos azonban, hogy el lehet jutni az igazán kielégítő meghatározásához.

tovább

1 - 15

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969